15. A megbocsátás tana és a bosszú íze, valamint túlvilági szex [i.sz.211-218]

 Azután, hogy a Római Birodalom előző császára meghalt, fiai, Caracalla és Geta továbbra sem tudtak kijönni egymással. Volt egy tervük, melynek értelmében Geta az ázsiai, Caracalla pedig az európai területek fölött uralkodott volna, de anyjuk, Julia Domna – aki egyébként szerette volna kibékíteni őket – ezt valamiért ellenezte. Talán attól félt, hogy ebből is további háborúskodás lenne. Caracalla egy napon azt javasolta anyjának, hívja meg mindkettőjüket magához fegyvertelenül, hogy ott tárgyalhassanak. Persze nem véletlenül kötötte ki a fegyvertelenséget – biztosra akart menni. Ahogy Geta belépett anyjuk palotájába, Caracalla emberei azonnal lekaszabolták őt. Anyja előtt Caracalla azzal védekezett, hogy tudomására jutott, hogy Geta összeesküvést szervezett ellene. Julia Domna azonban soha nem tudott megbocsátani fiának a testvérgyilkosságért.

Caracalla [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjJmODRgqDgAhUP2qQKHZzAB2kQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.britannica.com%2Fbiography%2FCaracalla&psig=AOvVaw1UdfOSsTb-CRkG1-Kp-UUh&ust=154929898561886]

 Caracalla lett tehát az egyeduralkodó. Első intézkedései között volt, hogy kiterjesztette a római polgárjogot a Birodalom minden szabadnak született lakosára és elkezdték felépíteni a császár új fürdőit Rómában. 

Caracalla thermái Rómában [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjm_960g6DgAhVJKuwKHfvcCnMQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.hetedhetorszag.hu%2Folaszorszag%2Fcaracalla-termai-terme-di-caracalla&psig=AOvVaw2_351nCHR5XNpv6bk_6k1R&ust=1549299182433170]

 Volt a császár emberei között egy bizonyos Macrinus. Ez az ember Mauretania területéről származott. Korábban gladiátor volt, majd vadász, majd hírnök lett. Később Rómába került, ahol jogászként a Via Flaminia közlekedési felügyelőjévé nevezték ki. Severus császár idejében a császár magánvagyonának őrzője volt, ami szép bizalmi állás. Így nem csoda, ha Caracalla is jónak látta éppen őt kinevezni a testőrség parancsnokává 212-ben.

Ugyanebben az évben egy gnosztikus keresztény, aki már keresztény családba született; Origenész érkezett Alexandriából Rómába. Ott találkozott egy Hippolütosz nevű megtérttel, s bizonyára eszmét is cseréltek.

Az év során lezajlott egy teljes napfogyatkozás, ami Rómából és a Fekete-tenger vidékéről jól látszott, de úgy tűnik, ezúttal nem okozott különösebb pánikot.

215-ben Caracalla Egyiptomba látogatott. A híre azonban már ekkor nem volt jó; s az alexandriai lakosok balgán ki is mutatták, hogy nem kedvelik a császárt. Caracalla erre annyira megsértődött, hogy hatalmas vérengzést rendezett a városban.

 A következő évben a Párthus Birodalomba ment. Anyja, Julia Domna is vele tartott. Annak érdekében, hogy ott békésen fogadják őt, egy házassági ajánlattal hívatta meg magát. De amikor már bent volt a birodalom területén, hadjárat lett a dologból. A hadjáratban részt vett a testőrparancsnok Macrinus is. Azonban Macrinus véletlenül észrevett bizonyos leveleket, melyekből az derült ki a számára, hogy a császár az életére tör, s elhatározta, hogy nem hagyja magát.

 Közben Caracalla – egy árulás segítségével – legyőzte a perzsákat, majd a visszavonulás során is tovább fosztogatta a népet.

 Otthon, Rómában megint kiújultak a keresztényüldözések, ezért Origenész Palesztinába menekült, majd onnan görög területre ment.

Macrinusnak egy év múlva, 217-ben nyílt lehetősége arra, hogy végezzen a császárral. Ő, Caracalla, és néhány testőr kilovagoltak. Caracalla igen sebezhető pillanatát használták ki: Amikor megálltak, hogy a császár szükségét végezhesse, egy testőr kísérte el, az, aki Macrinustól megbízást kapott. A testőr egy alkalmas pillanatban egyetlen szúrással végzett a Caracallával.

 A többi testőr kötelessége szerint fölháborodva elfogta a gyilkost és Macrinus elé állították. Neki persze több esze volt annál, minthogy ebben a helyzetben felfedje magát. Utasította a testőröket, hogy öljék meg a császárgyilkost.

 A merénylet hírét hallván Julia Domna, ki immár férje után mindkét fiát elvesztette, öngyilkos lett.

