14. A hinduizmus és a buddhizmus fejlődése a 2. században

Manu törvényei

 Ez a törvénykönyv a hinduista jogrendszer alapja. A második században nyerte el végső formáját. Manu egy uralkodó volt, aki a hagyomány szerint közvetlenül a Teremtőtől kapta meg a törvényeket (mint Mózes a Tíz parancsolatot), hogy azután megtanítsa az embereknek.

Ebből hoztam néhány idézetet:

A négy kasztot rögzítette a jogrendszer. Legfelül álltak a bráhmanok (a szellem és lélek emberei), akik felette álltak a királynak is. A második kaszt volt a ksatrijáké. Ide tartoztak a „sportemberek”: A harcosok (katonák), az uralkodók, de pl. a táncosok is. A harmadik kaszt a vaisják; a kétkezi munkások; földművesek, kézművesek, kereskedők. A súdrák pedig a szolgák, a negyedik kaszt. Ennél lejjebb már csak a kaszton kívüliek voltak, az érinthetetlenek; az alantas foglalkozásúak, nyomorékok és külföldiek (egy külföldivel való érintkezés után rituális tisztálkodást kell végezniük).

Néhány törvény a brahmanokról:

 „A bráhmanok minden dolgok urai. Ha a király kincset talál, felét megtarthatja kincstárának, felét azonban köteles a bráhmanoknak adni. Ha ellenben egy bráhman jut ugyanily szerencsés helyzetbe, az egész talált kincset megtarthatja.” „Nem hamis eskü az az esküvés, amelyet hamisan bár, de egy bráhman érdekében tesznek le.” „a bráhmannak sem vagyonát, sem személyét nem sújthatja az igazságos uralkodó; egyet tehet csupán, száműzheti.”

 „Ha egy súdra hetvenkedésből a bráhmanokat kötelességeikre meri figyelmeztetni, az uralkodó köteles a súdra szájába és fülébe forró olajat önteni. Ha alsóbb osztálybeli bráhmanra köp, a király levágatja ajkait.”

„A bráhman nemcsak maga adómentes, de senkit, aki neki szolgálatot teljesít, a király adóval meg nem róhat”

„Csak olyan foglalkozást űzhet a bráhman, amely nem ellenkezik a kasztjával, semmi vagy nagyon kevés kínt okoz más élőlényeknek s amely nem okoz testi fáradtságot. Szolgálnia azonban sohasem szabad másnak. […] legnagyobb tiszteletet érdemel, ha a holnapról nem gondoskodik. A boldogság gyökere a megelégedettség, ezt pedig csak a maga megfékezésével érheti el az ember.” „Kerüljön mindent, aminek sikere másoktól függ, hanem inkább bízzék a maga erejében. Minden, ami mások önkényétől függ: szenvedést okoz; ami pedig az embertől magától: örömet szerez”

A házasságkötésről:

 „Nyolcféle módon lehet házasságot kötni.

1.     Az atya az ünnepélyesen feldíszített leányát maga adja oda egy derékvideletű s a védákban jártas férfiúnak; ez a brahma-szertartás szerint való házasság

2.     Az atya a leányát akkor adja egy paphoz, mikor ez az áldozatot végzi; ez a daiva-szertartás szerint kötött házasság

3.     A vőlegény egy tehenet vagy egy bikát ad ajándékul az atyának, mikor ez a leányát hozzáadja; ez az arsa-szertartás szerint kötött házasság

4.     Az atya az előírt szöveg elmondása közben adja oda a leányát; ez a prajapatya-házasság

5.     A vőlegény gazdag ajándékokat ad a menyasszonynak és a rokonainak; ez az asura-házasság

6.     A jegyeseknek önkéntes egyesülése szerelemből eredményezi a gandhara-házasságot

7.     A leány erőszakos elrablása annak akarata ellenére adja a raksasza-házasságot

8.     Egy alvó, részeg vagy elmebajos leánynak megrontása és elcsábítása adja a paisaca-házasságot, mely a leghitványabb a nyolc közül

Az első hat forma szerint kössön házasságot a bráhman, a négy utolsó ksatrijáknak való, a vájsának és a súdrának az ötödik, hatodik és nyolcadik.”

Némi kivételezés:

„Még a brahman-vendéget is megelőzve kell eledelt nyújtani az újonnan férjhez ment nőknek, gyermekeknek, betegeknek, terhes asszonyoknak.”

A nők „helyéről”:

 „A nő semmit se tegyen a maga akarata szerint; gyermekkorában az atyja, asszonykorában a férje, özvegy korában a fiai rendelkeznek felette. A nő legyen mindig jókedvű, szorgalmas, gondos és takarékos háziasszony. […] A férj ezen a világon és a következő létben boldoggá teszi a feleségét s azért bármilyen hitvány és állhatatlan volna is, a hű feleség mégis úgy tekintsen reá, mint valamely istenre.[…] A nőnek nem szabad másodszor férjhez mennie[…]A hűtlen feleség a következő létben sakálnak fog születni és mindenféle betegségek fogják gyötörni; a derék feleség pedig ugyanolyan sorsban fog részesülni, mint a férje. Ha pedig a feleség előbb hal meg és egyenlőkasztú, a férj égettesse el a holttestét az előírt módon, azután pedig újra megnősülhet.”

A királyról:

 „A király tartozzék a ksatrija kaszthoz. Az ő kötelessége […], hogy az egész világot megvédelmezze.[…] a király igazságosan büntesse meg azokat, akik igazságtalanul cselekszenek […] A büntetés kormányozza az egész emberiséget; az védelmezi meg őt; az őrködik felette, mikor alszik; a büntetésről mondják a bölcsek, hogy az maga a törvény. Helyesen alkalmazva boldoggá teszi a büntetés az emberiséget, de a helytelen büntetés elpusztít mindent. Ha a király nem büntetné szüntelenül azokat, akik reászolgálnak, akkor […]a hitványabbak elfoglalnák a jobbak helyét […] a kasztok […] csakhamar összekeverednének. […] Ezért hát csak olyan király büntethet igazságosan, aki […] maga is bölcs. Az ilyen király legyen szigorú az ellenségeivel szemben, de elnéző a bráhmanok iránt. Az ilyen királynak híre úgy fog szétterjedni a világon, mint az olajcsepp a vízen, a másképpen cselekvő királyé pedig úgy fog összezsugorodni, mint a vajcsepp a vízben.”

„Ha győzelmet aratott, tartsa tiszteletben a meghódított ország isteneit, a jámbor bráhmanokat és adjon nekik kiváltságokat. Vegye tekintetbe a meghódított ország lakosainak kívánságait […] Az ország szokásait hagyja érvényben”

„délben vonuljon vissza […] ebédeljen. […] Az ételt előbb jól meg kell vizsgálni és a védákból vett méregölő rámondsáokkal, továbbá mindenféle ellenszerekkel megtisztítani. Azonkívül hordjon a király állandóan olyan drágaköveket, melyek a mérget hatástalanná teszik. […] Ebéd után szórakozzék a feleségével, de azután foglalkozzék ismét az állam ügyeivel. […] (esti) Étkezés után üdítse fel magát a zene hangjaival, azután pedig térjen nyugalomra, hogy kipihenvén fáradalmait, a kellő időben felkelhessen.”

 És általánosságban a négy kasztról:

„A bráhman hat foglalkozása: tanítás, tanulás, áldozatot bemutatni önmagáért, ugyanezt tenni másokért, ajándékot adni, ajándékot elfogadni. A ksatrija és vájsa nem áldozhat másokért, nem taníthat és nem fogadhat el adományt. Fegyvert viselni és harcolni a ksatrija főfoglalkozása, kereskedni, állatot nevelni és földet művelni a vájsáé. Ha a bráhman nem tud megélni a törvényes foglalkozásából, a kastrija vagy vájsa foglalkozását is űzheti, kivéve a földművelést, mert ez számos élőlénynek a halálát okozza.  A kereskedés űzésénél is nem szabad eladnia olyan cikket, mely valamely élőlény megsértése vagy halála által jön létre […] Ha húst árul, súdrává válik.” [http://mek.oszk.hu/07300/07332/07332.pdf]

A második század során kialakult a buddhizmus két ága; a mahayana-buddhizmus és a hinayana-buddhizmus. A mahayana-buddhizmus a széles út ösvényét jelenti, mely szerint a cél elérni a tökéletes buddhaságot, s ezáltal enyhíteni az összes lény szenvedésén. Követői szerint semmi sem létezik önmagában, csak mások függvényében. Van hat tökéletesség, melyeket sok életen át kell kigyakorolni: az adakozás, az erkölcsösség, a kitartás, a türelem, a meditáció és a bölcsesség.

A hinayana-buddhizmus a keskeny út ösvénye. Követői szerint a megvilágosodást csak kolostori élettel lehet elérni.

13. Eladó a Birodalom, őskeresztény szimbólumok és királyfi balkézről [i.sz.192-211]

 Pertinax először nem akarta elvállalni, hogy ő legyen az új császár. Aztán mégis ő lett az és egy év alatt rendbe tette a Római Birodalom addig zavaros belügyeit. Majd, amikor már nem volt rá szükség, a testőrgárda tagjai megölték. Ez persze sokakat fölháborított, Rómában zavargások törtek ki.

Pertinax [a kép forrása:

https://www.reddit.com/r/ancientrome/comments/76wo8b/pertinax_born_the_son_of_a_freed_slave_was_the/]

 Néhány katona – fokozva az arcátlanságot – felmászott a falakra és kihirdette, hogy a birodalmat elárverezik. Annak adják, aki a legtöbb pénzt kínálja érte.

A senatorok és az előkelők megdöbbentek az eseményeken és köpni-nyelni nem tudtak.

Mégis akadt olyan ember, aki moralizálás helyett kapott az alkalmon: Didius Julianusnak hívták, és éppen egy lakomán vett részt. Nem volt már éppen szomjas, amikor meghallotta, hogy mi történik és a helyszínre sietett. De akadt egy kihívója is; Pertinax apósa, Titus Flavius. 

Didius Julianus pénze [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Didius_Julianus]

 A katonák azonban ismerték Titust, tudták, hogy ki ő, s féltek esetleges bosszújától, így Didius javára dőlt el az árverés. Őt kísérték be a palotába, mint új császárt. A nép úgy köpködte és dobálta őket, hogy Didius feje fölé pajzsot kellett tartani esernyőként.

 Hamarosan a Birodalom minden szegletébe eljutott a trónüresedés híre, s akadtak még pályázók: Rögtön kikiáltotta császárrá önmagát Syria helytartója; Pescennius Niger, Felső-Pannónia helytartója; Septimius Severus, valamint Britannia helytartója; Clodius Albinus is.

Pescennius Niger pénze [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Pescennius_Niger]

Septiumus Severus [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwj0suTS5pPgAhUkPewKHRl2DigQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F768919336353892835%2F&psig=AOvVaw02wgJQvoTNwXrbwRZajhDk&ust=1548879127387370

Clodius Albinus [a kép forrása: https://sco.wikipedia.org/wiki/Clodius_Albinus]

A senatus Septimus Severusszal szimpatizált és meg is próbálták meggyőzni Didiust, hogy vegye őt maga mellé társcsászárnak. Didius azonban nagyon hamar elhitte, hogy mint császár, bármit megengedhet magának: nem törődött azzal, mit tanácsoltak neki, sőt megölte a senatus küldöttjét. Ugyanakkor azt gondolta, hogy hízelgéssel és lakomákkal lekenyerezheti a nemeseket. De mivel a katonáknak nem fizette meg az ígért összeget, azok magára hagyták őt. Ekkor már a senatusnak sem jelentett gondot többé: Egyszerűen leváltották és kikiáltották császárrá Severus Septimust, aki ekkor hadai élén bevonult Rómába és átvette a trónt. Mindenekelőtt megbüntette Pertinax császár gyilkosait és lecserélte a testőrséget a megbízható pannóniai légiókból származó katonákra. Le kellett számolnia a másik két trónra jelentkezővel is. Hogy Clodius Albinus nyugton legyen, amíg ő Pescennius Nigerrel harcol; átengedett neki néhány nyugati provinciát. Miután Pescennius Nigert legyőzte, már ráért Albinusszal is foglalkozni – 197-ben legyőzte őt is. Hogy utána se nagyon legyen vita, kivégeztetett 40 senatort, akik Albinus hívei voltak.

 Ő maga nem volt született római, hanem Africa Provincia felszínesen romanizált népéből származott, ezért a római arisztrokrácia bizalmatlan volt vele szemben. Pedig ügyes uralkodásával rászolgált a tiszteletre. Nem csak a hatalmát sikerült gyorsan stabilizálnia, hanem a Birodalomban újabb fejlesztéseket vitt véghez. Megépíttette az első kiépített gyalogutat a 2000 méter tengerszint feletti magasságban levő Simplon-hágón (ma Svájc), valamint fürdőket és parkokat létesített.

A Simplon-hágó [a kép forrása:https://hu.wikipedia.org/wiki/Simplon-h%C3%A1g%C3%B3]

Severus Septimus hatalma stabilizálásának titkát a hadsereg megerősítésében látta. Így hát megemelte a katonák zsoldját, megengedte nekik, hogy már szolgálati idejük alatt megházasodjanak és lehetővé tette a számukra, hogy – érdemeik alapján – bekerüljenek a lovagrendbe.

Amikor Septimus Severus császár lett, már a felesége volt Julia Domna. A nő Syriából származott, apja a napisten egyik papja volt.

 Severus még csak senator volt, amikor meghallotta, hogy Julia Domna a horoszkópja szernt egy uralkodó felesége lesz. Ő maga szeretett volna uralkodó lenni, ezért feleségül vette a lányt.

Szerették és tisztelték egymást, Severus a politikával kapcsolatban is meghallgatta felesége véleményét.

Julia Domna [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjZsr-j65PgAhUOCewKHcU8AlUQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.britannica.com%2Fbiography%2FJulia-Domna&psig=AOvVaw0yq57qJPN97uM3LymNTtUW&ust=1548880324280837]

 A császár gondolt a jövőre is: 196-ban akkor 8 éves nagyobbik fiát, Caracallát kinevezte caesarrá*. Fiait egyébként – Caracallát és az egy évvel fiatalabb Getát – magával vitte hadjárataiba és utazásaira – főleg csapatépítő szándékkal, mivel a fiúk között már kis korukban komoly feszültségek voltak. Útjaikon velük tartott Julia Domna is.

*caesar: a kijelölt császárutód kapta ezt a címet. 

Két év múlva Caracalla megkapta az augustusi* címet is. Ebben az évben a pártusok elleni háború olyan sikeres volt, hogy Mezopotámiát is sikerült hozzácsapni a Birodalomhoz.

*augustus: A teljes uralkodói jogkör birtokosának címe.

199-ben az új pápa (Róma püspöke) Zefirin lett. Ő azzal gazdagította a keresztény egyházat, hogy szabályozta a papok felszentelésének ceremóniáját és a szentmiseáldozatét. Az ő idejében – a császár távollétében – a keresztényüldözések újból föllángoltak, ezért Zefirin saját birtokán, a Via Appia mentén katakombákat* ásatott, hogy oda temethessék halottaikat. Ezekben alakult ki a korai kereszténység ikonográfiája*.

*katakomba: Ókeresztény földalatti folyosók, melyeket temetkezésre használtak. 

*korai keresztény ikonográfia: Erősen szimbolikus jellegű. A hal a leggyakoribb ábrázolás. A görög „Iesos Christos Theon Yios Soter” (azaz „Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó”) mondat mozaikszóvá rövidítve: ICHTYS, ami görögül azt jelenti, hogy HAL. Az ókeresztény síremlékeken gyakori motívum a halat karmai közt tartó madár (sas), amely a mennybe ragadott lélekre utal. [https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-8-evfolyam/temak-es-formak-okereszteny-jelkepek/a-fontosabb-szimbolumok-leirasa-ertelmezese]

A négy apostol jelképei: Máté az angyal, Márk a szárnyas oroszlán, Lukács az ökör és János a sas.

A pálma a feltámadást, halhatatlanságot jelképezi. A koszorú a fejen a romlatlan életet szimbolizálja (elnyerni az élet koronáját), illetve a zárt koszorú (sírokon) az örök életet. A szőlő Krisztus-szimbólum („Én vagyok a szőlőtő”) A víz a megtisztulás. A hajó a remény. A mágikus négyszög magyarázatát lásd a képnél! A csillag a betlehemi csillag. A pelikán az önfeláldozás. Az állatövi jegyeket pedig összefüggésbe hozták a 12 apostollal. [https://stilustan.files.wordpress.com/2014/09/c3b3ker_szimb.pdf]

 

A mágikus négyzet [a kép forrása: https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/]

 Négy irányban olvasható betűkombináció. Sator Arepo Tenet Opera Rotas. A Sator magvetőt, szántó-vetőt, teremtőt jelent. Az Arepo szó jelentése ismeretlen. A Tenet azt jelenti, „fenntartani”. Az Opera a műveket jelenti. A Rotas pedig jelentheti a mindenséget, illetve körforgásokat. Így a mondat  kb. ezt jelenti: „A magvető (teremtő) ? fenntartja művét, a mindenséget”. Ha a szavakat betűkre bontjuk, majd kereszt alakjában felírjuk, megkapjuk kétszer a Pater Noster szavakat („Mi Atyánk”) úgy, hogy 2 A és 2 O betűnk marad. Ezek pedig  az alfát és az omegát jelentik. [https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/]

A Pater Noster-kereszt [a kép forrása: https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/]

 

Krisztogram [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwi7q86L-JPgAhUJ36QKHbKGCN4Qjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fcsaba.pozsarko.hu%2Ftortenelem%2Fkrisztogram-krisztus-monogram-sopianaebol%2F&psig=AOvVaw1LVnNniuznqTGBSnfwMx_Z&ust=1548883830188662]

További őskeresztény szimbólu, a krisztogram: Az görög X (kh-nak ejtik) és a P (rho) a Khrisztosz első két betűje. Az A (alfa) és a w (omega) betűk pedig Jézus mondatára utalnak: "Én vagyok a kezdet és a vég".

 203-ra Septimus Severus uralkodását olyannyira elfogadták a rómaiak, hogy uralkodása 10. évfordulójának alkalmából diadalívet kapott. Ő eközben fiaival a Birodalom K-i területeit járta be, majd nagy utazásuk zárása képpen a fiúk szülőföldjére, Africa Provinciába mentek.

Végül hazatértek Rómába és ott Severus megrendezte a 204-es ludi saecularest, Róma születésének óriási, elvileg 100 évenként megtartott ünnepét.

Septimus Severus diadalíve [a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/462674561695389122/?lp=true]

 207-ben sikerült elérnie, hogy az immár 20 éves Caracalla maga mellé vegye társkonzulnak Tago-t. De ettől még továbbra sem szerették egymást, annak ellenére, hogy anyjuk, Julia is mindig próbálta békíteni őket. [A korhoz híven egy kis asztrológiával élve: Caracalla április 4.-én született, Geta pedig március 27-én, vagyis mindketten a Kos jegyében. És hát két Kos egy akolban…]

 Élt ekkortájt a Birodalomban egy férfi, aki szeretett „veszélyesen élni”, és kimondani, sőt leírni a véleményét a dolgokról; Tertullianusnak hívták. 195-ben (25 éves volt akkor) írt egy vitairatot, ami arról szólt, hogy a római jog ellentmondásos. E kritikájáért a bíróság előtt akarták őt felelősségre vonni, csupán egy befolyásos barátja mentette meg ettől. Miután ezt megúszta, fogta magát, és felvette a kereszténységet, ami szintén nem volt akkoriban egy életbiztosítás Rómában. Vissza is ment szülőföldjére, Karthagóba. Ám itt meg már a keresztény egyházat kezdte írásaiban kritizálni (nem látta elég fegyelmezettnek), s így, saját elveit hangoztatva követőkre talált: ők lettek a tertulliánusok. 207-ben végre megtalálta hovatartozását; megismerkedett a montanistákkal (akik akkor már eretneknek voltak nyilvánítva), s csatlakozott hozzájuk. 

Tertullianus [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwi7q86L-JPgAhUJ36QKHbKGCN4Qjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fcsaba.pozsarko.hu%2Ftortenelem%2Fkrisztogram-krisztus-monogram-sopianaebol%2F&psig=AOvVaw1LVnNniuznqTGBSnfwMx_Z&ust=1548883830188662]

 Egy kicsivel K-ebbre, a Pártus Birodalomban 208-ban Sápúr király ellen fellázadt az öccse, Ardasír és le is győzte őt. I. Ardasír néven trónra lépett. Megalapította Gúr városát, ahol a hegy tetején hatalmas erődöt és pompás palotát építtetett magának.

Ardasír pénze [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Ardashir_I]

  Ezekben az időkben Ázsia nagy birodalmában, Kínában azután, hogy Hszien, a Han dinasztia hadvezére 198-ban meghalt, Cao Cao már nyíltan uralkodott az É-i területek fölött. A D-i részek Sun Quan kezébe kerültek, míg Szecsuán tartományt Liu Bei vezette.

