Ázsiában a hsziungnuk népe már korábban két részre
oszlott, s az északi águkból lettek a hunok,
akik eddigre már nem csak K-Európába, de Germániába
is eljutottak.
--
Az előző részben Diocletianus
és Maximianus lemondtak a császárságról Chonstantinus Chlorus és Galerius
javára. Galerius caesarjának választotta Severust, Constantius Chlorus pedig
Maximinus Daiát.
A totál kaotikus időszak átláthatóságához csináltam egy kis segítséget. Íme:
 |
| A többé-kevésbé vízszintes vonalak a házastársakat jelölik; ezek áthúzása a válást, a függőlege kötések pedig a gyerekeiket. A "?" azt jelenti, hogy nem ismerjük az illető nevét. |
A Római
Birodalomban a 305-ben kikiáltott Constantius Chlorus nem sokáig
élvezhette hatalmát, mert 306-ban meghalt. Trónját fia, Constantinus, azaz Nagy Konstantin
örökölte, Maximinus Daia pedig az ő caesar-ja lett.
 |
| Nagy Konstantin [a kép forrása: http://patacsipilvax.hu/?p=15126] |
Maximianus fia, Maxentius – aki mindeddig kimaradt
az uralkodásból, most kikiáltotta magát császárrá. Erre válaszul Galerius,
a társcsászár ellencsászárrá tette saját caesárját, Severust. Hogy még
teljesebb legyen a káosz, Constantius Chlorus katonái Nagy Konstantint kiáltották ki.
A dologból természetesen polgárháború következett.
 |
| Maxentius [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Maxentius] |
Ezt már az
öregek sem nézhették tétlenül: Maximianus
(aki kifelejtette a trónörököltetésből saját fiát) most fia mellé állva
visszatért a hatalomba.
Severust
cserben hagyták csapatai, ezért ő lemondott.
Közben a frankok
(germán népcsoport) átlépték a Rajnát; Nagy Konstantin pedig inkább őket
kergette vissza, minthogy belemerült volna a belharcokba.
Maximianus
látva Nagy Konstantin haderejét és talpraesettségét, szövetséget ajánlott neki
és feleségül adta hozzá a lányát, a 17 éves Maximát.
Galerius,
aki Maximianus caesarja volt, veszélyeztetve érezhette pozícióját most, hogy
Maximianus a saját fia, Maxentius felé fordult és a másik caesar fiát, Nagy Konstantint támogatta. Ezért megtámadta Maxentiust.
De nem sikerült bevonulnia Rómába, ezért inkább visszavonult, és Severust, az általa kinevezett ellencsászárt
ölette meg. Ezt követően társcsászárjává tette barátját és a perzsa háborúkban volt harcostársát, Liciniust. Miután mindent így „elintézett”, visszavonult
Sirmiumba, hogy ott kedvteléseinek éljen és a köz hasznára legyen.
 |
| Licinius [a kép forrása: https://www.flickr.com/photos/bstorage/4852800164] |
Licinius
kinevezésével Nagy Konstantin és caesarja, Maximinus Daia is elégedetlenek voltak,
ezért saját magukat császárrá kiáltották ki (Nagy Konstantin nem először). Később kiegyeztek abban, hogy Nagy Konstantin és Maximinus Daia a „császárok fiai”-nak (augusti filii) lettek kinevezve.
 |
| Maximinus Daia [a kép forrása: http://uncyclopedia.wikia.com/wiki/Maximinus_Daia] |
308-ban Maximianus fellázadt fia, Maxentius
ellen, de vereséget szenvedett tőle. Lemondott és Galliába menekült. 309-ben Maxentius
egyik gyermekkorú fia, aki egyébként Galerius unokája volt (lányától, Maximillától), meghalt.
Amikor lecsendesült a keresztényüldözés, az új pápa I. Marcell lett. Ő szigorú
rendelkezéseket hozott azok ellen, akik az üldözések idején megtagadták hitüket.
Nyilván mindenkinek elege volt már az elmúlt évek üldöztetéséből, belső körökből
végképp nem várták ennek folytatását, úgyhogy zavargások törtek ki Rómában és
elűzték őt a pápai trónról. Marcell
309-ben meg is halt.
Az új pápa Euszébiosz lett, aki azt mondta, hogy
vezeklés után bűnbocsánatot kaphatnak a kereszténységhez visszatérők. Azonban
feltűnt egy Heraclius nevű
keresztény, aki ennél is továbbment és azt hirdette: aki megbánta a tagadását,
az nem köteles vezekelni. Erre megint zavargások törtek ki. Maxentiusnak elege lett abból, hogy megint békétlenkedés van Rómában. Euszébioszt és Heracliust
is száműzte. Euszébiosz
Szicíliára menekült, ahol 310-ben meghalt.
 |
| Euszébiosz pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Euszebiosz_p%C3%A1pa] |
Az új pápa Miltiadész
lett.
310-ben, míg Nagy Konstantin a frankok ellen harcolt, Maximianus harmadszor is kikiáltotta
magát császárnak. Nagy Konstantin
visszajött és legyőzte őt, lemondatta és börtönbe záratta. Később kegyelmet adott
neki, és megengedte, hogy a császári udvarban maradjon. Maximianus
azonban nem nyugodott bele a helyzetbe; összeesküvésbe kezdett, amibe lányát, Maximát is be akarta vonni. Maxima azonban inkább férjéhez, Nagy
Konstantinhoz volt hűséges és így elárulta apját. Nagy Konstantin felakasztatta apósát, de öngyilkosságnak álcázták a
dolgot. Ezt követően pedig kinevezte magát társcsászárnak Licinius és Galerius
mellé.
Ugyanebben az évben, miután Maximinus Daia sikeres perzsák elleni hadjáratot vezetett, szintén
úgy érzte, hogy megérdemli, hogy társcsászár legyen, ezért ő is kikiáltotta magát.
311-ben Galerius
már betegsége végső stádiumában volt (valószínűleg rákos volt), ekkor
hivatalosan beszüntette ő is a keresztények üldözését és meghirdette a
vallásokkal szembeni általános toleranciát. Halála után Licinius és Maximinus
Daia
egymással egyezkedve, s kifelejtve az osztozkodásból Nagy Konstantint és Maxentiust, felosztották a Birodalmat maguk között.
312-ben Nagy Konstantin Maxentius ellen vonult és
legyőzte őt. A menekülő sereg megpróbált átkelni a Tiberisen, ekkor Maxentius
a vízbe esett és megfulladt.
Galeria
Valeria, miután férjét (Maximianust) és fiát (Maxentiust)
is elvesztette vejének keze által, Palesztinába költözött, ahol keresztény lett
és fellépett a pogány kultuszgyakorlások ellen.
A szabad
vallásgyakorlást 313-ban írásba foglalta Nagy Konstantin és Licinius.
Maximinus
Daia értesülve Maxentius haláláról és látva, hogy Licinius
most Nagy
Konstantinnal
szövetkezik, megijedt és megtámadta Liciniust. Ám vereséget szenvedett. Licinius
utolérte a menekülő Maximinus Daiát és megölte őt. Kivégeztette Maximinus Daia
feleségét és gyerekeit is, birodalomrészét pedig a magáéhoz csatolta.
A császárok a
keresztényeknek nem csak az üldözését hagyták abba, hanem Militiadész pápa arra is jogot kapott tőlük, hogy visszakérje az
elkobozott egyházi birtokokat. Nagy Konstantin mindezek tetejébe
neki ajándékozta a lateráni bazilikát. Az egyház visszafogadta azokat, akik az
üldözések alatt kitértek. Most, hogy már senki sem üldözte őket, ismét
egymással foglalkoztak: a vezetők eretneknek nyilvánították a donatista tanokat*.
*Donatizmus: Azt vallották magukról, hogy ő közöttük
nincsenek bűnösök (ellentétben a többi kereszténnyel) és nem fogadták el
Cecilianus püspökké szentelését, mert ő a keresztényüldözés során átadta a
hatóságoknak a Biblia példányait. 311-ben a pápai zsinat felmentette Cecilianus
püspököt, a donatistákat viszont elítélte.
 |
| Miltiadész pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Miltiad%C3%A9sz_p%C3%A1pa] |
 |
| Lateráni bazilika [a kép forrása: https://romkat.ro/esemenynaptar/a-laterani-bazilika-felszentelesenek-unnepe/] |
314-ben Miltiadész
pápa meghalt, ekkor Szilveszter
lett az új pápa, aki Nagy Konstantinnal jó kapcsolatot
épített ki és tartott fenn.
 |
| Szilveszter pápa [a kép forrása: https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-szilveszter-papa-74555] |
Az évben polgárháború
tör ki a 'maradék' két császár; Licinius és Nagy Konstantin hívei
között. Nagy Konstantin leprás lett, s pogány orvosai azt javasolták
neki, hogy ifjak vérével teli medencében fürödjön meg. Ő azonban nem akart
ilyen vérengzésbe kezdeni, s egy álom hatására Szilveszter pápától kért segítséget. Szilveszter megkeresztelte őt, s ő meggyógyult. Ennek hatására
elismerte a római pápa fensőbbségét a keleti pátriárkák fölött.
Meggyógyulva 316-ra Nagy
Konstantin fölénybe került Liciniusszal szemben, és békét
kötöttek. Ugyanebben az évben megszületett Nagy Konstantinnak az első Maximától való fia, II. Constantinus. Az első házasságából; Minervinától egyébként már volt egy fia, a most 17 éves Crispus, akit a nála csak 9 évvel idősebb Maxima örökbefogadott, amikor hozzá ment Nagy Konstantinhoz.
 |
| Crispus pénze [a kép forrása: https://www.magyarkurir.hu/hirek/szent-szilveszter-papa-74555] |
317-ben Nagy Konstantinnak megszületett a
harmadik fia (Maximától a második), II. Constantius, 320-ban
pedig a negyedik fia (Maximától a harmadik); I. Constans.
324-ben Nagy Konstantin arra hivatkozva,
hogy Licinius
kicsapongásai nem túl népszerűek, megtámadta őt. Az első összecsapás eldöntötte
a küzdelmet. Licinius Bizáncba menekült, de Nagy Konstantin onnan is
elűzte őt. Licinius úgy próbálta hatalmát növelni, hogy egyik tisztjét, Sextus
Martinianust gyorsan kinevezte társcsászárává. Azonban egy újabb
vereség után kénytelen volt kegyelmet kérni. Lemondott
és házi őrizetbe került.
 |
| Sextus Martinianus pénze [a kép forrása: http://historia-cronologia.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1200829] |
Nagy
Konstantin ezt követően Bizáncban 325-ben betiltotta a
gladiátorjátékokat. Mivel már ő maga is keresztény volt, elrendelte, hogy a zsidók ne tarthassanak keresztény rabszolgát
(a többieknek még szabad volt) és nem is metélhették körül rabszolgáikat.
Elválasztotta egymástól a zsidó pészah és a keresztény húsvét ünnepének
dátumát. Liciniust és Sextus Martinianust összeesküvés
vádjával kivégeztette.
Felesége, Maxima – talán hogy saját fiait hozza
helyzetbe Nagy Konstantin első feleségétől való elsőszülöttjével, Crispusszal szemben –, bevádolta Crispust, hogy házasságtörésre akarta őt
rávenni. Nagy Konstantin ezért kivégeztette első
fiát.
Heléna,
Nagy Konstantin anyja viszont szerette volt férjétől (Constantius Chlorustól)
fogant fiának elsőszülöttjét, ezért megbosszulta, amit Maxima tett:
Megvádolta Maximát azzal, hogy
megcsalja Nagy Konstantint. Maxima
büntetése az volt, hogy a császári eunuchok bezárták őt egy fürdőbe, amit addig
fűtöttek, míg Maxima meg nem halt.
Hivatalosan azt közölték, hogy baleset áldozata lett.
Alexandriában ezekben az időkben
élt egy Arius nevű keresztény, akit Péter, a város püspöke egyet nem értés
miatt kiközösített, visszafogadott, majd megint kiközösített. Amikor Péter püspök meghalt, és Achilles lett a város püspöke, ő
visszafogadta Ariust és áldozópappá
szentelte, sőt egy templom önálló vezetését bízta rá. Amikor Achilles püspök is meghalt, Ariusnak esélye lett, hogy ő legyen az új püspök, de
végül nem őt, hanem egy Sándor nevű
egyházatyát választottak meg. Erre Arius
sértettségében olyan tanokat kezdett hirdetni, melyekkel az egyház hivatalosan
nem értett egyet. Azt hirdette, hogy az Isten sokkal fenségesebb, semhogy a
világot közvetlenül teremtette volna, ezért szüksége volt egy közvetítő lényre.
Ez nem más, mint a Fiú, aki ennél fogva nem egyenlő az Atyával.
A keresztény
egyház 325-ben az arianizmust eretnekséggé nyilvánította.
 |
| Arius [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Arius] |
--
Arméniában
IV. Tiridatész király beleszeretett egy Ripszima nevű lányba, aki a Római Birodalomból
menekült el a keresztényüldözés elől. Azonban a lány nem szerette viszont a királyt és nem
akart hozzámenni feleségül. A király sértett önérzetében kivégeztette a lányt.
De beleőrült a lelki válságba, amit ez okozott neki: éjjelente farkasüvöltéssel
bolyongott a palotában.
Tiridatész nővére
az egyik ilyen éjjelen álmot látott: Az álom azt üzente neki, hogy testvérét
csak a börtönben sínylődő, Gergely
nevű keresztény tudja meggyógyítani. Előhozták hát a szentet a börtönből, ő
pedig tényleg meggyógyította a királyt. Erre Tiridatész – „véletlenül”
éppen abban az évben, amikor az új római császárok konszolidálták a
kereszténységet – 313-ban megtette a kereszténységet Arménia hivatalos államvallásává. Ő maga is megkeresztelkedett, Gergelyt pedig az örmények püspökévé (patriarchájává) szenteltette.
Gergely
(aki a Világosító melléknevet kapta) élt a lehetőséggel: Városról városra járva
papokat szentelt, iskolákat alapított. A hagyomány szerint egy alkalommal
megjelent neki Jézus és kijelölte az első örmény kőtemplom helyét. Ekkor és itt
alapították meg a vagarsapati székesegyházat, ami máig is az örmény egyház
székhelye.
IV. Tiridatész
király 324-ig élt. Ezt követően fia, III. (Kis) Khoszroész követte őt a
trónon. Világosító Gergely az ő
uralkodása alatt is tovább tevékenykedhetett.
 |
| Világosító Szent Gergely [a kép forrása: https://szynaxarion.wordpress.com/2012/09/30/szeptember-30-oktober-13-vilagosito-szent-gergely-nagy-ormenyorszag-puspoke/] |
 |
| A vagarsapati székesegyház (háttérben az Ararát) [a kép forrása: https://femina.hu/utazas/ararat-hegy-noe-barkaja/ |
--
A Szászánida
Birodalomban II. Hurmuz nem tudta kordában tartani a perzsa nemességet. 310-ben egy vadászat során orvgyilkosság
áldozata lett. Az uralkodó haláláról értesülve az arabok betörtek a birodalomba és sorozatos támadásokat vittek
véghez D-en. Mindeközben a perzsa
nemesek ahelyett, hogy védték volna a birodalmat, megölték II. Hurmuz
legidősebb fiát, a második fiát megvakították és börtönbe zárták a harmadikat
(aki később elmenekült a Római Birodalomba). II. Hurmuz felesége azonban terhes
volt a negyedik fiúval. Egy mágus segítségével kiderítették a születendő
gyermek nemét, és megtudván, hogy fiú, őt „koronázták meg”: A koronát az anya
hasára tették. A fiú neve II. Sápúr lett. Így – a gyermek
felcseperedéséig – helyette anyja és főleg a nemesek uralkodhattak. Az idők során
egyre több támadás érte a birodalmat, s az el is vesztette Mezopotámiát
az arabokkal szemben.
325-ben II.
Sápúr - akit anyja bizonyára felkészített a trónra lépés nehézségeire - betöltötte tizenhatodik életévét. Innentől kezdve felnőttnek
számított, tehát átvette a hatalmat. Kicsi, de fegyelmezett seregével rögtön az
arabok ellen vonult, és le is győzte
őket. A foglyoknak átfúratta a vállát és azokon keresztül vezetett kötélen
vezette rabságba őket. Innen kapta a „lapockák ura” elnevezést. Ezt látva aligha maradt olyan nemes, aki ellenségeskedni akart vele. A területen,
ahonnan kiűzte az arabokat, erődrendszer építésébe fogott.
 |
| II. Sápúr [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/II._S%C3%A1p%C3%BAr_sz%C3%A1sz%C3%A1nida_kir%C3%A1ly] |
Egy
alkalommal egy Metropius nevű szír keresztény férfi kereskedelmi és tudományos hajóútra indult
D-re, amelyre magával vitte unokaöccseit, Frumentiust
és Aedesiust is. A hazafelé vezető
úton, mikor a Vörös-tengeren egy helyen kikötöttek, hogy ivóvizet vegyenek föl,
a két fiú kisétált a parton messzire, majd elfáradva leültek egy fa alá, hogy
olvassanak. Nem tudták, hogy ez alatt az idő alatt a hajót helyi bennszülöttek
támadták meg és lemészároltak mindenkit. A rablók fölfedezték a fiúkat is és
elfogták őket, hogy eladják rabszolgának. Adták-vették őket, míg végül Akszúm királyához, Ousanashoz kerültek.
Ousanas
király megkedvelte az értelmes, művelt srácokat. Egyre nagyobb feladatokat
bízott rájuk, végül halála előtt felszabadította őket.
Ousanas halála után fia, Ezana lett a király, de
fiatal kora miatt Ezana anyja, Sofya
régenskedett mellette. Ő bízta meg a két ifjút, hogy legyenek fiának, Ezanának
nevelői és tanítói. Ők pedig keresztény szellemben végezték feladatukat.
321-ben Ezana
felnőve a trónra lépett, 324-ben pedig megkeresztelkedett és Akszúm hivatalos vallásává tette a
kereszténységet.
 |
| Ezana pénze [a kép forrása: https://dacb.org/stories/ethiopia/ezana3/] |
 |
| Egy fantázia-rajz Ezanáról [a kép forrása: https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?l=hungarian&id=928311902] |
Uralkodása
idején egy pogány szentély helyén felépítették a sioni Szent Mária katedrálist.
A legenda szerint ma is itt őrzik a frigyládát, mert sémi őseik miatt Dávid
király leszármazottainak, s így a frigyláda jogos tulajdonosának tartották
magukat az akszúmiak.
 |
| A sioni Szent Mária katedrális [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwimrJGE2P_gAhVJsqQKHeSOCOsQjhx6BAgBEAM&url=http%3A%2F%2Fwww.agra.hu%] |
--
A Kusita
Királyság a század első felében megújult; ez az úgynevezett meroitikus kor.
A Királyság fővárosa Meroé volt, ahol a királyi család tagjai temetkeztek.
Meroé felügyelte a belső-afrikai kereskedelmet. Kőtemplomai, palotái és
piramisai épültek. Az ország diplomáciai és kulturális kapcsolatban állt
(Egyiptomon keresztül) a Római Birodalommal is.
 |
| Meroé piramisai [a kép forrása: https://orientalista.hu/blog-post/dns-teszttel-viszgaljak-a-szudani-piramisban-talalt-csontokat/] |
 |
| Nem tudni, mi ez, de Meroéban építették [a kép forrása: https://hu.suenee.cz/zahadna-civilizace-meroe/] |
 |
| Meroé-beli palota [a kép forrása: https://sk.suenee.cz/zahadna-civilizace-meroe/] |
--
A Szahara D-i szegélyén éltek a nomád harcos szanadzsák. Ebben az időben
törzsszövetséget hoztak létre, amely hatalma alatt tartotta Maghreb oázisait és
tevelegelőit. A Szahara déli sivatagaiban élő néger földművesek kénytelenek voltak előlük délebbre költözni, a
szavannára (ahol több betegség fenyegette őket), s a szanadzsa nyomás hatására összefogtak egymással.
A szanadzsák
azt a szerepet vállalták magukra, hogy a sivatagi karavánokat kalauzolják és
védelmezzék. Ők biztosítottak a számukra a karavánszerájokban* pénzt, tevét,
ellátmányt, tevehajcsárokat, őröket és kalauzokat. Egyes oázisok nagy piacokká
váltak.
*karavánszeráj: A karavánutak állomása, vagy
végállomása, ahol az utazók megpihenhettek, feltöltődhettek.
 |
| Feltöltődés egy modern karavánszerájban [a kép forrása: https://vilagutazo.blog.hu/2013/01/22/ezerarcu_szandzsak_kalandozas_szerbiaban_es_montenegroban] |
--
Ázsiában az északi nomád hsziungnu nép vezére, Liu Jüan elfoglalta a kínai Csangan várost és székhelyévé
tette 316-ban. A császári ház egyik délre menekült tagja, Sze-ma Zsuj 317-ben ott,
délen császárrá kiáltotta ki magát. Az ország ezzel két részre szakadt: A
császár által uralt dél-keleti és a nomádok által uralt észak-nyugati részre. Sze-ma
Zsuj trónra lépésével megkezdődött a Keleti Jin dinasztia uralkodása.
322-ben Sze-ma Zsujt Sze-ma Sao váltotta a
trónon.
--
319-ben India É-i részén elkezdődött a Gupta-korszak.
I.
Csandragupta, egy vaisja (munkás) kasztból származó férfi trónra lépett és
megalapította a Gupta Birodalmat. A
gupta uralkodók támogatták a hinduizmust, s felvirágzott a szanszkrit irodalom.
India D-i részén a Kusán Birodalomban a Vaszudévák után 310-től Csu uralkodott 325-ig.
--
Ulbul
Kogurjó trónjára lépve fölvette a Micshon uralkodói
nevet. 302-ben megtámadta Kína
Hszüantu körzetét és 8000 foglyot ejtett. 313-ban visszavette a kínaiaktól Lölang és Tajfang
körzeteket, melyek gazdag, megművelhető földterületet jelentettek.
--
Közép-Amerikában megkezdődött a maják klasszikus korszaka. Legnagyobb városaik szinte folyamatos
harcban álltak egymással az erőforrásokért; főként Tikal és Calacmul.
 |
| Tikal [a kép forrása: https://www.visitcentroamerica.com/en/visitar/tikal-national-park/] |
 |
| Calacmul [a kép forrása: http://patriciaromain.info/beste-online-casino/maya-pyramide.php] |
Felemelkedésnek
indult a zapoték civilizáció. Az ő
szertartási központjuk a Monte Alban-on, az Oaxaca-völgy fölötti hegygerincen
épült ki. Egy piramis-együttes és egy obszervatórium maradt fenn.
 |
| Zapoték romok [a kép forrása: http://www.chiapastoursyexpediciones.com/tour.php?i=&t=126] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése