18. Ha kitör egy vulkán Kamcsatkában, oda a római császár népszerűsége... [i.sz.239-249]

 Azután, hogy a két társcsászárt megölték, III. Gordianus 14 éves fejjel megörökölte a Római Birodalom császári trónját. Valójában a patrícius családok kezében volt az irányítás.

 Africa Provinciában kitört egy lázadás, egy Sabinius nevű férfi vezetésével. A helyzetet III. Gordianus nagyon elmésen oldotta meg: feleségül vette Sabinius lányát (ekkor már 16 éves), Furia Sabina Tranquillinát, Sabiniust magát pedig a testőrgárda vezetőjévé nevezte ki.

Furia [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Tranquillina]

III. Gordianus megházasodik

  Az ezt követő évben a perzsa Ardasír a maga birodalmában társcsászárrá tette fiát, Sápurt. Birodalmának egyik embere, Mani, aki 12 éves volt, amikor megkapta első kinyilatkoztatását, most, immár 24 évesen megkapta a másodikat is, aminek hatására Indiába zarándokolt.

 A Kamcsatka-félszigeten (ÉK-Ázsia) kiört a Ksudach-vulkán. A földtörténeti jelenkor második legnagyobb kamcsatkai kitörése volt ez. Mintegy 20 km3 vulkáni hamu került a légkörbe. [https://volcano.si.edu/volcano.cfm?vn=300050]

Az ilyesmi pedig a magas-légkörben többször körbejárva a Földet, befolyásolni szokta az időjárást. [Al Gore: Mérlegen a Föld]

Ksudach [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjSlLeqlr7gAhXF0KQKHQTlADoQjhx6BAgBEAM&url=http%3A%2F%2Fwww.kscnet.ru%2Fivs%2Fvolcanoes%2Fholocene%2Fmain%2Flargimgpages%2Fksudach%2Fksudach_fig2.htm&psig=AOvVaw21-KfGgxXWWnhz_vvMYoX-&ust=1550334485186354] A bal felső két részre osztható kaldéra-tó keletkezett 240-ben, a jobb oldali, nagyobb tó-rész akkor még nem létezett.

  

Mani [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mani]

I. Sápúr trónra lép, Mani Indiába megy

  A Római Birodalmat ekkor már folyamatosan támadták északról a germánok, keletről pedig a perzsák, akik „az ősi perzsa földeket” akarták visszaszerezni. Ez utóbbiaknál I. Ardasír meghalt, s a trónt fia I. Sápúr vette át. Neki sikerüt 241-ben egész Mezopotámiát megszállnia. Ám III. Gordianus sem nézte ölbe tett kézzel a perzsák erősödését, hanem hatalmas sereggel visszaszorította őket egészen az Eufráteszig. A hadjárat végén azonban Sabinius, Gordianus apósa meghalt. A testőrgárda élére hamar új embert állítottak, a hadjáratot csak ez után lehetett folytatni.

I. Sápúr [a kép forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/I._S%C3%A1p%C3%BAr_sz%C3%A1sz%C3%A1nida_kir%C3%A1ly]

 A hadjáratra elkísérte a császárt egy egyiptomi születésű görög férfi is, Plótinosz, aki azért jött, hogy világot lásson. Fiatalabb korában újplatonista, majd perzsa és ind filozófiát tanult.

Plótinosz [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pl%C3%B3tinosz]

határvillongások

  A 243-as évben a hadsereg számára a gabonaszállítmány nem érkezett meg időben (ami lehetett közvetett következménye egy kisebb lehűlésnek, amit a kamcsatkai vulkánkitörés okozhatott). A katonák elégedetlenkedni kezdtek, s ezt a közhangulatot kihasználva egy Philippus Arabs nevű férfi, aki a néhai Alexander császár uralkodása alatt már a testőrgárda tagja volt, majd Arabia Provincia helytartójának veje lett, még táplálta is az elégedetlenséget. Sokan egyébként úgy gondolták, hogy Philippus Arabs a felelős az előző (Sabinius előtti) testőrparancsnok haláláért.

gabonalázadás

 244-ben a perzsák ellentámadásba lendültek és döntő győzelmet arattak a rómaiak fölött. A csatában maga, III. Gordianus is elesett. 

 A császár eleste után a filozófus Plótinosz kénytelen volt visszatérni Rómába. Élete hátralevő részében ott tanított. Filozófiájának alapja az volt, hogy „az Egy az abszolút jóság és abszolút teljesség. Minden egyes létező levezethető az Egyből és egyetlen létező sem létezhet az Egyen kívül. Az Egyről viszont nem mondható el, hogy létező lenne, mivel az Egy a létezésnél korábbi. Az Egy az első.”

 Sápúr a perzsa győzelmet – az apja által alapított új művészeti ágat folytatva – egy szikladomborművön örökítette meg. Hadjáratairól feljegyzés is készült, amit a Kaábeji Zardust tornyának kőfalába véstek, Naks-i Rosztamban három nyelven: szászánida, pártus és görög nyelveken. 

A rómaiak fölötti győzelmet hirdető szikladombormű [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwi_sNq5u7vgAhXDLFAKHf_FD9IQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Ftortenelmiportre.blog.hu%2F2018%2F03%2F06%2Fzenobia_927&psig=AOvVaw0ZkDG3vND5JHT-w2_PNB6C&ust=1550241946619020]
A domborművön a lovak között egy római térdel és esdekelve nyújtja a kezét a király felé. A központi jelenetet a szászánida lovasságot és az adófizetőket ábrázoló kiegészítő képek keretezik.

 Sok római foglyot ejtettek a perzsák. Ezek a foglyok olcsó munkaerőként hasznosultak náluk. Velük építtették például a Kárun-folyó fölötti 516 m hosszú hídjukat, amit 41 római stílusú pillér tartott.

 Sápúr – apjával ellentétben – már engedélyezte, hogy a kisebbségek is szabadon gyakorolják vallásukat. Ő maga támogatta Mani prófétát is. Mani – Indiából hazatérve – azt hirdette, hogy az ő tanításai beteljesítik a zoroasztrista, buddhista és keresztény tanokat. Megtérítette Sápúr két fivérét is. Sápúr maga zoroasztrista maradt, de hatott rá is Mani tanítása. Engedte őt a nép között téríteni, mert azt remélte, hogy tanai egy vallásban egyesítik majd birodalma népeit.

Az új római császár Philippus Arabs lett.

Philippus Arabs [a kép forrása: https://www.flickr.com/photos/bstorage/4633597324]

 Ő először is békét kötött a perzsákkal, majd fiával visszament Rómába, hogy megnyerje magának a szenátust. Az volt az álma, hogy dinasztiát alapít, ezért fiát (akit szintén Philippusnak hívtak) a császári cím örökösévé tette.

A perzsák visszaűzése az Eufráteszig, majd békekötés

  Uralkodása alatt rövid nyugalmas időszak jött a keresztényekre. Maga a császár és fia is megkeresztelkedtek. Fábián pápa keresztelte meg őket. Engedte szabadon terjeszteni a keresztény tanokat Rómában.

Fábián pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1bi%C3%A1n_p%C3%A1pa]

A császár megkeresztelkedik

 248-ban megrendezte Róma fennállásának 1000. évfordulóját.

 Ám hiába volt az igyekezet, hogy szórakoztassa a népet és bizonygassa a Birodalom erejét. Az évforduló évében a Birodalom különböző provinciáiban három ellencsászárt is kikiáltottak. Mondjuk ezekkel nem volt sok gondja, ugyanis mindegyiküket azok saját katonái ölték meg. Az érzékelhető bizonytalanság és anarchia azonban fölbátorította a gótokat és germánokat, akik újra támadták a határokat.

 Továbbá, rajtuk kívül még megjelentek a Duna K-i része felől a szarmatákkal együtt támadó kárpok*.

*kárpok: Dacia (Erdély) területén élő nem romanizált nép. Talán még szabad dákok.

 

 A császár Deciust, egy Pannóniában született római tisztségviselőt kinevezte a dunai légiók parancsnokává, hogy a fegyelmezetlen katonaság körében rendet tegyen. Decius a császár pechjére kifejezetten népszerű lett katonái körében. Annyira, hogy ki is akarták őt kiáltani császárrá. Decius lojálisnak mutatkozott és nem fogadta el. Philippus Arabs mégsem bízott benne és ellene vonult. Ám a harcban vereséget szenvedett és fiával együtt merénylet áldozata lett.

Decius [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjUgNrdvrvgAhVQbVAKHcz9CAsQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fthehistoryofchristianity.wordpress.com%2F2014%2F10%2F08%2Fpersecution-in-the-third-century-part-4%2F&psig=AOvVaw2K9L1k0WN4EdWjFokLsPWb&ust=1550242828202152]

 

császárváltás

Élt ezekben az időben Karthagóban egy Ciprián nevű ember, aki ügyvédként tevékenykedett. Volt neki egy keresztény barátja, Caecilius, akinek hatására Ciprián úgy döntött, hogy önmegtartóztató életet kezd élni és vagyona egy részét szétosztotta a szegények között. Ezt 246-ban tette meg. Hamarosan megkeresztelkedett, majd pap lett, s 248-ban már ő volt Karthágó püspöke.

---

 Ezalatt Kínában, Vej királyságban Cao Zsuj meghalt, s a trónt unokatestvérének fia, Cao Fang örökölte 239-ben.

 242-ben Tongcshon, kogurjói király megtámadta Vej királyságot, de Vej visszaverte a támadást. Sőt hadserege benyomult Kogurjóba és 244-ben lerombolta fővárosukat, Hvadot. Tongcshon kénytelen volt új fővárost alapítani. Végül a korgurjóiak cselhez folyamodtak: Tongcshon egyik tábornoka ajándékot vitt Vej királyság parancsnokának, amiből az arra következtetett, hogy Kogurjó behódol. Amikor át akarta venni az ajándékot, a tábornok kést rántott és megölte őt – majd saját magát is. Ezzel annyira összezavarták a kínaiakat, hogy le tudták győzni őket és visszaszerezték területüket.

248-ban Tongcshon meghalt. Ekkor fia, Csungcshon követte a trónon. Öccse ugyan fellázadt ellene, de Csungcshon sikeresen leverte a felkelést.