24. Angyal őrzi az Hagia Sophiát [I.sz. 325 - 338]

 326-ban a perzsa II. Sápúr megtámadta a Római Birodalmat. De mivel az ő országát, a Szászánida Birodalmat kelet felől ázsiai nomádok támadták meg, kénytelen volt békét kérni a rómaiaktól. Kölcsönösen megegyeztek, hogy nem támadják meg egymást. A következő években II. Sápúr elsöprő győzelmet aratott a keleti nomádok fölött. Sőt, új birodalomrészeket is megszerzett tőlük, melyeket birodalmához csatolt.

 Egyiptomban Arius nem akarta elfogadni, hogy nem ő lett Alexandria püspöke, hanem Sándor. Mivel Sándor püspök életmódjában nem találhatott kifogásolnivalót, a már korábban kifejtett, egylényegűségről szóló hitelveit kezdte el vitatni. Így kezdődött a „Szentháromság-vita”. 

 Ariust 320-ban Sándor még barátságos levélben szólította föl, hogy hagyjon föl az eretnek tanokkal. Arius erre több püspöknek elküldte levélben a Sándoréval ellentétes hitvallását és felkérte őket, hogy pártolják ügyét Sándor püspökkel szemben. Sok pártfogót talált, így Euszébioszt, Nikomédia püspökét, akinek nagy befolyása volt Nagy Konstantinnál és a császár egyik nővérénél, Constantiánál, mivel szegről-végről a császári családhoz tartozott: Nagy Konstantinék féltestvérének, Flavius Iulius Constantiusnak a feleségének a testvére volt a püspök. 

 Egy év múlva Sándor püspök már határozottabban lépett föl: Vele egyetértő püspöktársaival összefogva kiközösítették Ariust, tanait pedig, mint eretnekséget, elítélték. Arius Palesztinába ment és onnan írt levelet Nikomédiai Euszébioszhoz, melyben élesen bírálta Sándort. Euszébiosz meghívta őt Nikomédiába, ahonnan Arius újabb levelet írt Sándor püspöknek, melyben ismét, részletesen kifejtette nézeteit, de továbbra sem tudta meggyőzni őt.

 Nagy Konstantin eddig csak felületesen figyelte, hogy mi történik a keresztény egyházban és mindkét felet időnként megdorgálva igyekezett lenyugtatni őket. Mikor látta, hogy ez nem megy, Szilveszter pápával összehívtak egy zsinatot 325-ben, hogy segítsenek a két félnek egyezségre jutni. Alexandriát Atanáz képviselte, aki Sándor tanítványaként az arianizmus ellen volt.

 Atanáz fiatal korában találkozott Remete Szent Antallal és tőle tanult a sivatagban önmegtartóztatást. Remete Szent Antal pedig a maga fiatal korában eleget tett a krisztusi felszólításnak: „add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között” és a sivatagban remetéskedett. Itt egyszer, 90 éves korában hírül vette, hogy nem ő a legidősebb és legszentebb remete, hanem Remete Szent Pál. Ezért Antal elzarándokolt Pálhoz, hogy megismerje őt. Pál még a diocletianusi üldözések idején menekült a sivatagba. Antal sokat tanult tőle, majd visszatért remetelakához, ahol azután Atanáz tanult őtőle.

 A püspökök a zsinaton tanúságot tettek arról, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, az Atyával egylényegű, ahogyan az ekkor született Nikaia-konstantinápolyi hitvallásban, vagyis a „Hiszekegy…”-ben szerepel.

Itt latinul, gregorián zenei aláfestéssel hangzik el a hitvallás --> 
https://www.youtube.com/watch?v=ErJ3u_ePnuI

„Credo in unum Deum, Patrem omnipotentem, factorem caeli et terrae, visibilium et invisibilium.

