Az írek
királya 227-ben Cormac Ulfada lett.
A germán heruloknál
Tenerich
uralkodott.
228 tavaszán a Brit-szigetektől Skandináviáig a
kelták, szászok, gótok, germánok és vikingek egy teljes napfogyatkozást
figyelhettek meg.
A Római
Birodalom friss uralkodója, Heliogabalus talán szeretett
volna jó császár lenni, de nagyon más kultúrából érkezett, mint a rómaiaké, így
fogalma nem volt, hogy hogyan kellene és nem is úgy nevelték, hogy
egyszer császár lesz belőle. Ellenben nagyanyja, Julia Maesa azóta gondolkodhatott ennek útján-módján, mióta
lányának (Julia Domnának) megjósolták a horoszkópja alapján, hogy egy uralkodóhoz fog feleségül menni.
Amikor Heliogabalus
Róma felé tartva Kis-Ázsiában járt, a napisten papjaként számára természetes
módon folytatta a napistennek szánt szertartásait. A helyieket azonban
megrémítette a számukra ismeretlen keleti szertartásokkal. Annyira, hogy
hamarosan zavargások, tüntetések törtek ki, melyek során még hadvezérét is
megölték.
 |
| Heliogabalus [a kép forrása:
https://napitortenelmiforras.blog.hu/2016/05/06/a_csaszar_aki_gyujtotte_a_nagy_farku_ferfiakat]
|
Helogabalus
elérte Rómát, elfoglalta a trónt és 15 életévének naivságával igyekezett mindenféle
tanácsadóktól és érdekemberektől függetlenül uralkodni, ám ezt anyja és
nagyanyja nem igazán tették lehetővé a számára.
A „modern
kor” szellemének megfelelően női szenátust is tartott, melynek témája a divat
és a protokollok voltak. Természetesen ezeken részt vett anyja és nagyanyja is.
Ám hamarosan
botrányt okoztak Heliogabalus homoszexuális kicsapongásai – úgy tűnik,
szimpátia-függő volt, hogy ezeket kinek nézték el Rómában, s kinek nem. Pedig
még igyekezett volna az elvárásoknak legalább látszólag megfelelni:
megházasodott. Körülbelül évente egyszer. Majd elvált. Öt feleséget fogyasztott
el öt év alatt. De aztán lett egy „férje” is, Zoticus,
aki egyébként a császár bizalmas titkait pénzért árulta. [https://napitortenelmiforras.blog.hu/2016/05/06/a_csaszar_aki_gyujtotte_a_nagy_farku_ferfiakat]
A magánéleti
botrányokat ’tehetségesen’ vegyítette közéleti botrányokkal: A rómaiak vallását
semmibe véve második feleségét a Vesta-szüzek közül vette – holott ők
érinthetetlennek számítottak. A cél az volt, hogy megmutassa, ő ezt is
megteheti, mert az ő istene hatalmasabb minden római istennél.
A római
vallás meggyalázásának folytatásaként úgy döntött, hogy itt is mindenkinek a szíriai
Napkirályt kell legfőbb istenként tisztelni. A rómaiaknak is volt napistene
(Heliosz), nem volt szükségük egy idegenre. Ráadásul – ami végképp felháborító
volt – Heliogabalus rangban a római főisten, Jupiter fölé helyezte az
idegen napistent. Az emaszai napisten szimbóluma számára, ami egy meteoritból
készült fallikus szobor volt, hatalmas templomot építtetett a Palatinuson. A Historia Augusta* szerint még
emberáldozatokat is kellett bemutatni istenének. Erre a célra nemes születésű
szép fiúgyerekeket szedetett össze Itáliában.
*Historia
Augusta: ókori császári életrajz-gyűjtemény [https://hu.wikipedia.org/wiki/Scriptores_historiae_Augustae]
A népszerűség
csökkenése miatt Heliogabalus fokozatosan kezdte elveszíteni a nagyanya szeme
fénye pozíciót a családban, amit bizonyára nehezen dolgozott föl. 219-ben Julia Maesa (a nagyanya) rábeszélte őt, hogy tegye örökösévé
unokatestvérét; az akkor 12 éves Severus
Alexandert, arra hivatkozva, hogy így több ideje lesz vallási ügyekkel
foglalkozni. 2 évvel később a senatus is elfogadta a döntést. 15 éves
korára azonban Alexander jóval
népszerűbb lett Rómában a császárnál, akinek ez annyira rosszul esett, hogy vissza
akarta venni ifjú rokonától a címeket és megpróbálta megölni őt. Ez
megdöbbentette a testőrgárdát, akik biztosítékot követeltek a családtól, hogy
nem fordul elő ilyesmi még egyszer. Heliogabalus azonban újra
megkísérelte a gyilkosságot. Julia Maesa ekkor parancsot adott ki a
testőrgárdának, hogy öljék meg unokáját, Heliogabalust és lányát
(Heliogabalus anyját), Julia Soaemiast,
aki fia védelmére kelt.
 |
| Julia Soaemnias [a kép forrása:
|
Amikor
megtámadták őket, a császár és az anyacsászárné a latrinában próbáltak
elrejtőzni, de hiába. Megölésük után még mindig nem nyugodtak le a kedélyek; holttestüket
végigvonszolták az utcán, majd a szennycsatornába dobták, de ez sem volt elég;
onnan kivették és egy jókora kővel a nyakában a Tiberisbe dobták. Hívei sem
sokan élték túl ezt az időszakot, a napisten gyűlölt, idegen szobrát pedig
visszaküldték Syriába.
