20. Zénóbia [i.sz. 263-272]

  Amikor a rómaiak Odaenathus vezérletével visszaűzték a perzsákat Ktésziphonig, a rómaiak ismét diadalt ünnepelhettek. A következő években Odaenathus támadások sorozatát indította a perzsák ellen. Visszafoglalta Mezopotámiát és Arméniát. Még a perzsa király háremét is elrabolta. 263-ban ő lett Palmüra város királya a római császár támogatásával. Rómában öt éven át a keleti határok megmentőjeként tisztelték, amikor jött a megdöbbentő hír, hogy őt és első házasságából való fiát meggyilkolták. Így hatalmát második felesége, Zénóbia örökölte, akinek gyermekei még kicsik voltak. 

Zénóbia „arcbőre sötét volt, fekete szemében nagy akaraterő villogott, szelleme csodálatos, szépsége leírhatatlan volt. Fogai annyira fehéren csillogtak, hogy sokan úgy gondolták, nem is foga, hanem gyöngyök. Hangja tisztán csengett és férfiasan. […] Férfiaknak való kocsit használt…gyakrabban szállt lóra. Gyakran ivott együtt a vezéreivel,…hogy ivásban legyőzze őket.” (Trebellius Pollio feljegyzései)

268-ban Gallienus császár egyik hadvezére, Aureolus, fellázadt a császár ellen Mediolanum városából (ma Milánó). Gallienus megostromolta a várost. Aureolus segítséget kért Postumus ellencsászártól, gondolván, „az ellenségem ellensége a barátom”, ám Postumus inkább a saját ügyeivel foglalkozott. Ennek ellenére Gallienus meghalt az ostrom alatt. Ám Aureolus is gyilkosság áldozata lett. Postumus maradt császárnak.

Újabb lázadást tört ki, ezúttal Mogonticaumban (ma Mainz) és Postumus ellen. Egy Laelianus nevű hadvezért kiáltotta ki magát császárnak, de Postumus megölte őt. Saját csapatai fölött azonban elveszítette az irányítást, s katonái őt ölték meg.

 Ekkor halt meg Dénes pápa is. Ő volt az első pápa, aki természetes halállal halt meg. Az új pápa I. Félix lett. Ő vezette be azt a szokást, hogy a vértanúk sírjára oltárt emeltek és ezeken végeztek szentmiséket (innen eredhet a sírkő?). E pillanatban, hogy egy császára sem volt a Birodalomnak, Claudius Gothicus, aki korábban Gallienus tisztje volt, magát kiáltotta ki. Gallienus rokonságát nem bántotta és kíméletesen uralkodott, ami népszerűvé tette őt Rómában.

Claudius Gothicus [a kép forrása: https://es.m.wikipedia.org/wiki/Archivo:5305-Brescia-SGiulia-Ritratto_di_Claudio_II_Gotico_o_Aureliano-scontornata_png.png]

 A hatalom átvétele után sikerült megsemmisítenie a pannóniai és illyricumi gót seregeket. A csatában a lovasságot Aurelianus vezette.

 Ezt követően az alemannok átkeltek az Alpokon és megtámadták a Birodalmat. De Claudius Gothicus seregei megsemmisítették az ő seregüket is.

 Ezután, annak érdekében, hogy helyrehozza a Birodalom egységét, megtámadta a Gall birodalmat, elfoglalta és újra a Birodalomhoz csatolta.

 269-ben elhatározta, hogy megtámadja a vandálokat, akik korábban betörtek Pannóniába. 270-ben sikerrel le is győzte őket, de pár nap múlva meghalt a járvány miatt. Halála előtt nem bátyját, Quintillust, hanem a lovasság főparancsnokát, Aurelianust nevezte meg örökösének. 270-ben a senatus mégis Quintillust nevezte ki császárrá, mivel azonban a katonaság nem őt támogatta, hanem Aurelianust, Quintillus rövid időn belül meghalt. Valószínűleg katonái ölték meg. Amikor Quintillus meghalt, a Pannóniában állomásozó katonák Aurelianust kiáltották ki császárrá. Ő 271-ben kivonta a rómaiakat Dáciából és átadta azt a gótoknak. Békét kötött velük. Itáliából viszont kiverte az alemannokat, s visszaszerezte Hispániát is.

 Palmüra városa a Római Birodalom és a Szászánida Birodalom ütközőzónájában helyezkedett el, ezért lényegében militarizálódott.

 Odaenathusnak (aki kiűzte a perzsákat a Római Birodalomból) három gyermeke született második feleségétől, Zénóbiától. De még a legidősebb, Vaballathus is kicsi volt (kb. 10 éves) ahhoz, hogy uralkodni tudjon. Ezért a feladatot Odaenathus özvegye, Zénóbia vette át. Ő az arámi mellett folyékonyan beszélte az egyiptomi, a görög és a latin nyelvet, kedvenc szórakozása a vadászat volt s férje életében mindig elkísérte őt hadjárataira. A palmürai sereg magától értetődőnek vette, hogy Zénóbia lett férje hatalmának örököse.

