273-ban Aurelianusnak sikerült Galliát
is visszahódítania a Római Birodalomhoz.
Mikor volt
egy kis nyugta, akkor Róma köré új védőfalat emeltetett, véget vetett a
pénzhamisításoknak és igyekezett rendbe tenni a Birodalom zavaros ügyeit. Továbbá
bevezette a Napisten kultuszát, ugyanis ebben az évben volt egy látomása: Maga
a legyőzhetetlen Napisten jelent meg előtte és nyújtotta neki a győzelmi
koszorút. Aurelianus a napisten (és Mithrász) születésnapját, december
25-ét állami ünnepnek nyilvánította és négy évenkét visszatérő ünnepi játékokat
szervezett a napisten tiszteletére. Ehhez képest rossz szemmel nézte, hogy Félix pápa keresztény egyháza egyre
nagyobb teret hódított, ezért felújította a keresztények üldözését: Kötelezővé
tette a Sol-ünnepen való részvételt. A keresztények egyébként ekkor kezdték
Jézus születését ünnepelni ugyanebben az időpontban, így megúszhatták az
azonnali lebukást. Félix pápa mégis vértanúhalált
halt. Az új pápa Eutükhianosz lett,
aki már keresztény családban született. Pápasága alatt ő vezette be azt a
szokást, hogy a vértanúk testére a császári palásthoz hasonló díszes takarót
terítettek tiszteletük jeléül. (Ebből alakult ki később a diakónusi miseruha).
 |
| papi palást [a kép forrása: http://www.ecclesia.hu/?id=b931c60cb6db4fdb8bdbbc5eac3fa8a4&p=kereses&kat=66593] |
Már készen állt a császári parancs, ami az üldözés
szigorítását rendelte el, csak aláírásra várt.
Ám a császárnak volt egy írnoka, Mnestheus,
akit egy vélt hazugsága miatt büntetéssel fenyegetett meg a császár. Mnestheus túl önérzetes volt, hogy ezt
lenyelje, ezért elhíresztelte a tisztek körében, hogy a császár fölvette őket a
kivégzendők listájára. Sikerrel járt: A katonák megijedtek és megelőző
jelleggel agyonütötték a császárt. A keresztények pedig égi jelnek vélték, hogy
Aurelianus
nem tudta aláírni az üldözésüket szigorító rendeletet.
Aurelianus
halála után a hadsereg vezérkara felkérte a senatust, hogy mielőbb válasszanak
új császárt, olyat, aki nemesi származású. Több hónapig tartott a vita, melynek
végén a senatus megválasztotta a köztiszteletnek örvendő, 70 éves Tacitust,
akit a hadsereg is elfogadott. Ő, a megválasztása után folytatta Aurelianus
keleti hadjáratát.
A syriai légióban harcolt egy Probus nevű férfi, aki ugyan alacsony
származású volt, de katonai tehetsége révén már Claudius Gothicus és Aurelianus
idején is fölfigyeltek rá. Tacitus pedig egyenesen azt
tervezte, hogy társcsászárává teszi.
Tacitus féltestvére, Florianus győzelmet aratott a gótok,
alánok és herulok fölött.
Aztán hirtelen „fordult a szél” és a hadsereg
az idős császár ellen fordult; Tacitus merénylet áldozata lett. Ekkor
féltestvére; Florianus lett az új császár, akinek azt jósolták, hogy egyik leszármazottja ki
fogja terjeszteni a Birodalom határait Srí Lankáig! A Birodalom egy része
elfogadta őt, de – éppen a herulokkal
csatázott, mikor értesült róla – a syriai légiók Probust kiáltották ki
császárrá.
Polgárháború
tört ki a két császár hívei közöt: A Ny-i rész (Itália, Gallia, Hispánia,
Britannia, Africa és Mauretánia) Florianust támogatták. Florianusnak
ugyan nagyobb serege volt, Probusnak viszont kiválóbb
hadvezérei. Amikor világossá vált, hogy Probus fog győzni, Florianust
saját katonái ölték meg.
 |
| Florianus [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiWwsag0engAhWOyKQKHfqWB2MQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F207236020334349739%2F&psig=AOvVaw0ZCkFH2a8wEPGAdAWZ-XTw&ust=1551828322356810] |
Tehát Probus
lett a császár. A senatust megnyerte azzal, hogy kiterjesztette jogaikat.
Hadvezérként továbbra is aratott: Sorra győzte le a frankokat, burgundokat, vandálokat, szarmatákat, perzsákat
és iszauriaiakat.
Trákiában
letelepítette a basztarnákat.
Fegyelmet teremtett a légiókban és még a provinciák jóllétét is sikerült
növelnie. Pannóniában (szülőföldjén) szőlőket telepíttetett. Személyesen
ültette el az első szőlővesszőket az Álmos-hegy, vagyis Mons Almus (ma Fruska
Gora) lejtőin.
 |
| Fruska Gora-i tájkép [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiWwsag0engAhWOyKQKHfqWB2MQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F207236020334349739%2F&psig=AOvVaw0ZCkFH2a8wEPGAdAWZ-XTw&ust=1551828322356810] |
382-ben
elküldte testőrségének vezetőjét, Carust,
hogy csapatokat gyűjtsön egy újabb perzsák elleni hadjárathoz.
Probus
épp hozzáfogott a sirmiumi (kb. Szerbia) mocsarak lecsapolásához, mikor hírül
hozták neki, hogy Raetiában (kb. Svájc) kikiáltották ellencsászárrá Carust. Ő nem törődött vele, hanem
folytatta a munkálatokat. Katonái ezen annyira felbőszültek, hogy megölték őt. A
hírre, hogy nincs (a közelben) római császár, Pannóniát ismét
elárasztották a szarmaták és kvádok. A távoli Raetiában pedig Carus
maradt császárnak. Ő azonban anélkül jelentette be trónra lépését, hogy a
senatus jóváhagyását kérte volna. Ezt követően caesarrá nevezte ki fiait; Carinust és Numerianust.
 |
| sirmiumi mocsár [a kép forrása: https://nagyhaboru.blog.hu/2018/02/08/bacskai_hadifogoly_golgota_3_1_resz] |
 |
| Carinus [a kép forrása: https://www.britannica.com/biography/Carinus] |
 |
| Numerianus pénze [https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjn763D0-ngAhWDMewKHUPbDMIQjhx6BAgBEAM&url=http%3A%2F%2Fwww.icollector.com%2FRoman-Empire-Numerianus-Aureus-283-284-AV-4-57g_i9258266&psig=AOvVaw0E3CTsWoPlqct7eF-U5B4s&ust=1551828954696168] |
A perzsa hadjárathoz nem hiába gyűjtött
sereget, annak ellenére, hogy a korábbi császár felkérésére tette. Maga is meg akarta
valósítani azt. Ezért a Birodalom ügyeit idősebb fiára, Carinusra bízta, akit
társcsászárává emelt, maga pedig a szintén társcsászárrá avatott Numerianussal
együtt indult el K-re. Út közben – ha már arra jártak – kiűzték Pannóniából
a szarmatákat és kvádokat.
A perzsáknál; a Szászánida Birodalom élén ekkor már II. Bahrám volt az
uralkodó, aki apjához, I. Bahrámhoz hasonlóan üldözte a kisebb vallásokat.
I. Bahrám ejtette fogságba Manit, a prófétát,
akit I. Sápúr még támogatott. I. Sápúr idején Mani, Indiából
hazaérkezve tanította, hogy Isten küldöttei időről időre megjelennek; így
Buddha Indiában, Zarathustra Perzsiában, majd Jézus Júdeában. Hirdette a
mohóság és a szenvedély megzabolázását. Kiválasztott híveinek megtiltotta, hogy
bármit szerezzenek egy napi táplálékon és egy évi ruházaton kívül. Követőit
manicheusoknak hívták. 274-ben I. Sápúr meghalt. Ekkor két fia, Bahrám és Hurmuz vetekedtek a trónért. De Hurmuz
rövidesen meghalt, s így I. Bahrám lett az uralkodó. I.
Bahrám üldözte a vallási kisebbségeket. Manit is bebörtönöztette és elrendelte kivégzését. Mani még a fogságban meghalt. De
ugyanebben az évben, 277-ben I. Bahrám élete is véget ért. Ekkor
lépett trónra II. Bahrám, aki több vereséget szenvedett a római Carustól.
 |
| I. Bahrám pénze [a kép forrása: http://www.wikiwand.com/hu/I._Bahr%C3%A1m_sz%C3%A1sz%C3%A1nida_kir%C3%A1ly] |
 |
| II. Bahrám pénze [a kép forrása: https://cs.wikipedia.org/wiki/Bahr%C3%A1m_II.] |
A perzsa
hadjárat egyik éjjelén váratlanul holtan találták sátrában Carust. Ekkor Numerianus
lett a K-i területek császára, míg testvére, Carinus a Ny-iaké. Numerianus
innentől kezdve sorozatosan vereséget szenvedett a perzsáktól. Visszavonult. Ráadásul a hadjárat során súlyos
szembetegséget kapott (ennek még mindig a nagy járvány volt az oka), ami miatt
a hadsereg irányítását átvette apósa, Aper,
aki egyben a testőrség parancsnoka volt. Visszavonulásuk során, amikor a
Boszporuszt elérték, a hordszékben szállított császár már halott volt. Aper ezt igyekezett eltitkolni, de mivel
a császár napok óta nem állt fel a hordszékéből, sőt már szaga is kezdett
lenni, a katonák gyanút fogtak. Apert
gyanúsították a megölésével, akit rögtön bilincsbe vertek.
A testőrség rangban Aper után következő tagja Carus halálának felfedezésekor Diocletianus volt.
Diocletunusnak
valamikor azt jósolta egy druida jósnő, hogy „császár leszel, ha egy vadkant
megöltél”. (A vadkan latinul „aper”).
„Vadászatokon ettől kezdve sohasem fogta
lándzsáját más vadra, csak vadkanra. […] rejtélyes körülmények között meghalt
Numerianus, az ifjú császár. Azt rebesgették, hogy tulajdon apósa és vezérkari
főnöke, Aper mérgezte meg, nem lehetett tudni, mi okból. A légiók vizsgálatot
rendeltek el, s a haditörvényszék […] összeült. A vizsgálatot Diocletianusnak
kellett volna vezetni, mint a gyanúsított után a legtekintélyesebb tábornoknak.
– Aper! – kezdte meg a kihallgatást, s amint a nevet kimondta, sugallata
támadt. […] "Végzeted vadkanja!" […] Kirántotta kardját, és átszúrta vele
Apert, mielőtt az csak a száját is kinyithatta volna védelmére. – Esküszöm –
emelte magasra a vértől csepegő fegyvert –, hogy ez volt császárunk gyilkosa! A
katonák a pillanat igézete alatt jóváhagyták a váratlan ítéletet. Valaki
elkiáltotta magát: Ave, imperator!” [Móra Ferenc: Aranykoporsó]
A hadtestek nem akarták elfogadni a Rómában maradt Carinust
sem egyedüli uralkodónak, s ez is Diocletianust segítette császárrá
válni.
283-ban Rómában tűzvész pusztított, így Carinusnak
a károk helyreállításával kellett foglalkoznia. Ezt követően Diocletianus
ellen vonult. Amikor a csata kimenetele úgy látszott, hogy Carinusnak fog kedvezni,
egyik idősebb tisztje, személyes bosszúból megölte őt. A vezér nélkül maradt
sereg átállt Diocletianushoz.
 |
| Diocletianus [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Diocletianus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r] |
A 283-as évben meghalt Eutükhianosz pápa. Őt
követően Caius lett az új pápa, aki Diocletianusnak
nagybátyja volt.
 |
| Caius pápa [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1jusz_p%C3%A1pa] |
--
India területén; a Kusán Birodalomban 275-ben III. Kaniskát II. Vaszudeva váltotta a
trónon. Ebben az időben jött létre a Szaddharma-pundaríka szútra, avagy Lótusz
szútra*. Ez Buddha egyik beszédét tartalmazza, amit élete vége felé mondott. Ebben
szerepel először a mahájána* és az, hogy Buddha már korokkal ezelőtt elérte a
nirvánát*, de azt választotta, hogy az újjászületések forgatagában maradva segítse a többi
ember megvilágosodását.
*szútra: Verses tanítások, melyeket a hagyomány
szerint Buddha idejében írtak le, majd 500 évig őriztek a kígyók birodalmában
és csak ezután hozták vissza, mert Buddha idejében még nem voltak képesek
megérteni az emberek.
*mahájana: „nagy jármű” vagy „széles út”. A
buddhizmusnak az az ága, mely szerint a megvilágosodást egy életen belül
elérhető, akár egy világi ember számára is.
*nirvána: Megszabadulás a lélekvándorlás
szenvedésekkel járó körforgásából.
--
Kínában 280-ban Cao Vej legyőzte a DK-i Vu területét is (miután Szecsuánt már
korábban megszerezte) és létrehozta a három birodalomrészből újraegyesítve a Csin Birodalmat.
--
270-ben Kogurjóban
meghalt Csungcshon. Mivel a második feleségét megölte, annak fia nem
lehetett trónörökös, így az első házasságából való Szocshon lépett a trónra.
Egy évvel később az új király megházasodott.
280-ban szusenek
támadták az országot, akik visszaverésére Szocshon a testvérét, Dalgót küldte, aki sikerrel járt.
286-ban Szocshon két öccse, Iru és Szobal puccsot
terveztek ellene, de lebuktak, és Szocshon kivégeztette őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése