4. Nero

 Rátaláltam egy szimulációra, mely megmutatja, hogyan nézhetett ki az ókori Róma. Érdemes megnézni:

https://www.nlcafe.hu/utazas/20160301/video-szimulacio-okori-roma/

 Nero anyja, Agrippina Minor továbbra is tolta előre a pályán fiát. Amikor Nero betöltötte a 15-öt, Claudius császár tiltakozása ellenére praefectus urbi-t csinált belőle, ami a császár helyettesét jelentette. Amikor Nero 17 éves lett, Agrippina úgy érezte, hogy nem vár tovább, itt az ideje, hogy kisfia igazi császár legyen. Ennek érdekében, méreg segítségével kiiktatta férjét, egyben bácsikáját. Claudiusnak volt egy vérszerinti fia is, Britannicus. Ekkor még veszélytelen, hiszen csak 13 éves, ráadásul beteges, gyenge fiú.

Őróla már kicsivel később maga, Nero ’gondoskodott’, a következő évben végzett vele. De hogy jóvátegye a dolgot, telerakta palotáját Britannicus arany-szobraival.

A felnőtt élethez feleség is kellett egy császárnak. Nero egyik ifjú (14 éves) barátjának, Otho-nak a feleségére vetett szemet. Megparancsolta Otho-nak, hogy váljon el, majd száműzte őt. Ezzel a feleség-dolog is megoldódott.

Pár éve már uralkodott, amikor (61-ben) úgy döntött, nincs szüksége a továbbiakban az anyai segítségre, ezért megölette Agrippinát.

A kiürült kincstárakat Claudiusnak nem sikerült feltölteni, így ez a feladat is Nero-ra várt. Ő ezen a téren sem esett kétségbe; a gazdag polgárok ellen felségsértési pereket indított, s a vagyonukat elkoboztatta.

Ebben az időben Júdeában Iosephus Flavius már gyerekként vallástudókkal folytatott hitvitákat. 16 évesen egy sivatagi remetéhez csatlakozott, majd amikor 3 év után visszatért, tanítani kezdett.

Tamás apostol közben messzire jutott Júdeából; egészen az indiai partokig. Itt, a Malabár-parton folytatott térítői munkát a brahmanák körében.

Tamás apostol Indiában térít

 Kogurjóban (Korea) ismét uralkodóváltás történt, Mobon meghalt és unokatestvére, Thedzso váltotta őt a trónon, aki mindössze 6 éves volt ekkor, ezért nem vették teljesen komolyan, mint uralkodót. A régensi szerepet anyja töltötte be mellette.

 A külső ellenséggel sem volt kegyes egyáltalán: Ebben a korban még éltek Britannia Provinciában kelták, akiket a druidák vezettek. A druidák olyanok voltak, mint a magyar ősöknél a sámánok: tanítók, gyógyítók, jövendőmondók és bírák is egyben. Termékenység-varázsláshoz szent fáikról, a tölgyekről szertartásos keretek között gyűjtötték az "aranyágat"; a fagyöngyöt. Súlyos betegségeket emberáldozattal gyógyítottak, mely célra többnyire bűnözőket "használtak föl. 60-ban a rómaiak elfoglalták Wales partjai közelében Mona erődjét, ahol a kelták vallási központja volt. Minden druidát megöltek és kiirtották szent tölgyfaligeteiket.(Misztikus történetek gyűjteménye; Reader's Digest)

 A legenda szerint Nero művészi hajlamát élte ki, amikor Trója pusztulásáról akart egy költeményt írni, de egy igazán jót, az átéléshez pedig szükség van a valós tapasztalatra. Ennek érdekében felgyújtotta Rómát. A szűk utcák és zsúpfedeles faházak között könnyen terjedt a tűz, Róma 9 napon át égett. Igaz ugyan, hogy Augustus már a maga idejében látta ilyen veszély lehetőségét és meg is alapította a vigiles-t, a római tűzoltóságot, de az akkor modernnek számító technikán kifogott a várostűz.

 Valójában talán nem is a császár volt a felelős ezért a tűzesetért, csupán a mindennapos házitüzek egyike harapódzott el.
 [http://www.romaikor.hu/romai_elet/a_varosi_elet/a_romai_tuzoltosag/cikk/roma_tuzoltosaga]

Tűzvész Rómában, i.sz. 64

Egy ilyen komoly baj után az emberek rendszerint bűnbakot keresnek. Az akkori keresztények azt mondták, hogy a tűzvész Isten büntetése volt a pogányokra, Nero pedig azt, hogy a keresztények hibája volt, s az így induló politikai-vallási vita következményeként elkezdődött az első keresztényüldözés Rómában. Pál apostolt és Péter apostolt halálra ítélték. Péter ítélete keresztre feszítés lett, de saját kérésére fejjel lefelé, mert nem tartotta magát arra méltónak, hogy ugyanúgy haljon meg, mint Jézus. Pál, mivel római állampolgár volt, „csupán” egy "kíméletes" lefejezést kapott.

 Péter ugyan – a hagyomány szerint – el tudott volna menekülni, de amikor a Via Appián haladt, megjelent neki Jézus. Péter azt kérdezte tőle, „quo vadis, Domine?” („hová mész Uram?”) Mire Jézus úgy felelt neki, hogy Rómába megy, hogy ismét keresztre feszítsék. Péter ezért úgy döntött, ezúttal vállalja sorsát, és visszament Rómába. Az úton megmaradt Jézus lábnyoma, melynek helyét ma az ott felállított kápolna márványlapja őrzi.
 [http://lexikon.katolikus.hu/Q/Quo%20vadis.html]

[http://orokvaros.network.hu/kepek/romai_kepek_az_internetrol/jezus_labnyoma]

 A keresztények kivégzéséből Nero cirkuszi játékokat is rendezett: voltak, akiket vadállatok bőrébe bújtattak, hogy azután kutyákat uszítsanak rájuk, másokat keresztre feszíttetett, s - a nép szereti a látványosságokat - a keresztek égő fáklyaként világítottak az éjszakákban.

 Sokan féltek tőle és gyűlölték, ezért összeesküvések szerveződtek ellene. Nero, amikor erre rájött, elhatározta, hogy az egész római arisztokráciát kiirtja. Ennek áldozata lett Seneca is. De Nero azért nem feledkezett meg a nevelőjének járó tiszteletről; s kegyesen megengedte, hogy Seneca maga válasszon magának halálnemet.

Nero egyébként nem csak a költészetben, hanem a sportban is ’tehetséges’ volt.  Seneca halála után Hellászba ment, hogy lazításképpen részt vegyen az Olimpián, s – milyen meglepő –, minden számot megnyert.

Judea Provinciának eddig volt jó, hogy Róma segítségével megszabadult a Heródesek uralmától (Nagy Heródes, Heródes Arkhelaosz, I. Heródes Agrippa, II. Heródes Agrippa). Most azonban elegük lett és föllázadtak a római uralom ellen. Iosephus Flavius először megpróbálta lebeszélni népét a fegyveres harcról, hiszen tisztán látta, hogy Róma sokkal erősebb. Később azonban attól kellett tartania, hogy a végén még őt vádolják meg árulással, ha a kényelmetlen igazságot hangsúlyozza tovább. Így hát inkább a tömeg mellé állt. Kisebb sikerek után kicsit maga is hinni  kezdett a forradalom sikerének lehetőségében, s ennek eredményeképpen a lázadás egyik vezetőjévé vált. 

Nero, hogy rendet tegyen Júdeában, öccse barátjának, Titusnak az apját, Vespasianust küldte oda, aki el is érte, hogy a lázadók megadják magukat, illetve megfutamodjanak. Jutalomképpen ő lett Júdea helytartója.



A "rendrakás" áldozata lett az a közösség is, mely a Holt-tenger partján élve aszketikus életet folytatott és az ún. holttengeri tekercseket hátrahagyta.

Alig nyugodtak le a kedélyek Júdeában, újabb lázadás tört ki a császár ellen, ezúttal a Birodalom másik végén, Galliában. A sértett Otho (akitől Nero elvette a feleségét, akit megcsalt és később ki is végeztetett) csatlakozott a zavargásokhoz. A lázongás átterjedt Africa provinciára is, Galba pedig – a hispániai helytartó – a helyzetet kihasználva pénzt veretett saját arcképével, fölvette a Caesar nevet, és elindult Róma ellen.

A római provinciák (https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3mai_provinci%C3%A1k#/media/File:Augusto_30aC_-_6dC_55%25CS_jpg.JPG)

 Ezek hatására végre a senatus is fölbátorodott, s vádat emelt Nero ellen az anyagyilkosság miatt. Az ítélet halál lett. Nero erre elmenekült és megölte magát – egy katonájának a kardjába dőlve.

Uralkodása idején egyik bizalmasa volt Petronius proconsul, akiről véleményem szerint zseniális karakter-képet ad a Quo Vadis című film [https://videa.hu/videok/film-animacio/quo-vadis-mrA7jacyu4v3XAFR], mely a lengyel Sienkiewitz azonos című regénye alapján készült. Róla és koráról szól még a nem sokkal később élt Tacitus „Annales” c. műve, az „Ókori lexikon”, Petronius maga pedig a „Satyricon”-t írta, amiből sokat megtudhatunk (legalábbis töredékeiből) az akkori római életről. [http://mek.oszk.hu/04600/04629/04629.htm]

 Galba elfoglalta a trónt és – biztos, ami biztos – megölette ellenfeleit. Mégsem volt eléggé előrelátó, ugyanis katonáit nem jutalmazta meg, s ezzel elő is készítette saját bukását. Testőrei ölték meg. Ezt követően anarchia és polgárháborús időszak következett Rómában. [http://tortenelemcikkek.hu/node/215]