11. Tejfölszőke harcosok, szélhámosok és rossz előjelek [i.sz.161-180]

 A Pártus Birodalom uralkodója, XXVII. Arsak, vagy más néven IV. Vologaészész azután, hogy helyreállította birodalma egységét, 161-ben lerohanta Kappadókiát, Armeniát és Syriát. Armeniából elűzte a rómaiak bábkirályát, Sohaemust, aki Rómába menekült. A területek visszafoglalására a rómaiak hatalmas hadjáratot indítottak Arsak ellen.

Arsak pénze Armeniából [a kép forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/XXVIII._Arsak_p%C3%A1rtus_kir%C3%A1ly]

  Közben „a rettegett, tejfölszőke harcosok”, a gótok a Skandináv-fsz. vidékéről D felé húzódtak. [http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/gotok_vandalok_frankok/] A gótok vándorlása miatt több germán törzs szeretett volna előlük római területre áttelepülni. De erre nem kaptak engedélyt a császártól. Mivel Pannónia Provincia éppen viszonylag védtelen volt (az itteni légiók ugyanis a pártusok ellen harcoltak K-en), ide törtek be az egyesült germán törzsek (markomannok, kvádok, hermundurok és longobárdok).

Egy gót kard [a kép forrása:

https://www.emag.hu/got-harcos-kardja-mtoys-8698103/pd/DCWD20BBM]

/

 Ezzel kellett szembenéznie a frissen trónra lépő Marcus Aureliusnak és társcsászárának, Lucius Verusnak. De hogy a távoli külkapcsolatokat erősítsék, egy küldöttséget indítottak útnak Kínába, ajándékokkal megpakolva.

 

Marcus Aurelius császár [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwigqY_h-I3gAhVwMewKHSunCncQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fpatriceayme.wordpress.com%2Ftag%2Fmarcus-aurelius%2F&psig=AOvVaw0rVsObBT1kpshGLHYmgWBL&ust=1548677821960055]

 Az évben a császárt nagy öröm is érte: iker fiai születtek. A fiúk nevelője a görög származású, ekkor 32 éves orvos és filozófus, Galenos lett. Galenos már otthon, Pergamonban, 14 évesen korában kapcsolatba került sztoikus filozófusokkal és Platón híveivel. Politikusnak és filozófusnak készült. De apja egyszer csak egy álmot látott, melynek hatására Galenoszt a gyógyítás tudománya felé kezdte terelni. 16 éves korától a fiú az Aszklépiosznak* szentelt gyógyító intézményben tanult. 19 éves volt, amikor apja meghalt. Hippokratész tanácsára ekkor utazni kezdett. Mindenhol tanult, s Alexandriában (Egyiptom) hozzájutott olyan tanulmányokhoz is, amelyek foglyokon végzett élveboncolás eredményeit rögzítették. 28 évesen tért vissza Pergamonba és gladiátor-orvos lett. Később Rómában telepedett le, ahol a legfelsőbb körök orvosaként dolgozott. 

 Itt egy tök jó dokumentumfilm Galenosról. Nagyon érdekes! https://www.youtube.com/watch?v=13-5JtAbLXU

*Aszklépiosz: Apollón és Korónisz nimfa gyermeke. Zeusz az istenek közé emelte, így lett ő a gyógyítás és a gyógyhatású szerek istene. Attribútuma az orvosi pálca, melyre kígyó tekeredik fel. A kígyó a vedlése által a test újjászületését szimbolizálta.

 A családi örömöket tetézve Marcus Aurelius eljegyezte kb. 13 éves lányát, Lucillát Lucius Verusszal. 3 év múlva házasodtak össze. 