 A senatus ezek után a császári trónt egy Marcus Oclatinius Adventus nevű férfinak ajánlotta föl, ő azonban hajlott korára hivatkozva visszautasította azt. Macrinus viszont elérte katonáinál, hogy őt kiáltsák ki császárnak. S ezután mindjárt maga mellé vette társcsászárként 9 éves fiát. Viszont jobbnak látta a senatus véleményét egyelőre nem megkérdezni császárságáról. Hogy hatalmát megszilárdítsa, s megnyerje magának a senatorokat, eltörölte azok adóit és korlátozta a bírák hatalmát velük szemben. Továbbá, hogy még népszerűbb legyen, közkegyelmet adott azoknak, akiket Caracalla politikai okokból száműzött. Caracalla börtönöztette be a maga idejében az előző évben meghalt örmény király, I. Khoszroész fiát, Tiridátészt. Macrinus most szabadon engedte őt is, sőt Armenia királyává tette, II. Tiridátész néven.

Macrinus [a kép forrása:

http://www.wikiwand.com/hu/Macrinus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

 Azokat az ellenfeleit, akiket nem tudott barátjává tenni, jobbnak látta száműzni: Így a néhai Caracalla még Rómában élő rokonát, Julia Domna nővérét, Julia Maesát haza küldte Syriába. A hölgy szemében a császár egykori bizalmasa akkora csalódást okozhatott, hogy Julia Maesa ekkor megfogadta, hogy megbuktatja Macrinust.

 Syriában egy Heliogabalus nevű 14 éves fiú körülmetélte saját magát, hogy fölvehesse a papi tisztséget a napisten szolgálatában. Ő nem más volt, mint Julia Maesa lányától (Julia Soaemiastól) való unokája.
Az asszony hazaérve tartotta magát fogadalmához: Elérte hogy a syriai katonák fellázadjanak Macrinus ellen. Szükség volt egy ellenjelöltre is. Ezért Julia Maesa elhintette, hogy lányai együtt háltak annak idején Caracallával (aki egyébként az unokatestvérük volt), s így legidősebb unokája, Heliogabalus Caracalla fia. Így a katonák kikiáltották őt császárrá. Macrinus annyira nem számolt egy nő bosszújával, hogy teljesen váratlanul érte a dolog. Csupán egyetlen lovassági különítményt tudott a helyszínre küldeni – ám még annak tagjai is átálltak Heliogabalus oldalára.

 Ebben az évben Zefirin pápa vértanú-halált halt. Kallixtus lett Róma új püspöke, ki rögös úton érkezett a keresztény felekezetbe. Szolga családban született Itáliában. Felnőve egy pénzintézet szolgálatába állt. Azonban olyan ügyetlen volt, hogy bizonyos befektetők pénzét elveszítette. Ekkor jobbnak látta elmenekülni Rómából, ám a pénz gazdái utolérték és visszahurcolták. Kallixtus megpróbálta a tengerbe vetni magát, de kimentették. Végül kiderült, hogy ezek az ügyfelek keresztények voltak, s tanításuk szerint megbocsátottak Kallixtusnak, elengedték a büntetését. Kallixtus megdöbbenésében és megkönnyebbülésében felvette a kereszténységet. De sokat kellett még tanulnia. Egy alkalommal egy zsinagógában valakitől adósságot akart begyűjteni, megfeledkezve arról, hogy az ő adósságát is elengedték. A csetepatéban kiderült róla, hogy keresztény, ezért elfogták a rómaiak és Szardínia szigetére vitték egy bányába dolgozni. Szerencséjére azonban ott – több keresztény társával együtt – felszabadították őt. Ezt követően hazatért Rómába, ahol Zeferin pápa mellett dolgozott, és a Via Appia katakombáinak vezetőjévé vált. Így lett ő a következő pápa. Ekkora már megértek benne a krisztusi tanítások; azt hirdette, hogy az egyház feladata a hívők felé fordulás és útmutatás, nem pedig a dogmatikus viták. Továbbá – bizonyára életútjának köszönhetően – a megbánt bűnök megbocsátását is bevezette egyház-szinten. Ami azt jelentette, hogy korábbi bűnözők is csatlakozhattak az egyházhoz, ha bűnbánatot tanúsítottak. Ez már végképp nem tetszett Hippolütosznak. Hippolütosz is pogány családban született. Ifjú korában katona volt, amikor találkozott Szent Lőrinccel, egy fogollyal a rómaiak kezében. Az ő hatására tért meg. Akkor megtanult írni, olvasni, és elkezdett megismerkedni a keresztény tanokkal. Neki az volt a véleménye már Zeferin pápasága alatt is, hogy az egyház túl engedékeny a bűnösökkel szemben, ezért külön egyházat kezdett szervezni maga körül, s követői is akadtak. Amikor Kallixtus meghirdette a megbocsátást, Hippolütosz már nyíltan kiállt ellene, heves szónoklatok és vitairatok formájában, s ellenpápává lépett elő.

 Eközben Macrinus császár legfőbb problémájává vált a szír lázadás; a helyszínre kellett mennie. Azonban elvesztette a csatát, és álruhában, lóháton menekült vissza, Európa felé. Akkor kapták el, amikor a Boszporuszon akart átkelni és – „kardtól vész, ki karddal él” –, kivégezték őt.

Heliogabalus elfoglalhatta a Római Birodalom trónját.

 217-ben a Párthus Birodalom kihasználva, hogy épp nincs dolga Rómával, betört Mezopotámiába. A szászánida I. Ardasír király egyébként azon dolgozott, hogy megerősítse uralmát az előtte uralkodó párthusok fölött. Ezért szövetséget kötött Adiabéné és Kirkuk királyaival (ezek önálló városállamok voltak ?).

 Kínában a fenti időszakban a következők történtek:
 A Birodalom három részre volt osztva. Északon Cao Cao uralkodott, a dél nagy részén Liu Bei, Szecsuánban pedig Liu Zhang.

 212-ben Zhang Song és néhány társa megpróbálták megdönteni a Szecsuánban uralkodó Liu Zhang hatalmát, s helyére a D-Kína többi részén uralkodó Liu Bei-t ültetni. Zhang Song testvére, Zhang Su azonban elárulta a tervet Liu Zhangnak, így nem tudták azt végrehajtani. Liu Bei az árulásért kivégeztette Zhang Songot.

 A következő évben Liu Zhang addig legmegbízhatóbb követe, Wu Yi átállt Liu Bei oldalára, sőt két évvel később feleségül adta húgát Liu Bei-hez.

 214-ben, a megházasodás évében Liu Bei-nek sikerült megszereznie egy újabb tartományt, Luo-t, majd megtámadta Chengdu tartományt, ami még Liu Zhang fennhatósága alatt állt. A tartomány lakói kétségbeesetten védekeztek a hadsereg ellen, s végül Liu Zhang inkább önként átengedte a tartományt, minthogy még több vérontást kelljen látnia.

 217-ben Liu Bei újabb ellenséget talált, most Xiahou Yuan ellen harcolt. Egy év múlva szerencsés helyzetbe került; tábort tudott állítani egy hegyoldalban Xiahou Yuan tábora fölött, s így rájuk látva könnyen kitalálhatta, hogyan érdemes megtámadni őket. Egy éjszakán valóra is váltotta terveit, fölgyújtotta Xiahou Yuan barikádját, s így rohanták le őket. Xiahou Yuan meghalt a csatában.

Ezt követően az északot uraló Cao Cao támadta meg Liu Beit. A háború több hónapon át tartott, de egy idő után Cao Cao katonái kezdtek dezertálni.

 A rengeteg háborúskodás elől sok kínai menekült át Kogurjóba, ahol Szanszang király fogadta is őket, s ahol Szanszang fia, Tongcshon, aki attól a bizonyos falusi lánytól született, már 5 éves kora óta koronaherceg volt.

É-India területén, a Kusán Birodalomban 208 és 225 között nem tudni, hogy ki uralkodott, esetleg uralkodó helyett anarchia lehetett.

Dél-Indiában a Pallava-dinasztia emelkedett fel éppen.

 Az ismeretlen földrészen mindeközben:

 Közép-Amerikában a maja városokból megmaradt kisebb csoportok földműveléssel tartották fenn magukat, a többi törzs pedig nomád életmódot folytatott.

 D-Amerikában a nazca-kultúra virágkora folytatódott. A kultúra maga egy viszonylag száraz sík vidéket foglalt el, de nem messze tőlük kezdődtek az Andok hatalmas – néhol majdnem 7000 m magasba nyúló hegyei. Aki járt már hegyek között, az tudja, hogy egy „kisebb”, mondjuk 2000 m magas hegy is mennyire akadályozhatta abban az időben az információ-áramlást, a kapcsolat-tartást a szomszédos völgy lakóival. A különbség az, hogy nálunk egy 2000 m magas hegyvidék már nem alkalmas az életre, míg a trópusokon 4000-5000 m-ig is feljutottak a népek. Az embernek fogalma nem lehetett azokban az időkben, hogy mi van odaát, a szomszéd völgyben, amíg nem járt ott, hiszen átlátni, vagy túl gyakran átsétálni nem lehetett. Anélkül meg nagyon nehéz tájékozódni. A kereskedelem érdekében mégis szükséges volt megtalálni a falvakat. Ebből kiindulva a csatornarendszer-elmélethez hasonlóan a térkép-elmélet is Zelkó Zoltáné. E szerint a Nazca sivatag egyenes vonalai tulajdonképpen egy térkép a Titicaca-tó körüli Nazacara (!) nevű vidékről.  (--> Ha van Zelkó Zoltántól könyved, kedves olvasó, add kölcsön, kérlek! :) )

 Odafönt, a tó mellett a Tiahuanaco-kultúra képviselői éltek, akik kereskedelmet folytattak, mind a tengerparti (így a nazca), mind a hegyvidéki, sőt a Felső-Amazonas-vidéki népekkel. Ebben az időben a tó vízszintje magasabb, így kiterjedése is nagyobb volt, mint napjainkban. A tópartot végig templomok, szentélyek szegélyezték, mert hitük szerint a Teremtő a tó vizéből emelkedett ki. Érthető, hogy szentként tisztelték a tavat, hiszen ennek vize adta az élet lehetőségét a számukra itt, 3812 m-en. A vidéken teraszokat alakítottak ki, melyeket öntöztek kiterjedt csatorna-rendszer segítségével. Kukoricát, krumplit és kinoát* termesztettek, s ezek hozama jelentősebb volt, mint a mai modern gazdálkodással elért hozamok!

*kinoa: Egy gabonaként használt disznóparéj-féle. Gluténmentes.

Titicaca-tó [a kép forrása:

http://www.wikiwand.com/hu/Macrinus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r]

  Szertartási központjuk a tó D-i partján a Tiahuanaco nevű hely volt, amit csak ünnepek alkalmával kerestek fel. Itt állt egy 15 m magas piramis és a Nap-kapu.

Tiahuanaco-i piramis [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjqgeWwi6DgAhVQJFAKHWbNDxgQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fhu.suenee.cz%2Fbolivie-v-tiahuanaco-nasli-pyramidu%2F&psig=AOvVaw0Ibqx96kBzd1ctpeSWfkL1&ust=1549301325250881]

Nap-kapu [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiF_KHai6DgAhXBLFAKHS37D4YQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Ffemina.hu%2Fezo%2Fnap-kapu-dimenzio-atjaro%2F&psig=AOvVaw1yuNYo6MNDg1gN4i8jfBIJ&ust=1549301397958217]

 

Tiahuanaco-i romok [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiF_KHai6DgAhXBLFAKHS37D4YQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Ffemina.hu%2Fezo%2Fnap-kapu-dimenzio-atjaro%2F&psig=AOvVaw1yuNYo6MNDg1gN4i8jfBIJ&ust=1549301397958217]

 Kerámiáikat fekete, fehér, sárga, szürke és barna festékkel díszítették, stilizált embereket, állatokat és geometrikus mintázatokat festettek rájuk. [http://okoricivilizaciok.network.hu/blog/okori-civilizaciok-hirei/tiahuanaco]

tiahuanaco-i kerámia [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjrsuyJjaDgAhXDK1AKHUK-AdwQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fkingaliku%2Fmoche%2F&psig=AOvVaw2XGDqFyoWp88I_NW5Jioje&ust=1549301753677508]

Tiahuanaco-i kerámia [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjrsuyJjaDgAhXDK1AKHUK-AdwQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fkingaliku%2Fmoche%2F&psig=AOvVaw2XGDqFyoWp88I_NW5Jioje&ust=1549301753677508]

 Tőlük É-ra alakult ki a mocsika-kultúra, a folyóvölgyek oázisaiban éltek. Ők is teraszos, öntözéses földművelést folytattak, s ők is építettek csatornákat. A folyókon halásztak is; nádból készült hajókon közlekedtek. Egy templomuk belsejében falfestmények maradtak fenn, melyek rengeteg aranyat és ékszert, valamint köpenyt viselő embereket ábrázolnak.  Abból lett ilyen istenként tisztelt, aranyos-smaragdos köpeny viselésére jogosult személy, aki az áldozati párbajban győzött. A vesztest ugyanis a sámánok föláldozták isteneiknek; majd húsát megették, vérét vízzel keverve megitták. Így a győztes helyzete is bizonytalan volt, ugyanis egy következő párbajban már belőle is lehetett az áldozat.

 A mocsikák kerámiáit krém-fehér alapon vörösesbarna élethű rajzok díszítik. Ezek között jellemzőek az erotikus képek, melyek olyan szexuális tevékenységeket ábrázolnak, amiből nem lesz gyerek. Mivel hitük szerint a túlvilágon minden fordítva van, éppen a túlvilági utódnemzéshez nyújtott segítségnek szánták ezeket a képeket a halottak számára.

mocsika kerámiák [a kép forrása: https://azenperum.wordpress.com/2017/12/27/az-osi-peru-3d-kepregenyei-avagy-a-mocsikak-malac-keramiai/]

mocsika kerámiák [a kép forrása: 2 https://azenperum.wordpress.com/2017/12/27/az-osi-peru-3d-kepregenyei-avagy-a-mocsikak-malac-keramiai/]