5. A négy császár éve [i.sz.69]

 A polgárháborús időszakban négy császár váltotta egymást a Római Birodalomban egyetlen éven belül. Isz. 69-ben Galba egy nem túl ismert személyt tett örökösévé, holott Otho számított erre a pozícióra. Otho ezért puccsot szervezett, melyben Galbát megölték.  
Otho princeps lett és hálája jeléül bőkezű volt híveivel. De a nemességnek nem tetszett sem az, ahogyan Otho megszerezte a hatalmat, sem az, hogy folytatta Nero építkezéseit (aki a római tűzvész után szélesebb utcákkal és nagyobb terekkel új városképet alakított ki). Ezzel a nemességgel a háta mögött Vitellius, a germániai helytartó föllázadt ellene. A két sereg el is indult egymás ellen, de az Otho segítségére érkező hadak elkéstek, ezért Otho úgy ítélte meg a helyzetet, hogy esélytelen Vitellius ellen. Hogy a vereség szégyenét elkerülje, inkább kardjába dőlt.

 A senatus ezután Vitelliust ismerte el császárnak és Gallia, Raetia, Britannia provinciák hűséget is esküdtek neki. Vitellius hogy azonnal bebiztosítsa dinasztiáját, még a hazavonulása során kikiáltotta 6 éves kisfiát trónörökösnek. Ellenségeivel szemben nem túl szigorúan kezdett neki az uralkodásnak, ám – sportszerűen – azokat a hadakat, melyek késve érkeztek Otho segítségére, büntetésben részesítette: Több csapatukat távoli tartományokba helyezte át. Ezzel azonban jó néhány haragost szerzett magának. 
A haragosok a júdeai helytartóként működő Vespasianust kiáltották ki császárnak és Egyiptom, valamint Syria neki fogadtak hűséget.

 Muszáj lett tehát erővel eldönteni a vitás helyzetet; és ismét egymás ellen vonult két római had. Azonban Vitellius egyik hadvezére megbetegedett, egy másik pedig átállt Vespasianus oldalára. Ilyen előzmények után persze Vespasianus győzött és bevonult Rómába. Ekkor Vitellius rongyokba öltözve a palota kapusának házában próbált meg elrejtőzni, de megtalálták őt és kivégezték. Az örökösödési vitákat megelőzendő – így tettek fivérével és kisfiával is. A senatus pedig megerősítette Vespasianus trónralépését.

 Vespasianus – mivel el kellett hagyja provinciáját, Júdeát – ennek kormányzását fiára, a néhai Britannicus barátjára, Titusra bízta. Titus pedig megostromolta Jeruzsálemet. Az ostromot nagy mészárlás követte, rengeteg foglyot ejtettek a rómaiak. Teljes győzelmük jelképeként vallásukban is megalázták a júdeaiakat: A jeruzsálemi templom udvarán a római isteneknek mutattak be áldozatot és a területről ki is tiltották a zsidókat.

 Az itteni ellenállók a Maszada erődbe menekülnek és az ottaniakkal egyesültek. A rómaiak ostomrámpát építettek (melynek maradványai ma is megvannak), de a védők kövekkel kezdték őket dobálni. A rómaiak persze tudtak jobbat, minthogy kőzáporban dolgozzanak; inkább zsidó foglyokkal építtették tovább a rámpát. 

 

A római rámpa a Maszada erőd maradványainál [https://digolanum.gportal.hu/gindex.php?pg=28562582]

 Közben Iosephus Flavius és kb. 40 bajtársa a Maszada erőd barlangrendszerében húzódtak meg. A rómaiak azonban megtalálták a rejtőzőket, és hogy előcsalogassák őket, megígérték, hogy kegyelmet kapnak, ha előjönnek. 

 Ők persze bizalmatlanok voltak, másfelől meg szégyen lett volna megadni magukat, sőt még rosszabb; árulás. Ezért úgy döntöttek, nincs más választásuk, mint megölni magukat. Iosephusnak az az ötlete támadt, hogy mivel az öngyilkosság bűn, inkább mindenki az utána következőt ölje meg. De sikerült úgy intéznie, hogy ő és egy társa maradjanak a sor végére. Mikor rájuk került volna a sor, Iosephus  meggyőzte társát, hogy ugye nem csak az öngyilkosság, hanem a gyilkosság is bűn és egyikük sem akar sem gyilkos, sem áldozat lenni. Valamint az, hogy éppen ők ketten maradtak életben, nyilván felsőbb célokat szolgál. Talán mégis jobban járnak, ha hisznek a rómaiak ígéretének és előbújnak. 

"öngyilkos kommandó"

 Iosephus nyilván jól ismerte a rómaiak lelkivilágát, mert amikor előmerészkedett, rögtön azzal kenyerezte le a császárt és fiát, hogy mindkettőjüknek jósolt. Mégpedig nem mást, minthogy mindketten császárok lesznek. Ezért – ugyan rabszolgaként – valóban életben hagyták őket. 

 Aztán a továbbiakban is olyan ügyesen forgatta lapjait, hogy végül római polgárjogot szerzett. Továbbá megkapta Vespasianus korábbi házát, sőt évjáradékot és kis földet is Júdeában.