25. Kedves Mindenki!

Kedves Mindenki!

 Most egy kicsit az időszámításunk előtti időkkel foglalkozom. Ezt egyelőre másik blogba írom; ide:

https://bezzegregen.blogspot.com/

 Ha szívesen olvasol, kövess a történelem előtti időkbe is!

24. Angyal őrzi az Hagia Sophiát [I.sz. 325 - 338]

 326-ban a perzsa II. Sápúr megtámadta a Római Birodalmat. De mivel az ő országát, a Szászánida Birodalmat kelet felől ázsiai nomádok támadták meg, kénytelen volt békét kérni a rómaiaktól. Kölcsönösen megegyeztek, hogy nem támadják meg egymást. A következő években II. Sápúr elsöprő győzelmet aratott a keleti nomádok fölött. Sőt, új birodalomrészeket is megszerzett tőlük, melyeket birodalmához csatolt.

 Egyiptomban Arius nem akarta elfogadni, hogy nem ő lett Alexandria püspöke, hanem Sándor. Mivel Sándor püspök életmódjában nem találhatott kifogásolnivalót, a már korábban kifejtett, egylényegűségről szóló hitelveit kezdte el vitatni. Így kezdődött a „Szentháromság-vita”. 

 Ariust 320-ban Sándor még barátságos levélben szólította föl, hogy hagyjon föl az eretnek tanokkal. Arius erre több püspöknek elküldte levélben a Sándoréval ellentétes hitvallását és felkérte őket, hogy pártolják ügyét Sándor püspökkel szemben. Sok pártfogót talált, így Euszébioszt, Nikomédia püspökét, akinek nagy befolyása volt Nagy Konstantinnál és a császár egyik nővérénél, Constantiánál, mivel szegről-végről a császári családhoz tartozott: Nagy Konstantinék féltestvérének, Flavius Iulius Constantiusnak a feleségének a testvére volt a püspök. 

 Egy év múlva Sándor püspök már határozottabban lépett föl: Vele egyetértő püspöktársaival összefogva kiközösítették Ariust, tanait pedig, mint eretnekséget, elítélték. Arius Palesztinába ment és onnan írt levelet Nikomédiai Euszébioszhoz, melyben élesen bírálta Sándort. Euszébiosz meghívta őt Nikomédiába, ahonnan Arius újabb levelet írt Sándor püspöknek, melyben ismét, részletesen kifejtette nézeteit, de továbbra sem tudta meggyőzni őt.

 Nagy Konstantin eddig csak felületesen figyelte, hogy mi történik a keresztény egyházban és mindkét felet időnként megdorgálva igyekezett lenyugtatni őket. Mikor látta, hogy ez nem megy, Szilveszter pápával összehívtak egy zsinatot 325-ben, hogy segítsenek a két félnek egyezségre jutni. Alexandriát Atanáz képviselte, aki Sándor tanítványaként az arianizmus ellen volt.

 Atanáz fiatal korában találkozott Remete Szent Antallal és tőle tanult a sivatagban önmegtartóztatást. Remete Szent Antal pedig a maga fiatal korában eleget tett a krisztusi felszólításnak: „add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között” és a sivatagban remetéskedett. Itt egyszer, 90 éves korában hírül vette, hogy nem ő a legidősebb és legszentebb remete, hanem Remete Szent Pál. Ezért Antal elzarándokolt Pálhoz, hogy megismerje őt. Pál még a diocletianusi üldözések idején menekült a sivatagba. Antal sokat tanult tőle, majd visszatért remetelakához, ahol azután Atanáz tanult őtőle.

 A püspökök a zsinaton tanúságot tettek arról, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, az Atyával egylényegű, ahogyan az ekkor született Nikaia-konstantinápolyi hitvallásban, vagyis a „Hiszekegy…”-ben szerepel.

Itt latinul, gregorián zenei aláfestéssel hangzik el a hitvallás --> 
https://www.youtube.com/watch?v=ErJ3u_ePnuI

„Credo in unum Deum, Patrem omnipotentem, factorem caeli et terrae, visibilium et invisibilium.

Et in unum Dominum lesum Christum, Filium Dei unigenitum, et ex Patre natum ante omnia saecula. Deum de Deo, Lunem de Lumine, Deum verum de Deo vero, genitum non factum, consubstantialem Patri; per quem omnia facta sunt. […]”

 A zsinaton egyébként meghatározták a Húsvét dátumát is; ami a tavaszi napéj-egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap lett.

 Az egylényegűséget vallók továbbra sem tudtak megegyezni a hasonló lényegűséget valló ariánusokkal, ezért szavazásra került sor, amin az arianisták maradtak alul. Ariust száműzték, ahogy Nikomédiai Euszébiuszt is.

 Sándor alexandriai püspök a zsinatról hazatérve nem sokára meghalt. Az új alexandriai püspök 326-ban Atanáz lett.

