Diocletianus,
a Római Birodalom új császára látta,
hogy ekkora birodalmat nem igazán lehet egyedül elkormányozni. Ezért trónra
lépése után maga mellé vette társcsászárnak katonatársát és barátját, Maximianust,
aki korábban vele együtt Carus perzsa hadjáratában katonáskodott. Maximianus
feladata lett a Birodalom nyugati részén való uralkodás, míg Diocletianusé
a K-i rész volt.
 |
| Diocletianus császár [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Diocletianus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r] |
 |
| Maximianus társcsászár [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Maximianus_r%C3%B3mai_cs%C3%A1sz%C3%A1r] Nem is annyira a feje ijesztő, mint inkább a szobrászat igénytelenedése... |
287-ben Diocletianus maga mellé vette
caesarnak Galeriust, Maximianus
pedig Constantius Chlorust. Galerius korábban egyszerű pásztor volt,
majd Aurelius és Probus parancsnoksága alatt katona lett. Most feleségül vette
Diocletianus lányát, Valeria Maximillát
és megkapta Illyricum Provincia kormányzóságát. Constantius Chlorus nemesi származású ifjú volt, Carus császár
idején Dalmatia helytartója. Ő Theodorát,
Maximianus
második feleségének lányát vette feleségül. Ennek érdekében el kellett hagynia
első feleségét, Helénát (a szóbeszéd
szerint ebbe őszült bele, ami miatt a „chlorus” (fehér) melléknevet kapta),
akinek már volt tőle egy fia, Constantinus
nevű. Ezt követően megkapta a Gallia, Britannia és Hispánia
Provinciák fölötti parancsnokságot.
 |
| Galerius caesar [a kép forrása: https://steemit.com/history/@manyasli/gaius-galerius-valerius-maximianus] |
 |
| Constantius Chlorus caesar [a kép forrása: https://www.geni.com/people/Constantius-I-Chlorus-Roman-Emperor/6000000002120145230] |
Ekkor már a seregben szolgált egy bizonyos Sebestyén nevű tiszt. Tehetséges katona
volt, ezért a császárok előtt is nagy tiszteletben állt. Nyíltan vállalta
kereszténységét, sőt ügyes szónokként katonatársait is igyekezett megtéríteni.
Ugyanebben az
időben egy gazdag családból származó Miklós
nevű keresztényt pappá szentelt nagybátyja, aki püspök volt. Ő ezután a
szüleitől örökölt vagyont szétosztotta a szegények között és segítette a
szegény gyerekeket. Volt egy szomszédja is, egy elszegényedett nemes ember, aki
három lányát utcalánynak akarta adni, hogy élelemhez jussanak. Miklós ekkor titokban egy kendőnyi
aranyat dobott be az ablakon az éj leple alatt. A nemes ember ezután ki tudta
házasítani a lányait.
290-ben Miklós Jeruzsálembe zarándokolt. A tengeren
vihar kerekedett, s a Miklós hajója mellett haladó hajóról két matróz a vízbe
esett. Miklós kimentette őket. Később
Miklósból is püspök lett.
291-ben és 292-ben is láthattak a rómaiak teljes
napfogyatkozást; az előbbit a Földközi-tenger D-i partvidékén élők, az
utóbbit pedig a Birodalom Ny-i felén élők. Talán lehetett ennek köze ahhoz, hogy a
keresztények nyugalma nem sokáig tartott.
 |
| Szent Miklós (és az idők során sokat alakult ábrázolási módjai) [a kép forrása:
|
293-ban Diocletianusnak
hirtelen bekattant, hogy a keresztény tömegek - mivel nem hisznek abban, hogy ő isten - az ő hatalmát gyengítik. Ürügyet sem
keresgélt sokáig: Fölgyújtotta a saját palotáját (Az Aranykoporsó c. regényben Maximianus
tette) majd a keresztényekre fogta, s kegyetlen megtorlást alkalmazott. Eleinte
Armenia és Syria hívőit sújtotta, ám hamarosan az összes egyházi
vezetőre kiterjedt a büntetés. Csak Caiusra
vigyáztak még, a pápára. Akik nem voltak hajlandóak pogány isteneknek áldozni,
azokat bányamunkára kényszerítették.
Sebestyén katona is törvényszék elé
került. Az ítélet értelmében egy mezőn egy karóhoz kötözték, hogy lenyilazzák.
Amikor úgy látták, hogy meghalt, ott hagyták. Egy római özvegy azonban
észrevette, hogy még él, befogadta és ápolta őt. Sebestyén felgyógyulása után hamarosan ismét hóhérok kezére
került, ezúttal bunkókkal halálra verték és egy csatornába dobták a testét.
 |
| Szent Sebestyén [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiQ49vfu_fgAhVR-qQKHb47DsUQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.kozterkep.hu%2F~%2F2947%2FSzent_Sebestyen_szobra_Budapest_1830.html&psig=AOvVaw2SWY_U3EKK20kw1GN-Oy9J&ust=1552303606512230] |
296-ra a
császár-rokon Caius pápát is elérte
az üldözés: Unokaöccse egyik munkatáborában halt meg. A keresztény katonákat
kiközösítették a hadseregből, az egyházi tulajdonokat elkobozták, a szent
iratokat elégették. Az új pápa Marcellinusz
lett, akitől szintén követelte Diocletianus császár, hogy áldozzon
a római isteneknek. Ő félelmében meg is tette, de emiatt olyan lelki válságba
került, hogy hamarosan önként jelentkezett a császárnál és ismételten
kereszténynek vallotta magát. Ezúttal – több társával együtt – kivégeték.
Galerius
caesart Diocletianus császár K-re vezényelte a perzsák ellen. Ő azonban veszített, így a Római Birodalom elvesztette Mezopotámiát.
Az Aranykoporsó c. regény szerint emiatt Diocletianus megszégyenítette Galeriust: A császári hintó után futtatta
a nép szeme láttára, „mint egy rabszolgát”.
Ugyanekkor Hispániánál is támadták a
Birodalmat; ott a mórok. Azon a
fronton Maximianus társcsászár védekezett.
297-ben Galerius
kiköszörülte a csorbát: legyőzte a Szászánida
Birodalom uralkodóját, Narsest. Ezzel visszaszerezte Mezopotámiát
is.
Mindeközben É-on, a germánok ellen Constantius
Chlorus tartotta a frontot.
301-ben Diocletianus,
hogy imponáljon Róma népének, megnyitotta fürdőit. Ugyanebben az évben megint
teljes napfogyatkozást láthattak, ezúttal a Birodalom K-i részén élő népek.
 |
| Diocletianus fürdői [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Diocletianus_term%C3%A1i] |
Diocletianus
győztes seregében harcolt György, aki
kiváló kardforgató volt és hamar magas pozícióba került. A legenda szerint egy
sárkányt is megölt… Amikor a császár a keresztényeket üldözni kezdte, György lemondott hivataláról. De így is
börtönbe vetették, végül, kegyetlen kínzások után kivégezték.
 |
| Sárkányölő Szent György [a kép forrása: http://imalanc.ro/w/szent-gyorgy-aprilis-24/] |
Egy ikertestvérpár, Kozma és Damján
Kis-Ázsiát járva imádsággal gyógyítottak és nem fogadtak el érte pénzt. 303-ban
ők is vértanúhalált haltak.
 |
| Szent Kozma és Szent Damján [a kép forrása: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_Kozma_%C3%A9s_Damj%C3%A1n] |
303-ban újabb teljes napfogyatkozás zajlott le;
ezúttal a Birodalom É-Ny-i részéről volt látható.
304-ben Marcellinus
pápa is meghalt.
305-ben megölték Ágnest,
a 15 éves lányt. Az egyik praefectus akarta őt feleségül a fiának. Ágnes viszont nem akarta ezt. Így vált
problémává, hogy ő keresztény. Mivel a római törvény tiltotta a szüzek
megölését, tenni akartak róla, hogy ez ne legyen akadály. A legenda szerint
azonban aki megpróbálta, mind megvakult. Ezután máglyán akarták megégetni a
lányt, de a fahasábok nem gyulladtak meg. Végül a főtiszt kardjával lefejezte.
 |
| Szent Ágnes [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwirzdaJvffgAhUK_aQKHTOECLwQjhx6BAgBEAM&url=http%3A%2F%2Fkegytargybolt.laudate.hu%2Fszentek-egyeb-110-cm-szent-agnes-szobor-820k-p-5047.html&psig=AOvVaw2OFCFlxJGmeHQUTccqyQ3D&ust=1552303910888490] |
Egy Sossus
nevű férfi megtudta, hogy Januarius
püspök az ő városába érkezik kíséretével. Többször fölkereste őket, de mindig
titokban. Azonban minden óvatossága ellenére fölfedezték, hogy ő keresztény és
bebörtönözték. Ekkor Januarius és két
kísérője (Festus, a diakónus és Desiderius,
a lektor) elmentek hozzá. Róluk is kiderült, hogy keresztények, ezért elfogták
őket is és kimondták az ítéletet, hogy medvék elé vessék mind a négyüket.
Azonban amikor a bíró kimondta az ítéletet, megvakult. Januarius meggyógyította, s így az ítélet kard általi halálra
enyhült. Mikor a vesztőhelyre kísérték őket, három ember tiltakozott az
igazságtalan ítélet ellen. Őket is elfogták, és az előbbi néggyel együtt
lefejezték őket. [http://imalanc.ro/w/szent-januariusz-puspok-es-tarsai-szeptember-19/]
Egy nápolyi asszony fölfogta Januarius vérét, sokáig magánál őrizte, majd
átadta a nápolyi egyháznak.
 |
| Szent Januarius vére-ereklye [a kép forrása: https://hir.ma/18-2/csodat-tesz-szent-januarius-vere/715549] |
Diocletianus
és Maximiánus
305-re talán megcsömörlöttek a folyamatos vérontástól és a tehetetlenségtől a
keresztényekkel szemben és lemondtak Constantius Chlorus és Galerius
javára. Constantius a saját birodalomrészén, azaz nyugaton végre
megszüntette a keresztényüldözést.
Megtartották a Diocletianus által bevezetett
négy uralkodós rendszert; Constantius Chlorus a caesarjává avatta Severust, aki korábban Galerius
harcostársa volt. Galerius caesarja pedig unokaöccse, Maximianus Daia lett.
--
A század
végére a gótok népe kettévált.
Azok, akik a rómaiakat legyőzve Dacia területén telepedtek le, a nyugati
gótok lettek, míg a keleti gótok a dél-orosz síkságokat uralták.
A nyugati gótok féken tartására a rómaiak nagyobb ászi (jász)* tömeg
letelepedését engedélyezték a Birodalmon belül, a Duna-Tisza lapályán, ahol
azok uralmuk alá vonták a már ott élő szkíta, kelta, dák népeket.
*Jászok: Középázsiai szkítáktól származó nép.
--
Armeniában
született gazdag és nemes szülők gyermekeként az a Gergely, akinek apja, Anak
volt az, aki megölte (a perzsa királyok által fölbujtva) Khoszroész örmény
királyt. Anakot és udvartartását
elfogták és a haldokló király parancsára megölték, csak a gyermek Gergely tudott elmenekülni keresztény
dajkára segítségével római területre. Keresztényként nevelkedett föl, majd
hazatérve térítésbe kezdett.
Miután Khoszroész fia, Tiridatész a római Galerius
seregében részt vett a 297-es győztes hadjáratban a perzsák ellen, Diocletianus
sereget adott neki azzal, hogy foglalja vissza ősei trónját. IV.
Tiridatész így is tett. Természetesen hűséges maradt Dioclentianushoz.
A Birodalomból Arméniába menekülő
keresztényeket vagy kiszolgáltatta a császárnak, vagy ő maga végeztette ki. Gergelyt nem csak annak kereszténysége
miatt nem szívlelte, hanem apja gyilkosának fiaként sem. Elfogatta őt, s mivel Gergely nem volt hajlandó megtagadni a
hitét, kínzások után egy börtönverembe vetették, ahol bűzben, férgek között
töltött 14 évet. Titokban egy özvegyasszony adott neki ételt időnként. De az ő
története itt még nem ért véget…
--
Már az elmúlt
évek keresztényüldözései során is sokan menekültek át a Római Birodalomból a Szászánida
Birodalomba. Itt, a perzsák
között jóval nyugodtabban élhettek vallásuknak, habár olykor-olykor ott is előfordultak
kisebb üldöztetések. Az átköltözött keresztények többnyire görögül beszéltek.
De voltak helyi, szír nyelven beszélő keresztények is. Ez néha ellentétekhez
vezetett.
295-ben egy
szerzetes; Bar Sauma Petra városában
hivatalos vallássá tette a kereszténységet.
Szír keresztény volt Iambikhosz is. Ő platóni és püthagoreus tanokat egyesített és azt
hirdette, hogy a lelkeknek az anyagi világ felé való süllyedését felemelkedésbe
lehet fordítani jóslás és varázslás útján. Megírta a mágiáról és okkultizmusról
szóló művét; De Mysteriis címmel. Ebben azt
is kifejtette, hogy a barbár népek között vannak szent népek; mint az
egyiptomiak és az asszírok, akik ősi szent tudást őriznek és „ismerik az
istenek eredeti neveit”. Szembeállította a keletiek hagyományőrzését a hellének
örökös újításaival és az előbbit magasztalta.
A rómaiaktól
elszenvedett 297-es vereség után (hogy Mezopotámia és Arménia teljesen
visszakerült római fennhatóság alá) Narsak király, 302-ben lemondott
trónjáról és abban az évben meg is halt.
Fia, II. Hurmuz lett az új
király. Több felkelés tört ki, s neki eleinte sikerült őket levernie.
--
Az újraegyesített Csin Birodalom (Kína) nem sokáig tartotta magát. 289-ben meghalt Sze-ma Jen, az
első Csin császár, ezt követően pedig trónviszály kezdődött. A trónviszály
résztvevői a Kínától É-ra élő nomád népek csapatait hívták segítségül, főleg a hsziungnukat. Ők azonban nem nézték,
hogy ki kivel van, hanem ha már bejutottak Ázsia nagy birodalmába, földúlták annak északi részét és fejedelmük, Liu
Jüan 304-re uralma alá hajtotta a területet és kínai császárrá
kiáltotta ki magát, megalapítva a Han
Csao államot.
--
A hsziungnuk támadták Szogdiát, az ászik (jászok = alánok) földjét is. Előlük menekült a jászok egy része Pannóniába.
--
Kogurjóban
(Korea) 292-ben meghalt Szocshon király. A fia, Szangbu követte a trónon, de csak
rövid ideig, mert 296-ban már Szangbu testvére, a már gyerekként is arrogáns és
gyanakvó Pongszang lépett trónra. Ő mindenekelőtt megszabadult
mindenkitől, akiben riválist sejtett. Természetéből adódóan pedig sok ilyet
talált, elsősorban családon belül. Egyedül unokaöccsének, Ulbulnak sikerült elmenekülnie előle és elbujdokolnia. Egy
földesúrhoz szegődött szolgálónak, majd később só-árus lett.
A hsziungnuk
– Murong Huj vezetésével – Kína után
megtámadták Kogurjót is, de
sikertelenül; Pongszang serege visszaverte őket.
298-ra újabb pillangószárny-hatás lépett életbe:
Ezúttal a D-amerikai Parinacota-vulkán 290-es kitörésekor a magas-légkörbe
került vulkáni hamu juthatott el idáig és rossz időt okozva éhínséghez
vezetett. Az embereknek volt elég baja, hogy az időjárás ellenére a földjükből
élelmet szerezzenek, valószínűleg több munkával is kevesebbet, mint normál esetben. Azonban Pongszang
fontosabbnak érezte, hogy palotát építtessen magának, s nem hogy nem segített az éhező
népen, hanem országának minden 15 évet betöltött lakóját robotra kötelezte a
palota építésénél. A nőket is. Így már nem csak az időjárás, hanem az időhiány
is akadályozta számukra az élelemtermelést. 300-ra az embereknek végképp elegük
lett belőle. Főminisztere és hivatalnokai puccsal letaszították a trónról. Pongszang
erre – fiaival együtt – öngyilkos lett. Előkerítették Ulbult és őt ültették a
trónra.
 |
| Parinacota-vulkán [a kép forrása:
https://hu.depositphotos.com/70449679/stock-photo-snow-capped-parinacota-volcano-reflected.html]
|
--
Közép-Amerikában a maja civilizáció belépett az ún. klasszikus korba. A korábban
elnéptelenedett városok eddigre konszolidálódtak. A népsűrűség növekedett, ennél fogva a környezetüket is egyre nagyobb mértékben alakították
át. Hatalmas csatornarendszerüket ovális kőbalták és vájóbalták segítségével
áshatták ki, ezeket pedig nagy műhelyekben készítették el.
Az uralkodó
városok Tikal, Calakmul és Quintana Roo voltak, melyek egymással is hadat
viseltek.
 |
| Egy maja csatornarészlet [a kép forrása: https://avilagtitkai.com/articles/view/rejtelyes-csatornarendszert-talaltak-egy-maja-piramis-alatt] |
--
Ha előbb nem,
akkor 300 táján már bizonyosan megjelent a nazca
kultúra a Csendes-óceán partján. Az e kultúrát alkotó nép egy része É felől
érkezett, a chavín-kultúrából, amely
a megelőző évezred során egyesítette a népeket a maga vidékén. Ikonográfiájuk
központjában a jaguár, a kígyó és a madár állt. Legfőbb istenük e három lény
főbb jellemvonásait ötvözte. Központi
településük a hegyek között feküdt, 3200 m magasan.
 |
| chavíni romok [a kép forrása: |
A nazcák másik (kisebb) része
D felől, a Titicaca tó mellől érkezett, a tiahuanaco-kultúrából. Az ő elindulásukban talán
szerepe volt a Parinacota-vulkán 290-es kitörésének.
 |
| nazca népvándorlás [a kép forrása: Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyve] |
A nazca uralkodó nép lehetett a többiek fölött.