A császár halálának évében Kallixtus pápa is meghalt. I.
Orbán lépett a helyébe, aki sokakat megtérített.
Alexander
– a család női felmenőinek támogatásával – elfoglalta a trónt. De valójában
anyja és nagyanyja uralkodtak helyette.
 |
| Alexander [a kép forrása:
|
 |
| Julia Maesa [a kép forrása:
https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjg_bqkurHgAhWGC-wKHVIyBX4Qjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F402720391663379544%2F&psig=AOvVaw3U3LEnqXStzp0YAthNxRRG&ust=1549898012952566]
|
223-ban Julia
Maesa követte idősebbik unokáját és lányát a túlvilágra. Ezután a még élő lánya,
Julia Mamaea nehezebben tudta
érvényesíteni hatalmát. Zendülések, utcai harcok kezdődtek. A testőrség is
összetűzésbe keveredett a testőrparancsnokkal, aki egy syria-i származású
ügyvéd és a család barátja volt. Amikor két magas rangú tiszt váratlanul
meghalt, a testőrség katonái azt mondták, hogy a testőrparancsnok túl kemény
fegyelmezése volt az ok, ezért fellázadtak és megölték őt. Alexander és anyja annyira
nem tudták megvédeni a testőrparancsnokot, hogy ezután még kénytelenek voltak azt az embert, aki személy szerint megölte, Egyiptom
helytartójává kinevezni. Ám Alexanderék utólag megölették ezt az
embert, és sokkal határozottabban vették kezükbe az irányítást.
A
külpolitikai helyzet is kezdett problémássá válni. A Párthus Birodalomban a szászánida király, I. Ardasír hódításokat vitt
véghez megölte a pártusok királyát, Ardavánt. Ezzel 224-ben véget ért a
perzsák fölött uralkodó párthus-dinasztia korszaka és felváltotta azt a
szászánida-dinasztia. De Ardasír nem állt meg itt, hanem ha
már lendületben volt, leigázta (É-India területén) a kusánokat is. 225-ben a Kusán
Birodalom királya II. Kaniska lett.
 |
| II. Kanishka pénze [a kép forrása:
|
225-ben Alexander feleségül vett egy lányt,
akit anyja választott a számára. A lány neve Borbia Orbiana volt. A lány apja azonban így jogot formált arra,
hogy beleszóljon a Birodalom vezetésébe, ami Julia Mamaea-nak természetesen nem tetszett. 227-ben kényszerítette
fiát, hogy száműzze Borbiát Afrikába,
az apóst pedig kivégeztette.
 |
| Borbia Orbiana [a kép forrása:
|
228-ból fennmaradt egy ének- és orgonahangverseny
emléke, melyen a pannóniai Aelia Sabina
víziorgona-művésznő és énekes, valamint férje, Aelius
Justus víziorgona-művész játszottak. A nő 25 évesen meghalt. Sírfelirata így szól: „Lezárva e kőben fekszik Sabina a jámbor,
drága feleség, művészetekben jártas lévén ő az egyedüli, fölülmúlta férjét,
kedves hangja volt, ujjaival pengette a húrokat; de hamarosan elragadva
hallgat; harminc esztendőt élt óh jaj! öttel kevesebbet és hozzá három hónapot
és 14 napot, ő maga fönnmarad; a víziorgonát kezelő nép körében tekintéllyel és
nyájasan uralkodott. Légy boldog, bárki olvasod ezeket, őrizzenek meg az
istenek és jámbor hangon kiálts: Isten veled Aelia Sabina! – Titus Aelius
Justus víziorgonás a II. légió
adjutrix tiszteletdíjas katonája állíttatta feleségének.” (Ma az Aquincumi
Múzeum állományában látható e sírkő, az aquincumi víziorgonával együtt.)
-->1937-ben rekonstruálták és több, mint 1600 év után megszólaltatták az
aquincumi víziorgonát:
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2164
Cassius
Dio,
aki már Commodus idején szenátor volt, Severus idején pedig Africa és Pannonia
provinciák helytartó-helyettese, Alexander uralkodása alatt Felső-Pannónia
helytartója lett. Kemény kézzel kellett fognia az ottani
légiókat. Mint a császár embere, ő lett az elégedetlenség egyik céltáblája.
Annyira, hogy Alexander jobbnak látta őt 229-ben elküldeni Rómából egy időre.
Julia
Mamaea eközben, mint egy igazi menedzser fényezte a császár erényeit és azt
hirdette, hogy fia uralkodása elhozta a szenátori aranykort. Alexandernek tényleg
voltak jó intézkedései. Igyekezett együttműködni a senatussal, a hadsereg
túlkapásait megfékezte és együtt sok új törvényt hoztak. Alexander is a syriai
napisten papja volt, a pénzérméken továbbra is megjelent Sol istenség képe, de
az egyéb keleti külsőségek elmaradtak, s így már nem ingerelte a népet.
Létrehozott egy ősi ’szakszervezetet’, mely a kézművesek érdekeit védte. (Az
üvegipart és a bíborfestést viszont állami monopóliummá tette.) A népek
alacsony kamatú, vagy kamatmentes kölcsönből vásárolhattak földet maguknak. Általános
adót csökkentett, aminek kiesését a luxuscikkek adójának emelésével pótolta.
Gabonaosztás is volt időnként a rómaiak számára. Alexander takarékos
uralkodó lett volna, de anyja rendkívül kapzsi volt, ami felháborította
Alexandert, de ellene fellépni nem tudott. Az ókori 'közmunka-program'
keretében új fürdőket építettek, felújították Róma vízvezetékeit és régebbi
fürdőit és a fürdőkhöz könyvtárakat építettek.
 |
| Julia Mamaea [a kép forrása:
|
Julia Mamaea talán hiányérzetből, talán
kíváncsiságból megparancsolta Origenésznek,
hogy ismertesse vele a keresztény tanításokat. A következő évben Origenészt pappá szentelték. Ezt
követően Alexandriába ment és ott is tanított.
Ezekben az időkben született a Párthus
Birodalomban egy fiú, akit Maninak hívtak. Apja egy gnosztikus
szektához tartozott. Ez a fiú 228-ban, 12 éves korában megkapta első
kinyilatkoztatását.
230-ban a perzsa
I.
Ardasír már nyíltan hirdette, hogy az ősi perzsiai határokat akarja
visszaállítani. Alexander, hogy megfékezze őt, nagy hadsereggel indult meg
ellene. Mire Ardasír ultimátumban felszólította a rómaiakat, hogy ürítsék ki
a kis-ázsiai területeket, melyekre ő jogot formált. Mezopotámiát lerohanta, Syriában pedig seregei fosztogattak.
232-ben az Eufrátesz D-i részénél a rómaiak vereséget szenvedtek Ardasírtól. Ennek
ellenére – bizonyára anyja tanácsára – Rómába visszaérve Alexander diadalünnepet
tartott.
A hazatérő császárt rossz hírek fogadták: A Rajna és
a Duna-menti határokat az alemannok
(egy germán törzs) fenyegették. A katonák, akik eddig a perzsák ellen harcoltak, a
Duna-menti régiókból származtak, ezért most követelték, hogy hazamehessenek,
hogy megvédhessék saját földjeiket északon.
Egy Maximus
Thrax nevű katonát kineveznek az egyiptomi légió parancsnokává.
Az egyiptomi
városban, Alexandriában a keresztény vezetők tartottak egy zsinatot, ahol egy püspök elérte, hogy Origenészt
eretnekség vádjával kiközösítsék. Ő azonban folytatta térítői munkáját, Palesztinában
tanított, de Athénban és Arábiában is megfordult (Arábia is egy római
provincia volt). Az évben I. Orbán
pápa halála miatt az új pápa Pontianus
lett. Pápaságáról nem maradt más fönn, minthogy elérte azt, hogy az Origenész nevéhez kapcsolódó tanokat az
egyház elítélje, alexandriai követőit pedig feloszlassa.
232-ben a Kusán
Birodalomban II. Kaniskát Vashiska követte a trónon.
233-ban a Római
Birodalom kénytelen volt lemondani az alemannok
által megszállt északi határterületről.
234-ben maga a császár is az északi határvidékre
ment. Ott azonban újabb rossznak bizonyult tanácsot kapott anyjától:
megpróbálta lefizetni az alemannokat,
s az ehhez szükséges összeget a katonák zsoldjából vonta el. Pechjére mindez
kiderült, s a katonák az egészet igazságtalannak és megalázónak érezték. 235 volt
már, amikor fellázadtak és megölték Alexandert és Julia Mamaeát is.
Maximus
Thraxot áthelyezték Egyiptomból Pannóniába,
ahol az újoncok vezetője lett. Népszerűsége nyomán a császár halála után a
katonák őt kiáltották ki császárnak.
A fenti
időszakban Kínában nem csak
császár-, hanem dinasztiaváltás történt. A Han dinasztia véget ért 220-ban és Cao Cao ugyanebben az évben meghalt. Cao
Pi lépett a trónra. Ő Cao Cao
fia volt. Vele kezdődött a Vej-dinasztia. 226-ig uralkodott. Őt pedig megint a
fia, Cao-zsuj
követte.
 |
| Cao Pi a kínaiak mostani fantáziája szerint. Akár így is kinézhetett... [a kép forrása:
|
A koreai kis államok közül 230-ban Sillában Nehe királyt Csobun
váltotta föl, Pekcsében pedig Kuszutot
Szaban.
Kogurjóban
224-ben Tongcshon hercegnek fia
született, akit Csungcshonnak
neveztek el. 227-ben Tongcshon apja, Szanszang
király meghalt. Tongcshon ekkor lépett a trónra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése