12. Merényletek, vöröses-sárgás égbolt és világ vége...[i.sz.180-192]

Commodus császár [a kép forrása:

https://www.thefamouspeople.com/profiles/commodus-36232.php

 Commodus 180-ban átvette a kormányzást a Római Birodalomban. Kezdetben – úgy tűnik – békességre törekedett. Először is békét kötött a germánokkal – igaz, szigorú feltételek mellett, melyek közül a legfontosabb, hogy a germánok belpolitikáját római centúriók felügyelték. A köznépet segélyezte, amihez a szükséges összeget a senatus megadóztatásával teremtette elő. A keresztényeket békén hagyta.

Rendszeresen edzett és volt, hogy ő maga is harcba szállt a vadállatokkal az amfiteátrumban. Nagy tisztelője volt Herkulesnek.

 Nővére, Lucilla, a férje, Lucius Verus halála után elvesztette a reményt, hogy valaha újra császárné lehessen. S emellett még sógornője, Bruttia, az aktuális császárné is bosszantotta. Gyűlölte Bruttiát, vagy talán csak irigyelte. Sokat kritizálta öccsét is, annak szokatlan viselkedése és uralkodási módszerei miatt. De nem érte be a kritizálással, hanem két évvel később összeesküvést szervezett ellene. Érdekes módon az összeesküvésben Bruttia is részt vett. Lucilla célja az volt, hogy az ő (mostani) férje legyen a császár, ő maga pedig ezáltal újra császárné lehessen. A merénylet végrehajtására kijelölt személy Lucilla első házasságából való fia volt. Ő azonban elkövette a klasszikus hibát, amit minden holly wood-i negatív hős elkövet: beszélt, mielőtt cselekedett volna. Rejtekhelyéről előtörve azt kiáltotta: „Itt van, amit a szenátus küld neked!” – ám nem volt ideje "átadni a küldeményt", mert Commodus őrsége gyorsabb volt.

 Commodus ezután halálra ítélte unokaöccsét, nővérét és feleségét pedig Capri szigetére száműzte. Az egyik halálra ítélt lázadó feleségét ágyasává tette. De még ekkor sem nyugodott meg; később kivégeztette Lucillát és Bruttiát. Közben az a bizonyos Pertinax is gyanúba keveredett, aki hivatalnokként a szegények ellátásával kapcsolatos ügyeket intézte Rómában. De rábizonyítani nem sikerült az összeesküvésben való részvételt, így ő csak kegyvesztetté vált; nyugállományba helyezték.

Lucilla [A kép forrása:

https://www.livius.org/articles/person/lucilla/?

 Ekkortájt a Római Birodalomban és Kínában is feljegyzéseket írtak arról, hogy az égbolt bizonyos időszakokban nappal vörös volt. Persze a jelenség okát nem ismerték: 181-ben Új-Zélandon kitört a Hatepe vulkán. Ennek kalderájában* van ma a Taupo-tó. A vulkáni törmelék – szokása szerint – a magaslégkörbe került, és ott többször megkerülte a Földet. Ez okozta a vöröses-sárgás égboltot. A Földközi-tenger vidékének éghajlata hűvösebb lett.

*Felrobbant vulkáni kráter. Akkor jön létre, ha a magmakamrában annyi gáz halmozódik fel, hogy lerobbantja a felette levő hegyet.

 

Taupo tó - Új Zéland [A kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwjx746-jpHgAhUFa1AKHc-3DBcQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F218706125626967179%2F&psig=AOvVaw0zt-I-wRCDCpm-HOGPcUzF&ust=1548786737324268

 A felső légkörbe kerülő vulkáni hamu sok esőzést okozott, ez pedig a termés romlásához és árvizekhez vezetett Kínában. A természeti csapásokból az emberek arra következtettek, hogy a császár elveszítette a menny felhatalmazását az uralkodásra. A féktelen korrupció és a túlzott adóterhek miatt is elegük volt. Egy Zhang Jiao nevű férfi ismertté vált arról, hogy meg tudja gyógyítani a betegeket. Sok követője akadt, s hirdetni kezdte azt, hogy „A kék ég halott. A sárga ég jön létre. Az év a jiazi lesz. A világ áldott lesz.”  Jiazi a következő évet jelentette. Követői úgy ismerték meg egymást, hogy krétával a jiazi jelét rajzolták mindenhova. Amikor Ling császár elrendelte a tagok letartóztatását és kivégzését, Zhang Jiao kihirdette a felkelést, melyben öccsei is támogatták. A lázadás minden tagja (a sárga égboltra utalva) sárga turbánt viselt.

Zhang Jiao még az évben meghalt, s ezután követői szétszóródtak. A maradék sárga turbánosok csatlakoztak Cao Cao seregéhez, aki egy nagy hatalmú tábornok, s egyben agrárreformer volt. Fenntartotta a császár uralkodásának látszatát, valójában azonban az É-i területeken ő maga uralkodott.

Zhang Jiao [a kép forrása:

http://www.minitokyo.net/Zhang+Jiao

 (Cao Cao egy eunuch mostohafia volt, s egyben Huan császár egyik kedvence az udvarban. Már gyerekként sem szerette követni a szabályokat, s némileg gátlástalan volt. 20 éves korában a nyugati kapu körzetparancsnoka lett. Másokkal szigorúan betartatta a törvényeket; egy férfit, aki a kijárási tilalmat megszegte, halálra botoztatta. Jutalmul e szigorúságért, kormányzó lett, de csak addig, míg ki nem derült, hogy a rokonai között volt egy boszorkány (legalábbis egy nő, akit boszorkányság miatt ítéltek el). 180-ban az uralkodó egyik tanácsadója lett. 184-ben pedig ő kapta meg a megtisztelő feladatot, hogy leverje a sárga turbánosok lázadását.)

  A kínai császárnak e közben arra is jutott ideje, hogy megtámadja Kogurjót. Ott Sinde fia, Kogukcshon uralkodott, aki öccsét, Kjeszut küldte ki, hogy megvédje az országot a támadástól. Kjeszunak azonban ez nem sikerült, úgyhogy Kogukcshonnak magának kellett megmutatnia, hogy meg lehet ezt csinálni. Ő győzelemre vezette a kogurjói hadsereget.

 Az ő nevéhez fűződik a csinde-törvény is, melynek értelmében a rászoruló parasztok gabonát kölcsönözhettek az állami raktárakból. 

185-ben Rómában Commodus visszahívta Pertinaxot nyugállományából: A lázadásra hajlamos britanniai légiót bízta rá – talán így akarta próbára tenni hűségét, amit ő bizonyított is. Két évvel később Africa Provincia helyettes helytartója lett, majd római kinevezett tisztségviselő.

 Az Armeniában uralkodó Sohaemus 186-os haláláig nagy építkezéseket folytatott Vagharshapatban, az örmény fővárosban. Fellegvár, védelmi erődítmények, palotakomplexum és számos pogány templom épült. [Figurája szerepel az „A Római Birodalom bukása c. filmben: https://www.youtube.com/watch?v=kZBysLG2Dqo]

Sohaemus pénzérméje Armeniából [a kép forrása:

https://en.wikipedia.org/wiki/Sohaemus_of_Armenia]

  188-ban Kínában a sárga turbánosokat végleg legyőzte egy Liu Yu nevű hadvezér. S ugyanebben az évben zsoldosok rabolták ki a Han dinasztia fővárosát, Cs’ang-ant.

Az ebben a korszakban készült kínai feljegyzések mesélnek a japán uralkodónőről is. Ő Himikovolt, egy sámánkirálynő, akinek csak női szolgálói voltak és sohasem házasodott meg. 

A kínai feljegyzés így szól: „Az országnak korábban egy férfi uralkodója volt. Ezután körülbelül hetven vagy nyolcvan évvel zavar és háborúskodás támadt. A nép aztán úgy döntött, egy nőt fogadnak el uralkodójuknak. Himiko a démonok útjával foglalkozott, és elkápráztatta a tömegeket. Felnőtt, de nem ment férjhez. Volt egy öccse, aki segített neki az ország fölötti uralkodásban. Miután királynővé tették, csak kevés ember láthatta. Ezer szolgálólány szolgált neki, de csak egy férfi szolgája volt, aki enni és inni hozott neki, és szavait közvetítette az emberek felé. Tornyokkal megerősített palotában lakott, amelyet falak vettek körül, és állandóan fegyveresek őrizték.”

Himiko [a kép forrása:

https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiG8c-NlJHgAhXEJlAKHRvICqEQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.tofugu.com%2Fjapan%2Fqueen-himiko%2F&psig=AOvVaw1qCIjWlKfWJ5JaDwmkuIvG&ust=1548788258073459]

  Kogurjóban 191-ben Kogukcshon kinevezte főminiszterévé a paraszti származású Ul Phaszót, bevezetve ezzel az öröklés helyett az érdem alapú előléptetést. Megszilárdította az államszervezetet. És a testvéri trónöröklést felváltotta az apáról fiúra szálló trónöröklési rendszerrel.

 Ugyanekkor Kis-Ázsiában egy Montanos nevű férfi keresztény híveket gyűjtött maga köré. A markionitákhoz hasonlóan ők is a világ végét várták. Idealisták voltak, akik az eszményi tisztaság állapotát akarták elérni. Bűnbánatot, böjtöt és önmegtartóztatást hirdettek. Tiltották a házastárs halála utáni újraházasodást, valamint az ékszerek, díszek viselését. Elvetették a püspökség intézményét – ezért aztán Eleutherosz pápa eretnekké nyilvánította őket.

További szakadást okozott a keresztények között 189 után I. Viktor pápasága – annak ellenére, hogy az ellenkező lehetett a célja. El akarta érni, hogy a keleti tartományok is akkor ünnepeljék a húsvétot, amikor a nyugatiak. S aki nem értett egyet vele, azt kizárta az egyházból. Így a keleti és a nyugati egyház – most először – élesen elvált egymástól. Nyugaton az egyház hivatalos nyelvévé a görög helyett a latint tette.

 192-ben Rómában újabb összeesküvés szövődött Commodus ellen. Meg akarták mérgezni, de nem sikerült, ezért végül személyi edzője végzett vele a fürdőben. Ezt követően Pertinaxot kérték fel a császári trón elfoglalására.