Ő elsődleges feladatának Palmüra védelmét tekintette, s ez két tűz között nem ígérkezett könnyű feladatnak.

Zénóbia [a kép forrása:

https://www.ancient.eu/zenobia/]

I. Félix pápa közben összetűzésbe keveredett Antiokhia püspökével, Szamoszatai Pállal, aki azt hirdette, hogy Jézus ’csak’ ember volt. Pált támogatta Zénobia is, így nem csoda, hogy Pál gazdag ember volt – s ez nem fért össze püspöktársai elvárásaival. I. Félix végül eretnekséggel vádolta meg őt és megfosztották püspöki címétől. Szamoszatai Pál azonban nem volt hajlandó elhagyni a püspöki palotát, s új egyházat akart alapítani. 

 270-ben, amikor a római seregek nyugaton a gallok elleni harcokban voltak lekötve, Zénóbia serege megindult: Egyik tábornoka; Zabdas Arábia Provinciába vonult.

 A Birodalom K-i felén elég nagy volt a káosz, így Zénobia azt hangoztatta, hogy az ő célja, csak az, hogy helyreállítsa a tartományokban római rendet. 270 végére már az ő hatalma alatt állt Arábia, Júdea és Syria, valamint Palmüra egyik legfőbb vetélytársa, Petra városa. S e területen létrehozta a Palmürai Királyságot.

A Palmürai Királyság [a kép forrása: https://tortenelmiportre.blog.hu/2018/03/06/zenobia_927]

  271-ben Zabdas tovább menetelt Egyiptom felé. Egyiptom helytartóját, Probust egyik oldalról a kalózok, másik oldalról Zabdas szorongatták. Vereséget szenvedett, a rómaiak kiszorultak Egyiptomból. Később Probus visszaszerezte Alexandriát, de csak rövid időre. Zabdas emberei üldözőbe vették, Probus pedig megölte magát.

 A Palmürai Királyság területén sokféle nép élt sokféle vallással, mégis mind elfogadták Zénobia személyét. Az ő uralkodása alatt ugyanis fejlődött a gazdaság, támogatott volt a kultúra, helyreállítási munkák folytak és vallási szempontból toleráns volt. Az ő uralma alatt álló területeken a keresztények is szabadon gyakorolhatták vallásukat.

 Aurelianusnak, a római császárnak ezekben az időkben nem volt K-re küldhető hadereje, s mivel Egyiptomból az élelmiszer-szállítmányok rendre megérkeztek Rómába, békében voltak a Palmürai Királysággal – ám ez csak vihar előtti csend volt.

 Ürügyként szolgált, mikor Félix pápa a császártól kért segítséget Szamoszatai Pál ellen, akit Zénobia támogatott.

272-ben Aurelianus összeszedte seregét és Syriában elverték Zénobia seregeit. Zénobia visszamenekült Palmürába. A római sereg körülzárta a várost és lefizette a környező sivatagok népét, a beduinokat. Zénóbia egyik éjjel megpróbált kiszökni, hogy segítséget kérjen a perzsáktól, ám a beduinok besúgása segítségével a rómaiak elfogták.

 Aurelianus a diadalmenetében aranyláncon vezette őt. „Olyan pompába öltöztették, amilyet Róma lakossága még sohasem látott. Olyan drágaköveket aggattak rá, hogy ez az erős és bátor asszony a menetben gyakran megállt, és panaszkodott, hogy nem bírja vinni a ránehezedő ékkövek súlyát.”

 Ezt követően Aurelianus megkímélte a királynőt, aki élete hátralevő részét egy szenátor feleségeként békében élte le Rómában (más források szerint megölette, de nekem ez a befejezés jobban tetszik). Zénóbia tanácsadóit viszont kivégeztette, de Palmüra városát megkímélte. Amikor visszament Ny-ra, a keleti római helyőrségeket áruló támadás érte, ezért Aurelianus visszament és ezúttal elpusztította a várost. [https://tortenelmiportre.blog.hu/2018/03/06/zenobia_927]

Palmüra romjai [a kép forrása: https://tortenelmiportre.blog.hu/2018/03/06/zenobia_927]

 

Palmüra romjai [a kép forrása: https://tortenelmiportre.blog.hu/2018/03/06/zenobia_927]

 Palmüra romjai 3D-ben: https://www.youtube.com/watch?v=TaqX6qr1f0c

(A város romjai a Világörökség részét képezik 1980 óta. Az elmúlt évek polgárháborújában az 'Iszlám Állam harcosai' a további pusztítást vittek végbe a sok száz évet átvészelt épületek között).