Ezért lehetett szükség a hegyvidéken megbúvó népek áttekintését segítő
térképre, melyet nazca-vonalakként ismerünk.
„Egyre inkább rabul ejtett a gondolat: lehet, hogy a
nazcai fennsík a világ első irányzóasztala, az első háromszögelési műveletek
grafikus emléke.” „Az első meglepetés akkor éri az embert, ha alaposabban
szemügyre veszi a nazcai térkép tájolását. Északnyugat-délkelet irányú tengelye
meghökkentő párhuzamban van a Kordillerák fő vonulatával.” (Zelkó Zoltán: A
kősivatag titka) Megfelelő nagyításban a Titicaca-tó környékére vetítve a
vonalakat, azok bekeretezik a Titicaca-tavat és a környező, kiemelkedőbb
hegycsúcsokra mutatnak. A vonalak találkozásánál pedig ősi városok helyezkednek
el.
„A Kordillerák hegycsúcsoktól szabdalt világában
sohasem alakulhatott volna ki a magas szervezettségű birodalom, ha a vezetőknek
nincs átfogó képük a medencékben egymástól elszigetelten élő néptörzsekről. […]
csak egy monumentális térkép alapján váltak áttekinthetővé és szervezhetővé.
Erre utal az […] inka monda is, amely szerint a hegyvidék népei teljes
anarchiában éltek, amíg az inkák államalkotó ereje pókhálószerű rendbe nem
fogta őket.” „Ha elfogadjuk azt a gondolatot, hogy a nazcai térkép
folyamatosan, több évszázadon át készült, […] semmiféle jelentősége sincs a
levegőbe emelkedésnek. […] valószínű, hogy mindig azt a részletet vizsgálták,
amelyikre éppen szükség volt. (Zelkó Zoltán: A kősivatag titka)
Zelkó Zoltán feltevése szerint ezen a „térképen”
gyakorlatoztak azok, akik utóbb a hegyekbe költöztek jeladó-emberként*. Ott
pedig a fény tükrözésével (egyenes vonalak) kommunikáltak a sok ezer m mély
szakadékok fölött. A Titicaca-tó környékén találtak is olyan építményeket,
melyekről fényjeleket adhattak egymásnak, irányzókövek* segítségével.
 |
| jeladó ember ábrázolása a Titicaca-tó vidékéről - pihenőállásban [a kép forrása: Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyve] |
 |
| jeladó ember ábrázolása munka közben - felemelt kezében talán olyan eszközt tart, amivel tükrözi a fényt [a kép forrása: Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyve] |
 |
| Irányzókő a Titicaca-tó vidékén talált "kilátó tornyokból" [a kép forrása: Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyve] |
A nazca-vonalak között egyes részeken állatfigurák
szerepelnek, melyek Zelkó Zoltán elmélete szerint térképi magyarázó ábrák: Azt
mutatják, hogy a térképnek megfelelő, rajzzal jelölt valós helyeken mely nép élt. (Az
egyes állatábrázolások azokra a területekre esnek, amelyeken az adott állat a
leggyakrabban előfordul és előfordulhatott, s könnyen lehet, hogy épp ezek
voltak az ott élő nép totemállatai.) Valószínű, hogy a térkép félkészen maradt,
s az eredeti szándék szerint az egészet részletesen ki akarták tölteni
rajzokkal.
 |
| Nazca vonalak - vázlat [a kép forrása:
|
További érdekesség, hogy a Titicaca-tó egyik ősi
városának, Sillustaninak jeladó „tornyán” találtak egy kőkockára vésett
gyíkszerű ábrát, ami annak a fény-vonalnak a végpontjára esik, amelyet
jelképező nazca-vonal kezdőpontján, a Nazca-fennsíkon is megtalálható a gyíkszerű ábra.
 |
| Nazca gyík [a kép forrása: Zelkó Zoltán: A kősivatag titka c. könyve] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése