13. Eladó a Birodalom, őskeresztény szimbólumok és királyfi balkézről [i.sz.192-211]

 Pertinax először nem akarta elvállalni, hogy ő legyen az új császár. Aztán mégis ő lett az és egy év alatt rendbe tette a Római Birodalom addig zavaros belügyeit. Majd, amikor már nem volt rá szükség, a testőrgárda tagjai megölték. Ez persze sokakat fölháborított, Rómában zavargások törtek ki.

Pertinax [a kép forrása:

https://www.reddit.com/r/ancientrome/comments/76wo8b/pertinax_born_the_son_of_a_freed_slave_was_the/]

 Néhány katona – fokozva az arcátlanságot – felmászott a falakra és kihirdette, hogy a birodalmat elárverezik. Annak adják, aki a legtöbb pénzt kínálja érte.

A senatorok és az előkelők megdöbbentek az eseményeken és köpni-nyelni nem tudtak.

Mégis akadt olyan ember, aki moralizálás helyett kapott az alkalmon: Didius Julianusnak hívták, és éppen egy lakomán vett részt. Nem volt már éppen szomjas, amikor meghallotta, hogy mi történik és a helyszínre sietett. De akadt egy kihívója is; Pertinax apósa, Titus Flavius. 

Didius Julianus pénze [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Didius_Julianus]

 A katonák azonban ismerték Titust, tudták, hogy ki ő, s féltek esetleges bosszújától, így Didius javára dőlt el az árverés. Őt kísérték be a palotába, mint új császárt. A nép úgy köpködte és dobálta őket, hogy Didius feje fölé pajzsot kellett tartani esernyőként.

 Hamarosan a Birodalom minden szegletébe eljutott a trónüresedés híre, s akadtak még pályázók: Rögtön kikiáltotta császárrá önmagát Syria helytartója; Pescennius Niger, Felső-Pannónia helytartója; Septimius Severus, valamint Britannia helytartója; Clodius Albinus is.

Pescennius Niger pénze [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Pescennius_Niger]

Septiumus Severus [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwj0suTS5pPgAhUkPewKHRl2DigQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F768919336353892835%2F&psig=AOvVaw02wgJQvoTNwXrbwRZajhDk&ust=1548879127387370

Clodius Albinus [a kép forrása: https://sco.wikipedia.org/wiki/Clodius_Albinus]

A senatus Septimus Severusszal szimpatizált és meg is próbálták meggyőzni Didiust, hogy vegye őt maga mellé társcsászárnak. Didius azonban nagyon hamar elhitte, hogy mint császár, bármit megengedhet magának: nem törődött azzal, mit tanácsoltak neki, sőt megölte a senatus küldöttjét. Ugyanakkor azt gondolta, hogy hízelgéssel és lakomákkal lekenyerezheti a nemeseket. De mivel a katonáknak nem fizette meg az ígért összeget, azok magára hagyták őt. Ekkor már a senatusnak sem jelentett gondot többé: Egyszerűen leváltották és kikiáltották császárrá Severus Septimust, aki ekkor hadai élén bevonult Rómába és átvette a trónt. Mindenekelőtt megbüntette Pertinax császár gyilkosait és lecserélte a testőrséget a megbízható pannóniai légiókból származó katonákra. Le kellett számolnia a másik két trónra jelentkezővel is. Hogy Clodius Albinus nyugton legyen, amíg ő Pescennius Nigerrel harcol; átengedett neki néhány nyugati provinciát. Miután Pescennius Nigert legyőzte, már ráért Albinusszal is foglalkozni – 197-ben legyőzte őt is. Hogy utána se nagyon legyen vita, kivégeztetett 40 senatort, akik Albinus hívei voltak.

 Ő maga nem volt született római, hanem Africa Provincia felszínesen romanizált népéből származott, ezért a római arisztrokrácia bizalmatlan volt vele szemben. Pedig ügyes uralkodásával rászolgált a tiszteletre. Nem csak a hatalmát sikerült gyorsan stabilizálnia, hanem a Birodalomban újabb fejlesztéseket vitt véghez. Megépíttette az első kiépített gyalogutat a 2000 méter tengerszint feletti magasságban levő Simplon-hágón (ma Svájc), valamint fürdőket és parkokat létesített.

A Simplon-hágó [a kép forrása:https://hu.wikipedia.org/wiki/Simplon-h%C3%A1g%C3%B3]

Severus Septimus hatalma stabilizálásának titkát a hadsereg megerősítésében látta. Így hát megemelte a katonák zsoldját, megengedte nekik, hogy már szolgálati idejük alatt megházasodjanak és lehetővé tette a számukra, hogy – érdemeik alapján – bekerüljenek a lovagrendbe.

Amikor Septimus Severus császár lett, már a felesége volt Julia Domna. A nő Syriából származott, apja a napisten egyik papja volt.

 Severus még csak senator volt, amikor meghallotta, hogy Julia Domna a horoszkópja szernt egy uralkodó felesége lesz. Ő maga szeretett volna uralkodó lenni, ezért feleségül vette a lányt.

Szerették és tisztelték egymást, Severus a politikával kapcsolatban is meghallgatta felesége véleményét.

Julia Domna [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjZsr-j65PgAhUOCewKHcU8AlUQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.britannica.com%2Fbiography%2FJulia-Domna&psig=AOvVaw0yq57qJPN97uM3LymNTtUW&ust=1548880324280837]

 A császár gondolt a jövőre is: 196-ban akkor 8 éves nagyobbik fiát, Caracallát kinevezte caesarrá*. Fiait egyébként – Caracallát és az egy évvel fiatalabb Getát – magával vitte hadjárataiba és utazásaira – főleg csapatépítő szándékkal, mivel a fiúk között már kis korukban komoly feszültségek voltak. Útjaikon velük tartott Julia Domna is.

*caesar: a kijelölt császárutód kapta ezt a címet. 

Két év múlva Caracalla megkapta az augustusi* címet is. Ebben az évben a pártusok elleni háború olyan sikeres volt, hogy Mezopotámiát is sikerült hozzácsapni a Birodalomhoz.

*augustus: A teljes uralkodói jogkör birtokosának címe.

199-ben az új pápa (Róma püspöke) Zefirin lett. Ő azzal gazdagította a keresztény egyházat, hogy szabályozta a papok felszentelésének ceremóniáját és a szentmiseáldozatét. Az ő idejében – a császár távollétében – a keresztényüldözések újból föllángoltak, ezért Zefirin saját birtokán, a Via Appia mentén katakombákat* ásatott, hogy oda temethessék halottaikat. Ezekben alakult ki a korai kereszténység ikonográfiája*.

*katakomba: Ókeresztény földalatti folyosók, melyeket temetkezésre használtak. 

*korai keresztény ikonográfia: Erősen szimbolikus jellegű. A hal a leggyakoribb ábrázolás. A görög „Iesos Christos Theon Yios Soter” (azaz „Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó”) mondat mozaikszóvá rövidítve: ICHTYS, ami görögül azt jelenti, hogy HAL. Az ókeresztény síremlékeken gyakori motívum a halat karmai közt tartó madár (sas), amely a mennybe ragadott lélekre utal. [https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-8-evfolyam/temak-es-formak-okereszteny-jelkepek/a-fontosabb-szimbolumok-leirasa-ertelmezese]

A négy apostol jelképei: Máté az angyal, Márk a szárnyas oroszlán, Lukács az ökör és János a sas.

A pálma a feltámadást, halhatatlanságot jelképezi. A koszorú a fejen a romlatlan életet szimbolizálja (elnyerni az élet koronáját), illetve a zárt koszorú (sírokon) az örök életet. A szőlő Krisztus-szimbólum („Én vagyok a szőlőtő”) A víz a megtisztulás. A hajó a remény. A mágikus négyszög magyarázatát lásd a képnél! A csillag a betlehemi csillag. A pelikán az önfeláldozás. Az állatövi jegyeket pedig összefüggésbe hozták a 12 apostollal. [https://stilustan.files.wordpress.com/2014/09/c3b3ker_szimb.pdf]

 

A mágikus négyzet [a kép forrása: https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/]

 Négy irányban olvasható betűkombináció. Sator Arepo Tenet Opera Rotas. A Sator magvetőt, szántó-vetőt, teremtőt jelent. Az Arepo szó jelentése ismeretlen. A Tenet azt jelenti, „fenntartani”. Az Opera a műveket jelenti. A Rotas pedig jelentheti a mindenséget, illetve körforgásokat. Így a mondat  kb. ezt jelenti: „A magvető (teremtő) ? fenntartja művét, a mindenséget”. Ha a szavakat betűkre bontjuk, majd kereszt alakjában felírjuk, megkapjuk kétszer a Pater Noster szavakat („Mi Atyánk”) úgy, hogy 2 A és 2 O betűnk marad. Ezek pedig  az alfát és az omegát jelentik. [https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/]