Et in unum Dominum lesum Christum, Filium Dei unigenitum, et ex Patre natum ante omnia saecula. Deum de Deo, Lunem de Lumine, Deum verum de Deo vero, genitum non factum, consubstantialem Patri; per quem omnia facta sunt. […]”

 A zsinaton egyébként meghatározták a Húsvét dátumát is; ami a tavaszi napéj-egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap lett.

 Az egylényegűséget vallók továbbra sem tudtak megegyezni a hasonló lényegűséget valló ariánusokkal, ezért szavazásra került sor, amin az arianisták maradtak alul. Ariust száműzték, ahogy Nikomédiai Euszébiuszt is.

 Sándor alexandriai püspök a zsinatról hazatérve nem sokára meghalt. Az új alexandriai püspök 326-ban Atanáz lett.

Alexandriai Atanáz [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexandriai_Szent_Atan%C3%A1z]

  329-ben meghalt Heléna, Constantius Chlorus első felesége, Nagy Konstantin anyja.

  Arius és hívei a történtek ellenére is nagy hatással voltak a császárra, aki szimpatizált velük és végül véget vetett Arius száműzetésének, ahogy Nikomédiai Euszébioszénak is. Az ariánusok igyekeztek a katolikus püspököket elmozdítani, s helyükre ariánus püspököket kineveztetni a császárral és sokszor sikerrel is jártak.

 A Boszporusz városa, Byzantium túlélte a gótok 258-as támadásait, de kereskedelme akkor jelentősen visszaesett. Amikor Nagy Konstantin 324-ben legyőzte Liciniust, a Római Birodalom fővárosául Róma helyett Byzantiumot választotta. A következő 6 évben a város háromszorosára nőtt. Keresztény városként épült ki, ezzel is jelképezve a Róma pogány múltjával való szakítást. Számos templom és bazilika épült benne. Így például a 325-ben egy pogány templom alapjaira felépült Hagia Sophia.

 Amikor az Hagia Sophia épült, a munkások egy alkalommal egy időre elvonultak és egy fiatal munkásra bízták, hogy ott maradjon és őrködjön az épület fölött. Egy idő után váratlanul feltűnt egy idegen és – valószínűleg együttérzésből – így szólt a sráchoz: - Hol vannak a barátaid? Hosszú ideje eltűntek már. Menj és hívd vissza őket! – A fiú azt mondta, nem mehet, mert vigyáznia kell az épületre, meg az építkezési anyagokra. Mire az idegen bíztatta, hogy „Menj csak, majd én vigyázok az épületre, míg vissza nem jössz!” Az ifjú elment és elmesélte az egész sztorit a többi munkásnak. A közelben lehetett Nagy Konstantin is, mert meghallotta, s azt gondolta, hogy az idegen ember egy angyal lehetett – és soha nem engedte vissza a fiatal fiút az építkezéshez. Így az angyalnak örökké őriznie kell az Hagia Sophiát.

 Ekkoriban terjedt el a „Konstantin városa”, vagyis Konstantinupolis, azaz Konstantinápoly elnevezés. 330-ban hivatalosan is fölavatták az új fővárost 40 napos ünnepség keretében. Az ünnepség alkalmából pénzérméket is verettek. [http://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=1442]

Konstantinápoly fővárossá-avatásának emlékérméje [a kép forrása: http://www.jgypk.hu/jelkepter/e-jelben-gyozni-fogsz-egy-okereszteny-jelkep-a-romai-birodalmi-politikaban/] Rajta a központi motívum egy krisztogrammal díszített római zászlótartó, ami egy kígyót döf át. A kígyó a pogányságot, s egyben a legyőzött Liciniust jelképezi. Így kell utólag szépen megidealizálni egy hatalmi rivalizálást. A krisztogram a görög "kh" (X-nek írják) és "r" (P-nek írják) ligatúrája, melyek a "Khrisztosz" első két betűje. Nagy Konstantin azt a jóslatot kapta, hogy "e jelben győzni fogsz"

 

Az Hagia Sophia egy fennmaradt keresztény freskója [a kép forrása:

https://www.turkeyhomes.com/blog/post/the-glorious-hagia-sophia-of-istanbul]

  A város avatásának évében Konstantinápolyba költözött Nagy Konstantin egyik anyai féltestvére, Hannibalius az apjával, Theodora első férjével, Flavius Iulius Dalmaticusszal együtt, ami azt mutatja, hogy miután Nagy Konstantin anyja, Heléna – aki egyáltalán nem szerette a volt férje második feleségétől való gyerekeket – meghalt, a féltestvérek közötti viszony jó lett.

 

 335-ben Szilveszter pápa meghalt. Az új pápa Márk lett.

 Nagy Konstantin el akarta érni, hogy Ariust visszafogadja az egyház. (A császári család rokonának; Nikomédiai Euszébiosznak védence volt Arius.) Írásban rendelkezett, hogy ha Arius új hitvallást tesz, akkor Atanáz engedje meg neki hivatali tevékenységének folytatását. Atanáz azonban úgy válaszolt, hogy aki tévtanítást terjeszt, azt ő nem veheti vissza az egyházba. Ekkor Alexandriában olyan „össztűzzel” támadták az ariánusok Atanázt, hogy kénytelen volt elmenekülni, s egy egyiptomi kolostorban meghúzni magát. Többek között azzal vádolták őt a császár előtt, hogy meg akarta akadályozni a Rómába irányuló gabonakivitelt Egyiptomból. Atanáz Egyiptom után Jeruzsálembe zarándokolt és ott folytatta térítői munkáját.

 Nagy Konstantin ebben az évben rendelkezett arról, hogy trónját három fia örökölje majd. Lányát, Constantinát pedig hozzáadta féltestvéréhez, Hannibalianushoz.

 A püspökök újabb zsinatot hívtak össze, hogy megegyezzenek (vagy, hogy meggyőzzék az ellenoldalt). Amikor Atanáz értesült erről, ő maga is elindult a helyszínre, és Egyiptomból ötven püspököt vitt magával, hogy segítsenek majd érvelni. A zsinaton azonban ezeket a püspököket meg sem hallgatták, hiszen nem voltak meghívva. Atanáz nem várta meg, hogy leváltsák; elmenekült. De a császár – elhívén a vádakat – száműzte is őt.

 Nagy Konstantin továbbra is el akarta intézni, hogy Ariust visszavegyék az egyházba. Arius azonban 336-ban egy ünnepi körmenet során váratlanul meghalt. Abban az évben Márk pápa is meghalt.

337-ben megválasztották pápának I. Iuliust, akinek regnálása nagyrészt az arianizmus elleni vitákban merült ki.

 

I. Iulius pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/I._Gyula_p%C3%A1pa]

 337-ben Nagy Konstantin hadjáratot tervezett a Szászánida Birodalom ellen. Ekkor féltestvérét, Hannibaliust kinevezte a Pontus-környéki területek királyává (Kis-Ázsiában). A területet Hannibalius akkor kapta volna meg, ha győznek. A hadjárat azonban elmaradt, mert Nagy Konstantin váratlanul meghalt.

 337-ben, saját halála előtt Nagy Konstantin elrendelte, hogy Atanázt hívják vissza száműzetéséből. Megmagyarázta neki, hogy csak azért küldte el őt, hogy az ariánus ellenfelek dühétől megóvja.

 Miután meghalt, fiai felosztották a birodalmat, apjuk akaratának megfelelően. A 20 éves II. Constantinus a nyugati területet, a szintén kb. 20 éves II. Constantius a K-ieket, 17 éves Constans öccsük pedig a középső részeket kapta meg.

II. Constantinus [a kép forrása: http://www.wikiwand.com/hu/II._Constantinus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

 

II. Constantius [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/II._Constantius_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

I. Constans [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Constans_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

  Konstantinápolyban katonai zavargások törtek ki.

 Mivel Nagy Konstantin Constantius Chlorus első házasságából, vagyis nem a császári családból származott, féltestvérei – bár Konstantin életében jó viszonyban voltak – joggal léphettek volna föl Konstantin fiaival szemben trónkövetelőként. Hogy kiiktassák őket, II. Constantius azt találta ki, hogy Nikomédiai Euszébiosztól „megkapott” egy tekercset, ami atyja végrendeletét tartalmazza. Ebbe az állítólagos végrendeletbe Nagy Konstantin azt írta, hogy féltestvérei meg fogják őt mérgezni és felszólította fiait, hogy bosszulják meg halálát. Ez feljogosította Nagy Konstantin fiait, hogy tárgyalás nélkül megöljék a levélben vádolt személyeket. Lehetséges, hogy II. Contantius nem akart ilyen családirtást, csupán kicsúszott a kezéből az irányítás. Megölték Hannibaliust, Dalmaticust és Flavius Iulius Constantiust, valamint az utóbbinak legidősebb, ismeretlen nevű fiát is. Két kisebb fiát, a 12 éves Iulianust és a 6 éves Gallust életben hagyták, ők házi őrizetbe kerültek. Nevelésüket Mardonius vette át, aki már anyjuknak is nevelője volt, tanításukért pedig Nikomédiai Euszébiosz lett a felelős. Mardonius sztoikus filozófus volt, elkötelezett híve a klasszikus irodalomnak. Iulianust Nikoklész is tanította, aki grammatikus (nyelvész), rétor (szónok) és szofista filozófus volt. Így a gyerekek megismerték a keresztény és az azt megelőző klasszikus kultúrát is.

 Miután az új császárok a fél rokonságot kiirtották, a testvérek egymás ellen fordultak: II. Constantius háborút indított öccse, Constans ellen Africa Provinciáért. Azonban a csatában ő halt meg, így az ő birodalomrésze került Constans kezébe.

--

 Armeniában Világosító Gergely 331-ig élt. Élete vége felé térítői munkáját befejezve a pusztába vonult, s ott töltötte utolsó idejét.

--

 Amikor Ezana 321-ben az Akszúmi Birodalom trónjára lépett, Aedesius és Furmentius szolgálata véget ért. Aedesius visszatért szír hazájába, ahol pap lett belőle. Furmentius maradt és azon kezdett dolgozni, hogy az egész Akszúmi Birodalmat megtérítse. Ennek érdekében rávette az arra járó keresztény utazókat, hogy nyilvánosan gyakorolják vallásukat (felkeltvén a helyiek érdeklődését), majd a bennszülöttek körében is térítésbe kezdett.

 Ezana Alexandriába küldte őt, hogy az etióp egyház számára papokat kérjen Alexandriai Atanáz pátriárkától. Atanáz úgy ítélte meg, hogy Frumentius maga a legalkalmasabb erre a feladatra, ezért püspökké szentelte és visszaküldte őt. Amikor Furmentius hazatért Akszúmba, megkeresztelte Ezanát, templomok építésébe kezdett és folytatta a térítést. Valószínűleg ő fordította le először a helyiek nyelvére az Újszövetéget. Ez a nyelv a kopt volt, ami ekkor kezdett el az írásbeliség fő nyelvévé válni az országban.

Kopt zsoltároskönyv [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Senute]

  Később II. Constantius római császár levelet írt Ezanának, hogy küldje el újra Furmentiust Alexandriába, bizonyos hitbéli tévedések tisztázására. A király azonban nem tett eleget ennek a kérésnek; valószínűleg tudta, hogy az ariánusok (a császár is az volt) és az egylényegűség-hívők (mint Atanáz) közötti vitáról lenne szó, amibe nem akart belefolyni.

--

 Kogurjó királya, Micshon 331-ben halt meg. Fia, Ko Szaju követte, uralkodói nevén Kogugvon, aki a megerősödő hszienpej néppel vívott csatákat a Liao-folyó medencéjéért ezekben az években.

A Liao-folyó Koreában [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Liao_River]