Cao Cao [a kép forrása: http://dimensionscollide.wikia.com/wiki/Cao_Cao]

 

Sun Quan [a kép forrása: http://dimensionscollide.wikia.com/wiki/Cao_Cao]

Liu Bei [a kép forrása: https://koei.fandom.com/wiki/Liu_Bei]

Sun Quan 196-ban, 14 éves korában lett Yangxi megye bírója. 199-ben bátyja már ezredessé nevezte ki. Amikor 200-ban megölték bátyját, ő lépett az örökébe, s neki kellett átvennie az addig a bátyja irányítása alatt álló parancsnokságokat. Mindenki úgy gondolta, hogy Sun Quan – 18 évesen – túl fiatal ehhez a feladathoz. Egy Li Shu nevű ember nyíltan ellene fordult, de Cao Cao segítségével Sun Quan legyőzte őt. Ezt látva bátyja korábbi emberei mégis inkább megmaradtak mellette.

 A következő években a Kína D-i hegyeiben élő törzseket – akiket a Han dinasztia nem ért el – igyekezett meghódítani. Ebben is sikerrel járt. Közben – 208-ban – sikerült megbosszulnia apja halálát: megölte apja gyilkosát.

Liu Bei a sárga turbános lázadás idején a kormányerők mellett állt. Két gazdag lókereskedő támogatásával hadat gyűjtött, mellyel részt vett a lázadók elleni harcokban. Ezért jutalmul tartományi kormányzó lett.

 Liu Bej és vele szövetkezve Szun Csüan 208-ban összefogtak észak ellen. Liu megbízta főtanácsadóját, Csu-ko  Liangot a támadás előkészítésével. A támadást hajnalra tervezték és DK-i szélre volt szükségük hozzá. Ami azért furcsa, mert ez téli időszakban volt, amikor azon a tájon az uralkodó szélirány ÉNy-i. Mindenesetre a hajnalt megelőző éjszakán szélcsend volt, ezért a tanácsadó egy oltárnál megpróbálta előidézni a csodát. És hajnalban fel is támadt a fuvallat, ami meglobogtatta zászlóikat, majd nappalra viharos erejűvé nőtt. A Jangce túlpartján az É-iak összekötötték hajóikat, hogy így stabilabbak legyenek és ne kelljen a tengeribetegségtől szenvedniük. Ők közben pestisjárványtól is szenvedtek, ami nem segített nekik a harcban. A déliek a számukra jó irányú szél szárnyára bízták égő hajóikat, melyeket nekiütköztettek az északiak hajóinak. A hely sziklái a legenda szerint a tűzvész miatt lettek vörösek. Ez is a nevük: Vörös Sziklák. [Van is egy film erről itt: https://videa.hu/videok/film-animacio/voros.szikla.2008.avi-avi-film-mp4-DJkhGRD0qpc4Ad8O]

A Vörös Szikla [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Red_Cliffs]

Kogurjo uralkodóinak családfája

  Még K-ebbre, Kogurjóban Kogukcshon király 197-ben meghalt. Fia nem, ellenben három öccse volt, kor szerinti sorrendben Palgi, Szanszang és Kjeszu. A hagyományok alapján Palgi lett volna a soros az uralkodásban, ám anyjuk szerint az apjuk, Sinde akarata az volt, hogy Szanszang uralkodjon, így ő lépett trónra és a hagyományt követve feleségül vette bátyja özvegyét. Palgi nem akart beletörődni ebbe, ezért kínai segítséggel megtámadta öccsét. Kisebbik öccsük, Kjeszu azonban közbelépett és megállította Palgi seregét. Palgi a dupla vereséget végképp nem tudta feldolgozni és megölte magát.

 Szanszang uralkodásáról még az maradt fenn, hogy egy faluba érvén - egy általa üldözött vaddisznó vezette őt oda - megismert egy alacsony rangú nőt, akit teherbe ejtett. A király felesége - tudomást szerezve a dologról - meg akarta öletni riválisát, de nem sikerült neki. Szamszang a nőt _elő_léptette az ágyasává. 208-ban megszületett a fiuk, akit Tongcshonnak neveztek el.

 209-ben Kína ismét megtámadta Kogurjót és Szanszang kénytelen volt átadni országát a Han-dinasztiának.

 211-ben a Római Birodalom császára, Septimus Severus meghalt. Geta és Caracalla ettől fogva még inkább egymás ellen fordultak. A hadsereg is és Severus tanácsadói is Getát támogatták, de Caracalla tárgyalni sem volt hajlandó velük.