1. Időszámításunk kezdete

Stravon egykorú térképe

 A keresztény időszámítás kezdete hagyományosan Jézus Krisztus születésének éve. Valójában Jézus időszámításunk előtt – ha úgy tetszik, Krisztus előtt – 4-ben születhetett (korábbi elméletek az i.e. 7-et és 6-ot is lehetségesnek tartják). Egy hatalmát féltő király, Heródes, akinek a keleti bölcsek (valószínűleg szíriai asztrológusok) [forrás: https://www.youtube.com/watch?v=hHTFMIbK9ts&t=982s] új király születéséről beszéltek, minden 2 évesnél kisebb fiúgyermeket megöletett Betlehemben. Ő volt az uralkodó Izrael fejedelemségben.

Izrael Stravon térképén

"Öljétek meg mindet!"

  A római császár ebben az időben Augustus volt, aki már életében akkora ’király’ volt, hogy hónapot neveztek el róla. Ezt a hónapot korábban Sextilisnek nevezték – hatodiknak –, mert az első hónapnak Mars havát, a márciust tekintették. Most meg augusztusnak hívjuk. Augustus császár uralkodása alatt Róma lett az ismert világ fővárosa. Olyan gazdag volt a város, hogy márványépületeket emeltek üvegablakokkal. Ebben az időben alkotott Horatius, Vergilius, Ovidius, Vitruvius és Stravon is.

Róma Stravon térképén

É-Európában, a Balti-tenger vidékén germán törzsek éltek, és kezdtek terjeszkedni Közép- és K-Európa felé. Sok harcot folytattak a rómaiak, illetve egymás ellen.

Tőlük is északabbra vikingek telepedtek le, kiknek az volt a szokása ezekben az időkben, hogy mocsaraknak áldoztak római fegyvereket, melyekhez a csatákban jutottak hozzá. Emellett kereskedelmet is folytattak, így a germánok közvetítésével hozzájutottak, üveg-, bronz- és nemesfém ivóedényekhez. Ők pedig szőrméket, állatbőröket és gabonát adtak el D-i szomszédaiknak.

 

 Kínában még a Han dinasztia uralkodott, mely alatt a parasztok terhei növekedtek, és egyre több földterület került az uralkodó birtokába. Ez oda vezetett, hogy a nép kevésbé szerette a császárt, így a császár helyzete meggyengült. A birodalomban ekkor már ismerték a selymet – és a Selyemút mentén kereskedtek vele, így került Rómába is.

Augustus császár selymet kap Kínából

 Nem sokkal később történt, hogy Jézus 12 évesen Jeruzsálemben lenyűgözte az írástudókat.

„Jézus szülei minden évben följártak Jeruzsálembe, a pászka ünnepére. Amikor Jézus 12 éves lett, szokásuk szerint ismét fölmentek az ünnepre. Utána hazaindultak, Jézus azonban Jeruzsálemben maradt, de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, amikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között. Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább. Három nap múlva találtak rá a Templom területén, a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket. Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre.” [Lukács evangéliuma]

A 12 éves Jézus a templomban

 Ez – attól függően, hogy Jézus valójában mikor született – valamikor isz. 5 és 8 között történhetett.

Ekkoriban a Római Birodalomban is zajlottak az események.

Isz. 5-ben a rómaiak győzelmet arattak az Elba forrásvidékén élő longobárdok fölött. A longobárdok egy germán törzs, kik hosszú szakáll-viseletükről kapták elnevezésüket. 

 A Birodalomban beházasodott a császári családba egy Germanicus nevű római, aki feleségül vette Augustus császár unokáját, Agrippina Maiort.

Még az évben meg is született kislányuk, aki az Agrippina Minor (kisebb Agrippina) nevet kapta.

 Északon egy évvel később egy másik germán törzs, a markomann, Marobodus vezetésével erős törzsszövetséget hozott létre. Augustus azt gondolta, hogy nem lesz ez így jó, ezért megtámadta őket. Arra viszont nem számított, hogy haditervének keresztbetesz egy Illyricumban kitörő lázadás. Ennek hatására mindjárt nem látta olyan negatív színekben az erős Marobodust, inkább szövetkezett vele a belső fertő ellen, s együtt legyőzték a lázadókat.

Augustusnak volt gondja a Birodalom rendbentartásával. A köztiszteletnek kevéssé örvendő Nagy Heródes még I.e. 4-ben meghalt, de a következő uralkodó, a fia, Heródes Arkhelaosz sem volt népszerűbb. Izraelből követség érkezett Rómába, hogy megkérjék a császárt, csináljon már ezzel valamit. Augustus hitt a követségnek, s a fejedelmet Galliába száműzte, Izraelt pedig közvetlen római vezetés alá rendelte és a továbbiakban Júdea provinciának nevezte.

Isz. 8-ban Augustus egyik unokájáról, Vipsania Iuliáról kiderül, hogy megcsalta férjét egy senatorral. Hogy a család becsületén esett szégyenfoltot letörölje, Augustus száműzte unokáját és a senatort, de még Ovidiust, a költőt is, aki helyszínt biztosított a légyottokhoz. Iulia nemsokára egy gyermeket hozott a világra, akit - bár nem az anya, hanem az apa kiléte volt kérdéses - Augustus nem ismert el saját utódjának. Elrendelte, hogy tegyék ki egy hegyoldalba és hagyják sorsára.

 Míg Augustus igyekezett a birodalmát és a családját rendbentartani, Kínában továbbra is a Han-dinasztia regnált.

  Srí-Lankán és D-Indiában fejlett öntözőrendszereket használtak. ÉNy-Indiában megjelent az ún. gandhára buddhista művészet. Ez a stílus a görög szobrok realista stílusát utánozva alakult ki, de látszik rajtuk, hogy az indiaiak túldíszítési becsípődése már akkor is megvolt. A ruha ráncai például nem elég szépek, ha 3 van belőlük… minimum 300 kell.

A Ramayana (a hinduizmus szent irata) elnyerte végső formáját a században. ÉNy-Kínából származó kusán nomádok vándoroltak Indiába és el is foglalták a legjobb helyeket, a nagy folyam-menti völgyeket, s így közrefogták a kereskedelmi útvonalakat. Ennek köszönhetően hatalmas mennyiségű aranyat halmoztak föl. Meglepő módon azonban ők vették át azok kultúráját (hol milyen kultúrát találtak), akikre rátelepültek. Felvirágzott az uralkodó réteg nyelve, a szanszkrit.

India Stravon térképén

buddhista szerzetes, Ramayana, gandhara szobor

 Afrikában a Vörös-tenger mellett virágzott az Akszúmi Birodalom és tőle D-re a garamantészek területe. Az Akszúmi Birodalom uralta az Indiát a Római Birodalommal összekötő tengeri kereskedelmi útvonalat, a tömjén-utat. Az útnak persze két iránya volt már akkor is; Afrika belsejéből aranyat, elefántcsontot, tömjént, rabszolgákat és egzotikus állatokat indítottak útjukra India és Róma felé.

A garamtészek a szaharai karavánutakat tartották ellenőrzésük alatt. Egyiptomból hoztak ide sót, aranyat és rabszolgákat. Ez a birodalom fejlett föld alatti csatornahálózatot épített ki, mert felszíni vízkészleteik nem voltak.

A Nok kultúra Afrika nyugati oldalán helyezkedett el, a Szaharától D-re. A régészek nem túl régen fedezték föl, s szinte semmit nem tudunk a történetéről.

 Messze, az Atlanti-óceánon túl, Közép-Amerikában, a későbbi Teotijuacan területén egy ismeretlen nép lépcsős piramisokat épített, melyek néhány szempontból hasonlítottak az egyiptomi piramisokra. Vörösre festették őket, belsejükben 4 irányú kamrákat építettek ki és tájolásuk is megegyezik.

D-Amerikában, a Csendes-óceán partján a Nazca-kultúra virágzott. Ők is építettek piramisokat, de közismertebbek az ún. Nazca-vonalakról. A magyar Zelkó Zoltán elmélete szerint – mivel minden egyes rajzolat rendelkezik egy bevezető kezdő- és egy kivezető végponttal, s ezek elzárhatóak voltak – öntözőcsatorna-rendszer részei lehettek.

Nazca