Alexandriai Atanáz [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_Szent_Atan%C3%A1z]

  329-ben meghalt Heléna, Constantius Chlorus első felesége, Nagy Konstantin anyja.

  Arius és hívei a történtek ellenére is nagy hatással voltak a császárra, aki szimpatizált velük és végül véget vetett Arius száműzetésének, ahogy Nikomédiai Euszébioszénak is. Az ariánusok igyekeztek a katolikus püspököket elmozdítani, s helyükre ariánus püspököket kineveztetni a császárral és sokszor sikerrel is jártak.

 A Boszporusz városa, Byzantium túlélte a gótok 258-as támadásait, de kereskedelme akkor jelentősen visszaesett. Amikor Nagy Konstantin 324-ben legyőzte Liciniust, a Római Birodalom fővárosául Róma helyett Byzantiumot választotta. A következő 6 évben a város háromszorosára nőtt. Keresztény városként épült ki, ezzel is jelképezve a Róma pogány múltjával való szakítást. Számos templom és bazilika épült benne. Így például a 325-ben egy pogány templom alapjaira felépült Hagia Sophia.

 Amikor az Hagia Sophia épült, a munkások egy alkalommal egy időre elvonultak és egy fiatal munkásra bízták, hogy ott maradjon és őrködjön az épület fölött. Egy idő után váratlanul feltűnt egy idegen és – valószínűleg együttérzésből – így szólt a sráchoz: - Hol vannak a barátaid? Hosszú ideje eltűntek már. Menj és hívd vissza őket! – A fiú azt mondta, nem mehet, mert vigyáznia kell az épületre, meg az építkezési anyagokra. Mire az idegen bíztatta, hogy „Menj csak, majd én vigyázok az épületre, míg vissza nem jössz!” Az ifjú elment és elmesélte az egész sztorit a többi munkásnak. A közelben lehetett Nagy Konstantin is, mert meghallotta, s azt gondolta, hogy az idegen ember egy angyal lehetett – és soha nem engedte vissza a fiatal fiút az építkezéshez. Így az angyalnak örökké őriznie kell az Hagia Sophiát.

 Ekkoriban terjedt el a „Konstantin városa”, vagyis Konstantinupolis, azaz Konstantinápoly elnevezés. 330-ban hivatalosan is fölavatták az új fővárost 40 napos ünnepség keretében. Az ünnepség alkalmából pénzérméket is verettek. [http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=1442]

Konstantinápoly fővárossá-avatásának emlékérméje [a kép forrása: http://www.jgypk.hu/jelkepter/e-jelben-gyozni-fogsz-egy-okereszteny-jelkep-a-romai-birodalmi-politikaban/] Rajta a központi motívum egy krisztogrammal díszített római zászlótartó, ami egy kígyót döf át. A kígyó a pogányságot, s egyben a legyőzött Liciniust jelképezi. Így kell utólag szépen megidealizálni egy hatalmi rivalizálást. A krisztogram a görög "kh" (X-nek írják) és "r" (P-nek írják) ligatúrája, melyek a "Khrisztosz" első két betűje. Nagy Konstantin azt a jóslatot kapta, hogy "e jelben győzni fogsz"

 

Az Hagia Sophia egy fennmaradt keresztény freskója [a kép forrása:

https://www.turkeyhomes.com/blog/post/the-glorious-hagia-sophia-of-istanbul]

  A város avatásának évében Konstantinápolyba költözött Nagy Konstantin egyik anyai féltestvére, Hannibalius az apjával, Theodora első férjével, Flavius Iulius Dalmaticusszal együtt, ami azt mutatja, hogy miután Nagy Konstantin anyja, Heléna – aki egyáltalán nem szerette a volt férje második feleségétől való gyerekeket – meghalt, a féltestvérek közötti viszony jó lett.

 

 335-ben Szilveszter pápa meghalt. Az új pápa Márk lett.

 Nagy Konstantin el akarta érni, hogy Ariust visszafogadja az egyház. (A császári család rokonának; Nikomédiai Euszébiosznak védence volt Arius.) Írásban rendelkezett, hogy ha Arius új hitvallást tesz, akkor Atanáz engedje meg neki hivatali tevékenységének folytatását. Atanáz azonban úgy válaszolt, hogy aki tévtanítást terjeszt, azt ő nem veheti vissza az egyházba. Ekkor Alexandriában olyan „össztűzzel” támadták az ariánusok Atanázt, hogy kénytelen volt elmenekülni, s egy egyiptomi kolostorban meghúzni magát. Többek között azzal vádolták őt a császár előtt, hogy meg akarta akadályozni a Rómába irányuló gabonakivitelt Egyiptomból. Atanáz Egyiptom után Jeruzsálembe zarándokolt és ott folytatta térítői munkáját.

 Nagy Konstantin ebben az évben rendelkezett arról, hogy trónját három fia örökölje majd. Lányát, Constantinát pedig hozzáadta féltestvéréhez, Hannibalianushoz.

 A püspökök újabb zsinatot hívtak össze, hogy megegyezzenek (vagy, hogy meggyőzzék az ellenoldalt). Amikor Atanáz értesült erről, ő maga is elindult a helyszínre, és Egyiptomból ötven püspököt vitt magával, hogy segítsenek majd érvelni. A zsinaton azonban ezeket a püspököket meg sem hallgatták, hiszen nem voltak meghívva. Atanáz nem várta meg, hogy leváltsák; elmenekült. De a császár – elhívén a vádakat – száműzte is őt.

 Nagy Konstantin továbbra is el akarta intézni, hogy Ariust visszavegyék az egyházba. Arius azonban 336-ban egy ünnepi körmenet során váratlanul meghalt. Abban az évben Márk pápa is meghalt.

337-ben megválasztották pápának I. Iuliust, akinek regnálása nagyrészt az arianizmus elleni vitákban merült ki.

 

I. Iulius pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Gyula_p%C3%A1pa]

 337-ben Nagy Konstantin hadjáratot tervezett a Szászánida Birodalom ellen. Ekkor féltestvérét, Hannibaliust kinevezte a Pontus-környéki területek királyává (Kis-Ázsiában). A területet Hannibalius akkor kapta volna meg, ha győznek. A hadjárat azonban elmaradt, mert Nagy Konstantin váratlanul meghalt.

 337-ben, saját halála előtt Nagy Konstantin elrendelte, hogy Atanázt hívják vissza száműzetéséből. Megmagyarázta neki, hogy csak azért küldte el őt, hogy az ariánus ellenfelek dühétől megóvja.

 Miután meghalt, fiai felosztották a birodalmat, apjuk akaratának megfelelően. A 20 éves II. Constantinus a nyugati területet, a szintén kb. 20 éves II. Constantius a K-ieket, 17 éves Constans öccsük pedig a középső részeket kapta meg.

II. Constantinus [a kép forrása: http://www.wikiwand.com/hu/II._Constantinus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

 

II. Constantius [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Constantius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

I. Constans [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Constans_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

  Konstantinápolyban katonai zavargások törtek ki.

 Mivel Nagy Konstantin Constantius Chlorus első házasságából, vagyis nem a császári családból származott, féltestvérei – bár Konstantin életében jó viszonyban voltak – joggal léphettek volna föl Konstantin fiaival szemben trónkövetelőként. Hogy kiiktassák őket, II. Constantius azt találta ki, hogy Nikomédiai Euszébiosztól „megkapott” egy tekercset, ami atyja végrendeletét tartalmazza. Ebbe az állítólagos végrendeletbe Nagy Konstantin azt írta, hogy féltestvérei meg fogják őt mérgezni és felszólította fiait, hogy bosszulják meg halálát. Ez feljogosította Nagy Konstantin fiait, hogy tárgyalás nélkül megöljék a levélben vádolt személyeket. Lehetséges, hogy II. Contantius nem akart ilyen családirtást, csupán kicsúszott a kezéből az irányítás. Megölték Hannibaliust, Dalmaticust és Flavius Iulius Constantiust, valamint az utóbbinak legidősebb, ismeretlen nevű fiát is. Két kisebb fiát, a 12 éves Iulianust és a 6 éves Gallust életben hagyták, ők házi őrizetbe kerültek. Nevelésüket Mardonius vette át, aki már anyjuknak is nevelője volt, tanításukért pedig Nikomédiai Euszébiosz lett a felelős. Mardonius sztoikus filozófus volt, elkötelezett híve a klasszikus irodalomnak. Iulianust Nikoklész is tanította, aki grammatikus (nyelvész), rétor (szónok) és szofista filozófus volt. Így a gyerekek megismerték a keresztény és az azt megelőző klasszikus kultúrát is.

 Miután az új császárok a fél rokonságot kiirtották, a testvérek egymás ellen fordultak: II. Constantius háborút indított öccse, Constans ellen Africa Provinciáért. Azonban a csatában ő halt meg, így az ő birodalomrésze került Constans kezébe.

--

 Armeniában Világosító Gergely 331-ig élt. Élete vége felé térítői munkáját befejezve a pusztába vonult, s ott töltötte utolsó idejét.

--

 Amikor Ezana 321-ben az Akszúmi Birodalom trónjára lépett, Aedesius és Furmentius szolgálata véget ért. Aedesius visszatért szír hazájába, ahol pap lett belőle. Furmentius maradt és azon kezdett dolgozni, hogy az egész Akszúmi Birodalmat megtérítse. Ennek érdekében rávette az arra járó keresztény utazókat, hogy nyilvánosan gyakorolják vallásukat (felkeltvén a helyiek érdeklődését), majd a bennszülöttek körében is térítésbe kezdett.

 Ezana Alexandriába küldte őt, hogy az etióp egyház számára papokat kérjen Alexandriai Atanáz pátriárkától. Atanáz úgy ítélte meg, hogy Frumentius maga a legalkalmasabb erre a feladatra, ezért püspökké szentelte és visszaküldte őt. Amikor Furmentius hazatért Akszúmba, megkeresztelte Ezanát, templomok építésébe kezdett és folytatta a térítést. Valószínűleg ő fordította le először a helyiek nyelvére az Újszövetéget. Ez a nyelv a kopt volt, ami ekkor kezdett el az írásbeliség fő nyelvévé válni az országban.

Kopt zsoltároskönyv [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Senute]

  Később II. Constantius római császár levelet írt Ezanának, hogy küldje el újra Furmentiust Alexandriába, bizonyos hitbéli tévedések tisztázására. A király azonban nem tett eleget ennek a kérésnek; valószínűleg tudta, hogy az ariánusok (a császár is az volt) és az egylényegűség-hívők (mint Atanáz) közötti vitáról lenne szó, amibe nem akart belefolyni.

--

 Kogurjó királya, Micshon 331-ben halt meg. Fia, Ko Szaju követte, uralkodói nevén Kogugvon, aki a megerősödő hszienpej néppel vívott csatákat a Liao-folyó medencéjéért ezekben az években.

A Liao-folyó Koreában [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Liao_River]

23. Germániától a zapotékokig [i.sz. 305 - 325]

 Ázsiában a hsziungnuk népe már korábban két részre oszlott, s az északi águkból lettek a hunok, akik eddigre már nem csak K-Európába, de Germániába is eljutottak.

--

 Az előző részben Diocletianus és Maximianus lemondtak a császárságról Chonstantinus Chlorus és Galerius javára. Galerius caesarjának választotta Severust, Constantius Chlorus pedig Maximinus Daiát.

 A totál kaotikus időszak átláthatóságához csináltam egy kis segítséget. Íme: 

A többé-kevésbé vízszintes vonalak a házastársakat jelölik; ezek áthúzása a válást, a függőlege kötések pedig a gyerekeiket. A "?" azt jelenti, hogy nem ismerjük az illető nevét.

  A Római Birodalomban a 305-ben kikiáltott Constantius Chlorus nem sokáig élvezhette hatalmát, mert 306-ban meghalt. Trónját fia, Constantinus, azaz Nagy Konstantin örökölte, Maximinus Daia pedig az ő caesar-ja lett.

Nagy Konstantin [a kép forrása: http://patacsipilvax.hu/?p=15126]

 Maximianus fia, Maxentius – aki mindeddig kimaradt az uralkodásból, most kikiáltotta magát császárrá. Erre válaszul Galerius, a társcsászár ellencsászárrá tette saját caesárját, Severust. Hogy még teljesebb legyen a káosz, Constantius Chlorus katonái Nagy Konstantint kiáltották ki. A dologból természetesen polgárháború következett.

Maxentius [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Maxentius]

 Ezt már az öregek sem nézhették tétlenül: Maximianus (aki kifelejtette a trónörököltetésből saját fiát) most fia mellé állva visszatért a hatalomba.

Severust cserben hagyták csapatai, ezért ő lemondott.

 Közben a frankok (germán népcsoport) átlépték a Rajnát; Nagy Konstantin pedig inkább őket kergette vissza, minthogy belemerült volna a belharcokba.

 Maximianus látva Nagy Konstantin haderejét és talpraesettségét, szövetséget ajánlott neki és feleségül adta hozzá a lányát, a 17 éves Maximát. Galerius, aki Maximianus caesarja volt, veszélyeztetve érezhette pozícióját most, hogy Maximianus a saját fia, Maxentius felé fordult és a másik caesar fiát, Nagy Konstantint támogatta. Ezért megtámadta Maxentiust. De nem sikerült bevonulnia Rómába, ezért inkább visszavonult, és Severust, az általa kinevezett ellencsászárt ölette meg. Ezt követően társcsászárjává tette barátját és a perzsa háborúkban volt harcostársát, Liciniust. Miután mindent így „elintézett”, visszavonult Sirmiumba, hogy ott kedvteléseinek éljen és a köz hasznára legyen.

Licinius [a kép forrása: https://www.flickr.com/photos/bstorage/4852800164]

 Licinius kinevezésével Nagy Konstantin és caesarja, Maximinus Daia is elégedetlenek voltak, ezért saját magukat császárrá kiáltották ki (Nagy Konstantin nem először). Később kiegyeztek abban, hogy Nagy Konstantin és Maximinus Daia a „császárok fiai”-nak (augusti filii) lettek kinevezve.

 

Maximinus Daia [a kép forrása: http://uncyclopedia.wikia.com/wiki/Maximinus_Daia]

 308-ban Maximianus fellázadt fia, Maxentius ellen, de vereséget szenvedett tőle. Lemondott és Galliába menekült. 309-ben Maxentius egyik gyermekkorú fia, aki egyébként Galerius unokája volt (lányától, Maximillától), meghalt.

 Amikor lecsendesült a keresztényüldözés, az új pápa I. Marcell lett. Ő szigorú rendelkezéseket hozott azok ellen, akik az üldözések idején megtagadták hitüket. Nyilván mindenkinek elege volt már az elmúlt évek üldöztetéséből, belső körökből végképp nem várták ennek folytatását, úgyhogy zavargások törtek ki Rómában és elűzték őt a pápai trónról. Marcell 309-ben meg is halt.

 Az új pápa Euszébiosz lett, aki azt mondta, hogy vezeklés után bűnbocsánatot kaphatnak a kereszténységhez visszatérők. Azonban feltűnt egy Heraclius nevű keresztény, aki ennél is továbbment és azt hirdette: aki megbánta a tagadását, az nem köteles vezekelni. Erre megint zavargások törtek ki. Maxentiusnak elege lett abból, hogy megint békétlenkedés van Rómában. Euszébioszt és Heracliust is száműzte. Euszébiosz Szicíliára menekült, ahol 310-ben meghalt.

Euszébiosz pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Euszebiosz_p%C3%A1pa]

 Az új pápa Miltiadész lett.

 310-ben, míg Nagy Konstantin a frankok ellen harcolt, Maximianus harmadszor is kikiáltotta magát császárnak. Nagy Konstantin visszajött és legyőzte őt, lemondatta és börtönbe záratta. Később kegyelmet adott neki, és megengedte, hogy a császári udvarban maradjon. Maximianus azonban nem nyugodott bele a helyzetbe; összeesküvésbe kezdett, amibe lányát, Maximát is be akarta vonni. Maxima azonban inkább férjéhez, Nagy Konstantinhoz volt hűséges és így elárulta apját. Nagy Konstantin felakasztatta apósát, de öngyilkosságnak álcázták a dolgot. Ezt követően pedig kinevezte magát társcsászárnak Licinius és Galerius mellé.

 Ugyanebben az évben, miután Maximinus Daia sikeres perzsák elleni hadjáratot vezetett, szintén úgy érzte, hogy megérdemli, hogy társcsászár legyen, ezért ő is kikiáltotta magát.

 311-ben Galerius már betegsége végső stádiumában volt (valószínűleg rákos volt), ekkor hivatalosan beszüntette ő is a keresztények üldözését és meghirdette a vallásokkal szembeni általános toleranciát. Halála után Licinius és Maximinus Daia egymással egyezkedve, s kifelejtve az osztozkodásból Nagy Konstantint és Maxentiust, felosztották a Birodalmat maguk között.

 312-ben Nagy Konstantin Maxentius ellen vonult és legyőzte őt. A menekülő sereg megpróbált átkelni a Tiberisen, ekkor Maxentius a vízbe esett és megfulladt.

 Galeria Valeria, miután férjét (Maximianust) és fiát (Maxentiust) is elvesztette vejének keze által, Palesztinába költözött, ahol keresztény lett és fellépett a pogány kultuszgyakorlások ellen.

 A szabad vallásgyakorlást 313-ban írásba foglalta Nagy Konstantin és Licinius.

Maximinus Daia értesülve Maxentius haláláról és látva, hogy Licinius most Nagy Konstantinnal szövetkezik, megijedt és megtámadta Liciniust. Ám vereséget szenvedett. Licinius utolérte a menekülő Maximinus Daiát és megölte őt. Kivégeztette Maximinus Daia feleségét és gyerekeit is, birodalomrészét pedig a magáéhoz csatolta.

 A császárok a keresztényeknek nem csak az üldözését hagyták abba, hanem Militiadész pápa arra is jogot kapott tőlük, hogy visszakérje az elkobozott egyházi birtokokat. Nagy Konstantin mindezek tetejébe neki ajándékozta a lateráni bazilikát. Az egyház visszafogadta azokat, akik az üldözések alatt kitértek. Most, hogy már senki sem üldözte őket, ismét egymással foglalkoztak: a vezetők eretneknek nyilvánították a donatista tanokat*.

*Donatizmus: Azt vallották magukról, hogy ő közöttük nincsenek bűnösök (ellentétben a többi kereszténnyel) és nem fogadták el Cecilianus püspökké szentelését, mert ő a keresztényüldözés során átadta a hatóságoknak a Biblia példányait. 311-ben a pápai zsinat felmentette Cecilianus püspököt, a donatistákat viszont elítélte.

Miltiadész pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Miltiad%C3%A9sz_p%C3%A1pa]

Lateráni bazilika [a kép forrása: https://romkat.ro/esemenynaptar/a-laterani-bazilika-felszentelesenek-unnepe/]

 314-ben Miltiadész pápa meghalt, ekkor Szilveszter lett az új pápa, aki Nagy Konstantinnal jó kapcsolatot épített ki és tartott fenn.

Szilveszter pápa [a kép forrása: https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-szilveszter-papa-74555]

  Az évben polgárháború tör ki a 'maradék' két császár; Licinius és Nagy Konstantin hívei között. Nagy Konstantin leprás lett, s pogány orvosai azt javasolták neki, hogy ifjak vérével teli medencében fürödjön meg. Ő azonban nem akart ilyen vérengzésbe kezdeni, s egy álom hatására Szilveszter pápától kért segítséget. Szilveszter megkeresztelte őt, s ő meggyógyult. Ennek hatására elismerte a római pápa fensőbbségét a keleti pátriárkák fölött.

 Meggyógyulva 316-ra Nagy Konstantin fölénybe került Liciniusszal szemben, és békét kötöttek. Ugyanebben az évben megszületett Nagy Konstantinnak az első Maximától való fia, II. Constantinus. Az első házasságából; Minervinától egyébként már volt egy fia, a most 17 éves Crispus, akit a nála csak 9 évvel idősebb Maxima örökbefogadott, amikor hozzá ment Nagy Konstantinhoz.

Crispus pénze [a kép forrása: https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-szilveszter-papa-74555]

 317-ben Nagy Konstantinnak megszületett a harmadik fia (Maximától a második), II. Constantius, 320-ban pedig a negyedik fia (Maximától a harmadik); I. Constans.

 324-ben Nagy Konstantin arra hivatkozva, hogy Licinius kicsapongásai nem túl népszerűek, megtámadta őt. Az első összecsapás eldöntötte a küzdelmet. Licinius Bizáncba menekült, de Nagy Konstantin onnan is elűzte őt. Licinius úgy próbálta hatalmát növelni, hogy egyik tisztjét, Sextus Martinianust gyorsan kinevezte társcsászárává. Azonban egy újabb vereség után kénytelen volt kegyelmet kérni. Lemondott és házi őrizetbe került. 

Sextus Martinianus pénze [a kép forrása: http://historia-cronologia.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1200829]

 Nagy Konstantin ezt követően Bizáncban 325-ben betiltotta a gladiátorjátékokat. Mivel már ő maga is keresztény volt, elrendelte, hogy a zsidók ne tarthassanak keresztény rabszolgát (a többieknek még szabad volt) és nem is metélhették körül rabszolgáikat. Elválasztotta egymástól a zsidó pészah és a keresztény húsvét ünnepének dátumát. Liciniust és Sextus Martinianust összeesküvés vádjával kivégeztette.

 Felesége, Maxima – talán hogy saját fiait hozza helyzetbe Nagy Konstantin első feleségétől való elsőszülöttjével, Crispusszal szemben –, bevádolta Crispust, hogy házasságtörésre akarta őt rávenni. Nagy Konstantin ezért kivégeztette első fiát.

 Heléna, Nagy Konstantin anyja viszont szerette volt férjétől (Constantius Chlorustól) fogant fiának elsőszülöttjét, ezért megbosszulta, amit Maxima tett: Megvádolta Maximát azzal, hogy megcsalja Nagy Konstantint. Maxima büntetése az volt, hogy a császári eunuchok bezárták őt egy fürdőbe, amit addig fűtöttek, míg Maxima meg nem halt. Hivatalosan azt közölték, hogy baleset áldozata lett.

 Alexandriában ezekben az időkben élt egy Arius nevű keresztény, akit Péter, a város püspöke egyet nem értés miatt kiközösített, visszafogadott, majd megint kiközösített. Amikor Péter püspök meghalt, és Achilles lett a város püspöke, ő visszafogadta Ariust és áldozópappá szentelte, sőt egy templom önálló vezetését bízta rá. Amikor Achilles püspök is meghalt, Ariusnak esélye lett, hogy ő legyen az új püspök, de végül nem őt, hanem egy Sándor nevű egyházatyát választottak meg. Erre Arius sértettségében olyan tanokat kezdett hirdetni, melyekkel az egyház hivatalosan nem értett egyet. Azt hirdette, hogy az Isten sokkal fenségesebb, semhogy a világot közvetlenül teremtette volna, ezért szüksége volt egy közvetítő lényre. Ez nem más, mint a Fiú, aki ennél fogva nem egyenlő az Atyával.

 A keresztény egyház 325-ben az arianizmust eretnekséggé nyilvánította.

Arius [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Arius]

 --

 Arméniában IV. Tiridatész király beleszeretett egy Ripszima nevű lányba, aki a Római Birodalomból menekült el a keresztényüldözés elől. Azonban a lány nem szerette viszont a királyt és nem akart hozzámenni feleségül. A király sértett önérzetében kivégeztette a lányt. De beleőrült a lelki válságba, amit ez okozott neki: éjjelente farkasüvöltéssel bolyongott a palotában.

 Tiridatész nővére az egyik ilyen éjjelen álmot látott: Az álom azt üzente neki, hogy testvérét csak a börtönben sínylődő, Gergely nevű keresztény tudja meggyógyítani. Előhozták hát a szentet a börtönből, ő pedig tényleg meggyógyította a királyt. Erre Tiridatész – „véletlenül” éppen abban az évben, amikor az új római császárok konszolidálták a kereszténységet – 313-ban megtette a kereszténységet Arménia hivatalos államvallásává. Ő maga is megkeresztelkedett, Gergelyt pedig az örmények püspökévé (patriarchájává) szenteltette.

 Gergely (aki a Világosító melléknevet kapta) élt a lehetőséggel: Városról városra járva papokat szentelt, iskolákat alapított. A hagyomány szerint egy alkalommal megjelent neki Jézus és kijelölte az első örmény kőtemplom helyét. Ekkor és itt alapították meg a vagarsapati székesegyházat, ami máig is az örmény egyház székhelye.

 IV. Tiridatész király 324-ig élt. Ezt követően fia, III. (Kis) Khoszroész követte őt a trónon. Világosító Gergely az ő uralkodása alatt is tovább tevékenykedhetett.

Világosító Szent Gergely [a kép forrása: https://szynaxarion.wordpress.com/2012/09/30/szeptember-30-oktober-13-vilagosito-szent-gergely-nagy-ormenyorszag-puspoke/]

A vagarsapati székesegyház (háttérben az Ararát) [a kép forrása: https://femina.hu/utazas/ararat-hegy-noe-barkaja/

--

 A Szászánida Birodalomban II. Hurmuz nem tudta kordában tartani a perzsa nemességet. 310-ben egy vadászat során orvgyilkosság áldozata lett. Az uralkodó haláláról értesülve az arabok betörtek a birodalomba és sorozatos támadásokat vittek véghez D-en. Mindeközben a perzsa nemesek ahelyett, hogy védték volna a birodalmat, megölték II. Hurmuz legidősebb fiát, a második fiát megvakították és börtönbe zárták a harmadikat (aki később elmenekült a Római Birodalomba). II. Hurmuz felesége azonban terhes volt a negyedik fiúval. Egy mágus segítségével kiderítették a születendő gyermek nemét, és megtudván, hogy fiú, őt „koronázták meg”: A koronát az anya hasára tették. A fiú neve II. Sápúr lett. Így – a gyermek felcseperedéséig – helyette anyja és főleg a nemesek uralkodhattak. Az idők során egyre több támadás érte a birodalmat, s az el is vesztette Mezopotámiát az arabokkal szemben. 

 325-ben II. Sápúr - akit anyja bizonyára felkészített a trónra lépés nehézségeire - betöltötte tizenhatodik életévét. Innentől kezdve felnőttnek számított, tehát átvette a hatalmat. Kicsi, de fegyelmezett seregével rögtön az arabok ellen vonult, és le is győzte őket. A foglyoknak átfúratta a vállát és azokon keresztül vezetett kötélen vezette rabságba őket. Innen kapta a „lapockák ura” elnevezést. Ezt látva aligha maradt olyan nemes, aki ellenségeskedni akart vele. A területen, ahonnan kiűzte az arabokat, erődrendszer építésébe fogott.

 

II. Sápúr [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/II._S%C3%A1p%C3%BAr_sz%C3%A1sz%C3%A1nida_kir%C3%A1ly]

--

 Egy alkalommal egy Metropius nevű szír keresztény férfi kereskedelmi és tudományos hajóútra indult D-re, amelyre magával vitte unokaöccseit, Frumentiust és Aedesiust is. A hazafelé vezető úton, mikor a Vörös-tengeren egy helyen kikötöttek, hogy ivóvizet vegyenek föl, a két fiú kisétált a parton messzire, majd elfáradva leültek egy fa alá, hogy olvassanak. Nem tudták, hogy ez alatt az idő alatt a hajót helyi bennszülöttek támadták meg és lemészároltak mindenkit. A rablók fölfedezték a fiúkat is és elfogták őket, hogy eladják rabszolgának. Adták-vették őket, míg végül Akszúm királyához, Ousanashoz kerültek.

 Ousanas király megkedvelte az értelmes, művelt srácokat. Egyre nagyobb feladatokat bízott rájuk, végül halála előtt felszabadította őket.

Ousanas halála után fia, Ezana lett a király, de fiatal kora miatt Ezana anyja, Sofya régenskedett mellette. Ő bízta meg a két ifjút, hogy legyenek fiának, Ezanának nevelői és tanítói. Ők pedig keresztény szellemben végezték feladatukat.

 321-ben Ezana felnőve a trónra lépett, 324-ben pedig megkeresztelkedett és Akszúm hivatalos vallásává tette a kereszténységet.

Ezana pénze [a kép forrása: https://dacb.org/stories/ethiopia/ezana3/]

 

Egy fantázia-rajz Ezanáról [a kép forrása: https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?l=hungarian&id=928311902]

 Uralkodása idején egy pogány szentély helyén felépítették a sioni Szent Mária katedrálist. A legenda szerint ma is itt őrzik a frigyládát, mert sémi őseik miatt Dávid király leszármazottainak, s így a frigyláda jogos tulajdonosának tartották magukat az akszúmiak.

A sioni Szent Mária katedrális [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwimrJGE2P_gAhVJsqQKHeSOCOsQjhx6BAgBEAM&url=http%3A%2F%2Fwww.agra.hu%]

--

 A Kusita Királyság a század első felében megújult; ez az úgynevezett meroitikus kor. A Királyság fővárosa Meroé volt, ahol a királyi család tagjai temetkeztek. Meroé felügyelte a belső-afrikai kereskedelmet. Kőtemplomai, palotái és piramisai épültek. Az ország diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt (Egyiptomon keresztül) a Római Birodalommal is.

Meroé piramisai [a kép forrása: https://orientalista.hu/blog-post/dns-teszttel-viszgaljak-a-szudani-piramisban-talalt-csontokat/]

 

Nem tudni, mi ez, de Meroéban építették [a kép forrása: https://hu.suenee.cz/zahadna-civilizace-meroe/]

Meroé-beli palota [a kép forrása: https://sk.suenee.cz/zahadna-civilizace-meroe/]

--

 A Szahara D-i szegélyén éltek a nomád harcos szanadzsák. Ebben az időben törzsszövetséget hoztak létre, amely hatalma alatt tartotta Maghreb oázisait és tevelegelőit. A Szahara déli sivatagaiban élő néger földművesek kénytelenek voltak előlük délebbre költözni, a szavannára (ahol több betegség fenyegette őket), s a szanadzsa nyomás hatására összefogtak egymással.

 A szanadzsák azt a szerepet vállalták magukra, hogy a sivatagi karavánokat kalauzolják és védelmezzék. Ők biztosítottak a számukra a karavánszerájokban* pénzt, tevét, ellátmányt, tevehajcsárokat, őröket és kalauzokat. Egyes oázisok nagy piacokká váltak.

*karavánszeráj: A karavánutak állomása, vagy végállomása, ahol az utazók megpihenhettek, feltöltődhettek.

 

Feltöltődés egy modern karavánszerájban [a kép forrása: https://vilagutazo.blog.hu/2013/01/22/ezerarcu_szandzsak_kalandozas_szerbiaban_es_montenegroban]

--

 Ázsiában az északi nomád hsziungnu nép vezére, Liu Jüan elfoglalta a kínai Csangan várost és székhelyévé tette 316-ban. A császári ház egyik délre menekült tagja, Sze-ma Zsuj 317-ben ott, délen császárrá kiáltotta ki magát. Az ország ezzel két részre szakadt: A császár által uralt dél-keleti és a nomádok által uralt észak-nyugati részre. Sze-ma Zsuj trónra lépésével megkezdődött a Keleti Jin dinasztia uralkodása.

 322-ben Sze-ma Zsujt Sze-ma Sao váltotta a trónon.

--

 319-ben India É-i részén elkezdődött a Gupta-korszak. I. Csandragupta, egy vaisja (munkás) kasztból származó férfi trónra lépett és megalapította a Gupta Birodalmat. A gupta uralkodók támogatták a hinduizmust, s felvirágzott a szanszkrit irodalom.

 India D-i részén a Kusán Birodalomban a Vaszudévák után 310-től Csu uralkodott 325-ig.

--

 Ulbul Kogurjó trónjára lépve fölvette a Micshon uralkodói nevet. 302-ben megtámadta Kína Hszüantu körzetét és 8000 foglyot ejtett. 313-ban visszavette a kínaiaktól Lölang és Tajfang körzeteket, melyek gazdag, megművelhető földterületet jelentettek.

--

 Közép-Amerikában megkezdődött a maják klasszikus korszaka. Legnagyobb városaik szinte folyamatos harcban álltak egymással az erőforrásokért; főként Tikal és Calacmul.

Tikal [a kép forrása: https://www.visitcentroamerica.com/en/visitar/tikal-national-park/]

 

Calacmul [a kép forrása: http://patriciaromain.info/beste-online-casino/maya-pyramide.php]

 Felemelkedésnek indult a zapoték civilizáció. Az ő szertartási központjuk a Monte Alban-on, az Oaxaca-völgy fölötti hegygerincen épült ki. Egy piramis-együttes és egy obszervatórium maradt fenn. 

Zapoték romok [a kép forrása: http://www.chiapastoursyexpediciones.com/tour.php?i=&t=126]