A Pater Noster-kereszt [a kép forrása: https://heidlgyorgy.com/2012/05/20/866/]

 

Krisztogram [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwi7q86L-JPgAhUJ36QKHbKGCN4Qjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fcsaba.pozsarko.hu%2Ftortenelem%2Fkrisztogram-krisztus-monogram-sopianaebol%2F&psig=AOvVaw1LVnNniuznqTGBSnfwMx_Z&ust=1548883830188662]

További őskeresztény szimbólu, a krisztogram: Az görög X (kh-nak ejtik) és a P (rho) a Khrisztosz első két betűje. Az A (alfa) és a w (omega) betűk pedig Jézus mondatára utalnak: "Én vagyok a kezdet és a vég".

 203-ra Septimus Severus uralkodását olyannyira elfogadták a rómaiak, hogy uralkodása 10. évfordulójának alkalmából diadalívet kapott. Ő eközben fiaival a Birodalom K-i területeit járta be, majd nagy utazásuk zárása képpen a fiúk szülőföldjére, Africa Provinciába mentek.

Végül hazatértek Rómába és ott Severus megrendezte a 204-es ludi saecularest, Róma születésének óriási, elvileg 100 évenként megtartott ünnepét.

Septimus Severus diadalíve [a kép forrása: https://hu.pinterest.com/pin/462674561695389122/?lp=true]

 207-ben sikerült elérnie, hogy az immár 20 éves Caracalla maga mellé vegye társkonzulnak Tago-t. De ettől még továbbra sem szerették egymást, annak ellenére, hogy anyjuk, Julia is mindig próbálta békíteni őket. [A korhoz híven egy kis asztrológiával élve: Caracalla április 4.-én született, Geta pedig március 27-én, vagyis mindketten a Kos jegyében. És hát két Kos egy akolban…]

 Élt ekkortájt a Birodalomban egy férfi, aki szeretett „veszélyesen élni”, és kimondani, sőt leírni a véleményét a dolgokról; Tertullianusnak hívták. 195-ben (25 éves volt akkor) írt egy vitairatot, ami arról szólt, hogy a római jog ellentmondásos. E kritikájáért a bíróság előtt akarták őt felelősségre vonni, csupán egy befolyásos barátja mentette meg ettől. Miután ezt megúszta, fogta magát, és felvette a kereszténységet, ami szintén nem volt akkoriban egy életbiztosítás Rómában. Vissza is ment szülőföldjére, Karthagóba. Ám itt meg már a keresztény egyházat kezdte írásaiban kritizálni (nem látta elég fegyelmezettnek), s így, saját elveit hangoztatva követőkre talált: ők lettek a tertulliánusok. 207-ben végre megtalálta hovatartozását; megismerkedett a montanistákkal (akik akkor már eretneknek voltak nyilvánítva), s csatlakozott hozzájuk. 

Tertullianus [a kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwi7q86L-JPgAhUJ36QKHbKGCN4Qjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fcsaba.pozsarko.hu%2Ftortenelem%2Fkrisztogram-krisztus-monogram-sopianaebol%2F&psig=AOvVaw1LVnNniuznqTGBSnfwMx_Z&ust=1548883830188662]

 Egy kicsivel K-ebbre, a Pártus Birodalomban 208-ban Sápúr király ellen fellázadt az öccse, Ardasír és le is győzte őt. I. Ardasír néven trónra lépett. Megalapította Gúr városát, ahol a hegy tetején hatalmas erődöt és pompás palotát építtetett magának.

Ardasír pénze [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Ardashir_I]

  Ezekben az időkben Ázsia nagy birodalmában, Kínában azután, hogy Hszien, a Han dinasztia hadvezére 198-ban meghalt, Cao Cao már nyíltan uralkodott az É-i területek fölött. A D-i részek Sun Quan kezébe kerültek, míg Szecsuán tartományt Liu Bei vezette.

Cao Cao [a kép forrása: http://dimensionscollide.wikia.com/wiki/Cao_Cao]

 

Sun Quan [a kép forrása: http://dimensionscollide.wikia.com/wiki/Cao_Cao]

Liu Bei [a kép forrása: https://koei.fandom.com/wiki/Liu_Bei]

Sun Quan 196-ban, 14 éves korában lett Yangxi megye bírója. 199-ben bátyja már ezredessé nevezte ki. Amikor 200-ban megölték bátyját, ő lépett az örökébe, s neki kellett átvennie az addig a bátyja irányítása alatt álló parancsnokságokat. Mindenki úgy gondolta, hogy Sun Quan – 18 évesen – túl fiatal ehhez a feladathoz. Egy Li Shu nevű ember nyíltan ellene fordult, de Cao Cao segítségével Sun Quan legyőzte őt. Ezt látva bátyja korábbi emberei mégis inkább megmaradtak mellette.

 A következő években a Kína D-i hegyeiben élő törzseket – akiket a Han dinasztia nem ért el – igyekezett meghódítani. Ebben is sikerrel járt. Közben – 208-ban – sikerült megbosszulnia apja halálát: megölte apja gyilkosát.

Liu Bei a sárga turbános lázadás idején a kormányerők mellett állt. Két gazdag lókereskedő támogatásával hadat gyűjtött, mellyel részt vett a lázadók elleni harcokban. Ezért jutalmul tartományi kormányzó lett.

 Liu Bej és vele szövetkezve Szun Csüan 208-ban összefogtak észak ellen. Liu megbízta főtanácsadóját, Csu-ko  Liangot a támadás előkészítésével. A támadást hajnalra tervezték és DK-i szélre volt szükségük hozzá. Ami azért furcsa, mert ez téli időszakban volt, amikor azon a tájon az uralkodó szélirány ÉNy-i. Mindenesetre a hajnalt megelőző éjszakán szélcsend volt, ezért a tanácsadó egy oltárnál megpróbálta előidézni a csodát. És hajnalban fel is támadt a fuvallat, ami meglobogtatta zászlóikat, majd nappalra viharos erejűvé nőtt. A Jangce túlpartján az É-iak összekötötték hajóikat, hogy így stabilabbak legyenek és ne kelljen a tengeribetegségtől szenvedniük. Ők közben pestisjárványtól is szenvedtek, ami nem segített nekik a harcban. A déliek a számukra jó irányú szél szárnyára bízták égő hajóikat, melyeket nekiütköztettek az északiak hajóinak. A hely sziklái a legenda szerint a tűzvész miatt lettek vörösek. Ez is a nevük: Vörös Sziklák. [Van is egy film erről itt: https://videa.hu/videok/film-animacio/voros.szikla.2008.avi-avi-film-mp4-DJkhGRD0qpc4Ad8O]

A Vörös Szikla [a kép forrása: https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Red_Cliffs]

Kogurjo uralkodóinak családfája

  Még K-ebbre, Kogurjóban Kogukcshon király 197-ben meghalt. Fia nem, ellenben három öccse volt, kor szerinti sorrendben Palgi, Szanszang és Kjeszu. A hagyományok alapján Palgi lett volna a soros az uralkodásban, ám anyjuk szerint az apjuk, Sinde akarata az volt, hogy Szanszang uralkodjon, így ő lépett trónra és a hagyományt követve feleségül vette bátyja özvegyét. Palgi nem akart beletörődni ebbe, ezért kínai segítséggel megtámadta öccsét. Kisebbik öccsük, Kjeszu azonban közbelépett és megállította Palgi seregét. Palgi a dupla vereséget végképp nem tudta feldolgozni és megölte magát.

 Szanszang uralkodásáról még az maradt fenn, hogy egy faluba érvén - egy általa üldözött vaddisznó vezette őt oda - megismert egy alacsony rangú nőt, akit teherbe ejtett. A király felesége - tudomást szerezve a dologról - meg akarta öletni riválisát, de nem sikerült neki. Szamszang a nőt _elő_léptette az ágyasává. 208-ban megszületett a fiuk, akit Tongcshonnak neveztek el.

 209-ben Kína ismét megtámadta Kogurjót és Szanszang kénytelen volt átadni országát a Han-dinasztiának.

 211-ben a Római Birodalom császára, Septimus Severus meghalt. Geta és Caracalla ettől fogva még inkább egymás ellen fordultak. A hadsereg is és Severus tanácsadói is Getát támogatták, de Caracalla tárgyalni sem volt hajlandó velük.