Galenosz [a kép forrása:

http://euszki.uw.hu/kortan/kortan-03/kortan-03.htm]

Asklepios-amulett [a kép forrása:

http://euszki.uw.hu/kortan/kortan-03/kortan-03.htm]

Marcus Aurelius és Lucius Verus uralkodásának idején görög területen (?) élt egy bizonyos Abonuticai Alexander, aki egy okos, ám gátlástalan ember volt. Egy alkalommal fogta magát és egy szál ágyékkötőben, vállára omló haját rázva kirohant a piactérre, majd egy magaslaton állva szónokolni kezdett; egy új és csalhatatlan istenség eljövetelét jósolta meg. Ezután odarohant egy épülő templomhoz – a kíváncsi tömeg követte – s ott „megtalált” egy lúdtojást, melyet előzőleg ő rejtett oda. A lúdtojásba előre bele tett egy a saját tojásából frissen kikelt kígyócskát. A lúdtojást látványosan feltörte, s „megtalálta” benne a kis kígyót, majd közölte a tömeggel, hogy ez a megjövendölt új istenség. Ez után pár napra visszavonult, majd legközelebb a testére fonódott hatalmas kígyóval jelent meg és azt mondta a tömegnek, hogy a kis kígyó pillanatok alatt így megnőtt. A kígyónak vászonból készített egy emberi fejet. A helyiségben, ahol a hívőket fogadta félhomály volt, és sosem engedett senkit hosszan ott időzni, így az emberek elhitték, hogy valóban egy emberfejű kígyóistenséget látnak ott. Alexander ezután elhíresztelte, hogy az isten hajlandó írásban és lezárt borítékban feltett kérdésekre válaszolni. Ha a kérdésekből egy gazdag ember vagy asszony bűnös titkára derült fény, nem riadt vissza a zsarolástól sem. A jóslatokból és zsarolásokból befolyt pénz által hatalmas vagyonra tett szert. [Carl Sagan: Alvajárók és rémhírterjesztők: értelem és ostobaság a természettudomány határmezsgyéjén; http://konyv.uw.hu/ostobasag.htm]

Szintén a második században, kb. 100-200-ig élt egy Apollonius nevű varázsló is. Ő is görög volt. 16 évesen 5 éves némasági fogadalmat tett, csak növényekkel táplálkozott, hosszú hajjal és mezítláb járt. Mesterségét Perzsiában, Indiában és Egyiptomban tanulta, majd a görögöknél  és a rómaiaknál gyakorolta. Neki sikerült megóvnia a vámpírnőt feleségül venni készülő ifjú Menipposzt. A menyasszony bevallotta Appolloniusnak, hogy azért táplálta Menipposzt, hogy azután majd jóízűen elfogyaszthassa. (Ezt nem tudom miért csak a házasság után tehette volna meg, de úgy tűnik, ez volt a szabály :) ). Erre Apollomius a másvilágra küldte a nőt. Egy másik "csodatevése" volt, hogy amikor Epheszoszban pestisjárvány pusztított (amit a katonák hoztak be K-ről), őt hívták segítségül. Ő egy öreg, rongyokba burkolt koldust meglátva úgy rendelkezett, hogy kövezzék halálra. Mikor a koldust elborították a kövek és az emberek a holttestet ki akarták emelni, egy oroszlán nagyságú kutya alakjában ott találták a pestit démonát. [Misztikus történetek gyűjteménye]

 162-ben a pártusok megszállták Armeniát (örmények földje) és Syriát. Ekkor Marcus Aurelius megbízta Lucius Verust, hogy a pártusok elleni harcnak legyen a főparancsnoka. Ő, a felkérésnek eleget téve el is indult és lerohanta Armenia fővárosát, visszavéve azt a pártusoktól. Armenia trónjára pedig visszahelyezték a Róma-barát Sohaemust.

A Syriát visszafoglaló sereget Lucius Verus egyik tábornoka, Gaius Avidius Cassius vezette, így ő lett Syria új kormányzója. Ő egy szír származású római volt, akinek apja még Hadrianusnak szolgált. Gaius még Armenia visszaszerzése után is érzett magában erőt további hódításokra, ezért 165-ben betört Mezopotámiába és ott több város fölött győzelmet aratott.

166-ban nagy tragédia érte Marcus Aureliust és családját: 5 éves iker fiainak egyike meghalt.

A Római Birodalom sikere volt viszont, hogy Mezopotámiát – Gaius Avidius Cassius hadviselése által – kliens-hercegséggé sikerült tenni. A dicsőséget főként Lucius Verus vitte el, aki diadalmenetben Rómába vonult. Ám katonái súlyos járványt hurcoltak be K-ről. A járvány nagy pusztítást okozott Kis-Ázsiában, görög területen és az Itáliai-félszigeten is, ahol ráadásul évek óta rossz volt a termés.

 Ugyanekkor a germán törzsek átlépték a dunai határt, ezért a légióknak oda kellett vonulni. Indulásukat késleltette az élelmiszerhiány és a járvány, ezért csak 167-ben értek oda. Mindkét császár a helyszínre vonult és sikerült is visszaszorítaniuk a germánokat.
A következő évtől kezdve egy Pertinax nevű férfi, aki egy felszabadított rabszolga fia volt, katonáskodása után visszatérve a polgári életbe, hivatalnokként a szegények ellátásával kapcsolatos ügyeket intézte Rómában.

 A 169-es év lehetett a legnehezebb Marcus Aurelius életében: Az akkor 6 éves kisebbik fia is meghalt. Így a három közül egyetlen fia, Commodus maradt életben. A germánok ellen a dunai határhoz rendelt katonák között újra fellángolt a járvány, ezért vissza kellett vonni a csapatokat Rómába. S még társcsászárát is elvesztette; a visszavonulás első állomásán Lucius Verus gutaütést kapott és meghalt. Ekkor Rómában Lucius Verus felesége, Lucilla elvesztette császárnéi státuszát. Nem sokára Lucilla apja, Marcus Auerlius új házasságot szervezett neki, egy szíriai szövetségesével. Lucilla és anyja ellenezték a házasságot. Részben azért, mert a szíriai kétszer annyi idős volt, mint Lucilla, részben mert - bár K-i uralkodók leszármazottja volt - nem volt saját nemesi rangja. Végül mégis hozzá kellett mennie.

 A következő évre a császár úgy összeszedte magát, hogy sikerült kiűznie Pannóniából a germánokat, majd 2 múlva a szarmatákat és a jazigokat is. Ám ha É-on rendben volt a Birodalom, akkor D-en akadt probléma. Most például Egyiptomban tört ki egy felkelés a pásztorok vezetésével, de sikerült azt is leverni.

174-ben meghalt Szótér pápa – ő is vértanúhalállal. Ő vezette be pápasága idején azt, hogy a házasságot csak akkor tekintik érvényesnek, ha az pap áldásával köttetett, továbbá sikerült bevezetnie Rómában is a Húsvét megünneplését.

 Az éhínség és a sok járvány miatt az ügyeletes bűnbankok ismét a keresztények lettek. Közülük a rangosabbakat száműzte a császár, a többieket viszont – akit tudtak – megölték. Majd ezt követően Marcus Aurelius és fia, Commodus Athénban beavatást nyertek egy másik vallásba, az eleusziszi misztériumokba, amit a korai keresztények egyébként elítéltek. Ezeket Démétér* és Perszephoné* tiszteletére rendezték meg minden évben. Ilyenkor a hívek nagy tömegei gyűltek össze, hogy részt vegyenek a titkos ceremóniákon. A beavatottak fogadalmat tettek, hogy nem fedik fel, mi történt Démétér templomának belső szentélyében. S ezt a fogadalmat oly hűségesen tartották, hogy máig sem tudjuk, mit történt ott pontosan. [http://ezoteria.network.hu/blog/ezoteria_klub_hirei/az-eleusziszi-miszteriumok-1] Annyit mégis tudunk, hogy valamikor február-márciusban tartották meg a 10 napos ünnepet. Előtte a beavatandóknak meg kellett tisztulniuk az Ilisszosz-folyóban. Az első napon a felserdült ifjak ünnepélyes menetben elhozták Athénból a szent tárgyakat. 2. napon megismerték a tisztasági előírásokat és befizették a kiszabott adót. A 3. napon megmerítkeztek a tengerben, egy süldő malaccal együtt, amelyet később föláldoztak. A 4. napon a vezető áldozatot mutatott be az istennőknek. Az 5. napon meditáltak. A 6. napon ünnepélyes menetben visszavitték a szent tárgyakat. A beavatásra várókat mirtusszal koszorúzták. A 7. nap a böjt és a megtisztulás napja volt. Árpából és mentából készült italt fogyasztottak. A 8. és 9. napon az oszlopcsarnokban felidézték Démétér történetét és megtörtént a beavatás első fokozata. A 10. napon örömünnep volt; áldozatok bemutatása és tánc. A frissen beavatottak egy év múlva, a következő szertartáson léphettek második szintre. [Kalandozások a titkok birodalmában; Reader's Digest]

Démétér: A földművelés, termékenység, gabona istennője. Attribútumai – jobb kezében egy bot, mellyel végigsuhint a termőföldek felett, bal kezében pedig kosár, gyümölcsökkel vagy kalászokkal tele. Esetleg bot helyett sarló. Fejét fonott kalászkoszorú díszíti. Az ő papjai vezették be az ifjú házasokat a házasélet rejtelmeibe.

Perszephoné: Démétér lánya, a termékenység és termés istennője. Az év egyharmadát az alvilágban, férje, Hádész mellett tölti (ilyenkor nem terem a föld), a kétharmadát e világban, anyjával.

177-ben, amikor Commodus 15 éves lett, Marcus Aurelius maga mellé vette őt társcsászárnak. S hogy méltóképpen lépjen be a felnőtt életbe, Commodus meg is házasodott. Africa Provincia helytartójának lányát, Bruttia Crispinát vette feleségül.

178-ban a kvádok (germán törzs) ismét a birodalomra törtek. A kvádok elleni római sereget 179-ben már maga, Commodus vezette.

180-ban Marcus Aurelis római császár meghalt. Ezután Commodusnak egyedül kellett vezetnie a Birodalmat. Békét kötött a kvádokkal, de szigorú feltételek mellett; miszerint belpolitikájukat római centúriók fogják ellenőrizni.

 A fenti időszakban, azon belül 164-ben történt Kínában, hogy – a feljegyzések szerint – egy áprilisi napon hirtelen mennydörgés szerű robajjal csillagok és kövek kezdtek hullani az égből (talán meteoreső?). Júliusban egy másik tartományban, egy hegyen 100 m-nél is hosszabb sárkány-tetemre bukkantak (talán dinoszaurusz-maradványok?). Ezeket rossz előjelnek tekintették, ezért Hsziang Kaj figyelmeztette Huan császárt, hogy hagyjon fel bűnös szokásaival, különben vagy lázadás fog kitörni ellene, vagy meg fog halni. A császár semmibe vette a figyelmeztetést, sőt Hsziang Kajt börtönbe vetette. 168-ban azonban mégis Hsziang Kajnak lett igaza, mert Huan császár meghalt. Mivel nem volt fia, a császárné lépett a trónra, s ő választotta ki - a klánok alapos tanulmányozásával -, hogy ki legyen a következő uralkodó. Választása a 12 éves Lingre esett. Ő szabadon engedte Hsziang Kajt, ám a birodalom ügyeit nem tette rendbe - idősebb korában sem.

166-ban - 5 évvel azután, hogy Rómából elindultak - a római küldöttség megérkezett Kínába. Orrszarvú- és elefántcsontot, valamint kagylókat hoztak ajándékba a császárnak. 

170-ben parasztfelkelések törtek ki, s a Han-dinasztia közel került az összeomláshoz. 

165-ben Kogurjóban Thedzso, az egykori uralkodó, akit 99 éves korában leváltottak, most – 118 éves korában – meghalt. Öccse, a 84 éves Cshade még mindig makacsul ült a trónon, ezért harmadik testvérük, Sinde – hogy így 76 éves korára végre ő is sorrakerüljön –, megölte Cshadét és elfoglalta a trónt. Sinde egy év múlva létrehozott egy tisztséget, mely nagyjából megfelel a mai miniszterelnök tisztjének. Ő 179-ig uralkodott; amikor – 90 évesen – meghalt. Fia, Kogukcshon követte őt a trónon.