9. Hadrianus, az utazó császár [i.sz.117-138]

Hadrianus császár, aki a császárok közül elsőként viselt szakállat. Ezzel jelképezve, hogy a szellem emberei közé tartozik. [A kép forrása: https://mult-kor.hu/a-bibor-tizenharom-arnyalata---divat-es-szepsegapolas-a-csaszarkori-romaban-20151130?openImage=5963]

 Hadrianus császár háború-kedvelő elődjével szemben ő békeszerető császárnak bizonyult. Inkább a Római Birodalom önvédelmére rendezkedett be. A Mezopotámiában, Armeniában és Asszíriában Traianus által frissen meghódított területekről inkább lemondott, így jobban felelősséget tudott vállalni a fennmaradó területekért.

Folytatta a limes kiépíttetését. Ennek részeként épült Britanniában az ún. „Hadrianus fala”. A Duna és a Rajna mentén is újabb őrtornyok épültek.

Hadrianus fala Britanniában (Anglia és Skócia határán) [A kép forrása:https://hu.wikipedia.org/wiki/Hadrianus_fala]

 Sokat utazott a Birodalomban; személyesen kívánta látni, mi zajlik benne. 121-ben keresztül vonult Solva városán is (ma Esztergom), s igen megtetszett neki a hely, ezért a lakosok római polgárjogot kaptak tőle.

Utazgatásai során Napocában találkozott először Antoniusszal. A településnek városi rangot adott (a későbbi Kolozsvár). Antonius Rómába ment tanulni, Hadrianus pedig folytatta birodalmi kirándulását. Csak 125-ben találkoztak újra, mikor Hadrianus hazatért Rómába. Ekkor Antoniust nagyon megszerette, személyes kíséretének kedvenc tagja lett.

Antonius [A kép forrása: https://mult-kor.hu/20120406_az_okor_legszebb_ifjuja?print=1]

 Hadrianus házassága feleségével, Sabinával boldogtalan volt, ugyanis ő a fiúkhoz vonzódott. Akkoriban elfogadott volt, hogyha egy felnőtt férfi (20-40 éves) szeretői kapcsolatban volt egy 12-18 éves fiúval. Így volt náluk is; Hadrianus 48 éves volt, amikor Antonius 13. Hadrianus intelligensnek és bölcsnek tartotta Antoniust, s mindketten szerettek vadászni.

De ennél ártatlanabb szemmel is figyelte birodalma növendékeit. 127-ben Hadrianus meglátta a katonai tehetséget 6 éves unokaöccsében, s felajánlotta neki, hogy legyen a lovagrend tagja. Úgy is lett. A fiú neve Marcus Aurelius volt. A következő évben Marcus Aurelius - kivételezett módon - a Salii papi kollégiumba is bekerült, ahol 7 évének minden komolyságával végezte feladatait.

Júdeában járva azt látta Hadrianus, hogy a zsidó kultúra nem akarja elfogadni a romanizációt. Ez aggasztotta őt, ezért Zeusz-Jupiter templomot építtetett a jeruzsálemi templom helyén. Innen 130-ban ő és kísérete Egyiptomba ment, majd Lybiába. Lybiában egy településen egy emberevő oroszlán zargatta a népeket. Antonius is veszélybe került miatta, de Hadrianusnak sikerült levadásznia az oroszlánt és ezzel Antonius életét is megmentette. Nem szerénykedte el a dolgot; felszólította történészeit, hogy írjanak verset az eseményről.

Ezt követően felhajóztak a Níluson. Volt Hadrianus kíséretben egy Lucius nevű fiatal arisztokrata is, aki talán Antonius riválisává vált. Antonius – nem tudni, hogyan – az Ozirisz-fesztivál idején beleesett a folyóba és megfulladt. A császár gyászt rendelt el az egész Birodalomban, félisteni rangra emelte Antoniust, és emlékére megalapította Egyiptomban Antinopolisz városát. A rossz nyelvek Antonius halálának szándékosságáról pletykáltak.

 Lehetséges, hogy Antonius szándékosan áldozta fel magát Hadrianus egészségéért. Ugyanis a császár régóta betegeskedett, s a rómaiak akkori hite szerint az egyik ember halála megújíthatta egy másik ember egészségét. Ezt azonban nem lehetett a gyilkossági vádak ellenében nyilvánosságra hozni, mert a császárnak titkolnia kellett gyengeségét.

Hadrianus kellemetlen érzései Júdeával szemben igazolást nyertek132-ben, amikor kitört a második nagy zsidó felkelés, Bar Kohba vezetésével. Néhányan messiásnak tartották Bar Kohbát, ami ellentéteket váltott ki a keresztényekkel.

A rómaiak leverték a lázadást és elfogták annak vezérét. Nyelvét kivágták, végül megölték. Lerombolták Jeruzsálemet, és kitiltották onnan a zsidókat.

Ugyanebben az évben Júdeában vértanú-halált halt Teleszphorosz, a keresztények nyolcadik pápája. Ő vezette be a karácsonyi éjféli misét, a húsvét vasárnap ünneplését és az azt megelőző nagyböjtöt. A Karmel-hegyen élt remeteként, így ő lett a karmeliták védőszentje. Ő kezdte el írni a Documenta Catholica Omnia-t, melyet a további pápák folytattak.
Szintén ebben az évben a 14 éves Marcus Aurelius Rómába költözött vidékről, és ott közigazgatás-jellegű feladatokba kezdett beletanulni.

Thelesphoros, a nyolcadik pápa [A kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiF95iDjorgAhUHUlAKHX_5DGsQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.purplemotes.net%2F2013%2F12%2F15%2Ftelesphoros-heaven-earth%2F&psig=AOvVaw2ufoRdCMZxkGgG0-2An9c7&ust=1548546048530587]

Hadrianus – érezvén a közelgő véget – adoptálta Lucius Aeleust, egyik konzuljának felnőtt fiát, hogy az legyen majd az örököse. Azonban Aeleus a következő évben meghalt. Ekkor Hadrianus az új örökösét, Antonius Pius személyében találta meg. De őt csak azzal a feltétellel fogadta örökbe, hogy ő viszont adoptája Marcus Aureliust (a császár unokaöccsét), valamint Aeleus fiát, Lucius Verust. Miután Hadrianus így elrendezte a jövőt, meghalt. Rendelkezése szerint Antonius Pius lett a trón örököse.

Antonius Pius (Hadrianus új divatot teremtett a szakáll-viseléssel) [A kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwiF95iDjorgAhUHUlAKHX_5DGsQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.purplemotes.net%2F2013%2F12%2F15%2Ftelesphoros-heaven-earth%2F&psig=AOvVaw2ufoRdCMZxkGgG0-2An9c7&ust=1548546048530587]

 A 120-as években Indiában buddhista szentélyeket kezdtek építeni. Megkezdődött a Pallava-dinasztia felemelkedése. Nágárdzsuna, egy indiai filozófus megalapította a madhjamika-iskolát. Ez a vonal tagadja a létet és a nemlétet is (A buddhista Laár András levezetése erről :) https://www.youtube.com/watch?v=c_tD72G0JoE)Aki ezt a tant követi, az megtanulja üresnek látni mindazt, aminek korábban nagy jelentőséget tulajdonított és így annak elvesztése, vagy megszerzésének lehetősége többé nem okoz szenvedést számára.

  A buddhizmus a szerzetesek által eljutott a Funan Birodalomba is, ahol egyébként még csak most terjedt el a bronz- és vashasználat.

Kínában 121-ben Cai Lun – a papír feltalálója – gyanúba keveredett, hogy részt vett egy udvari cselszövésben. Börtönbe is került. Ott úgy döntött, hogy nem várja meg az ítéletet, inkább megmérgezte magát.

Cai Lun [A kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwikmsKCj4rgAhWBLVAKHQ2KDRwQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fwww.pinterest.com%2Fpin%2F198721402282448903%2F&psig=AOvVaw2isWmrr6j2HRvyBecyEmPa&ust=1548546377910758]

 Afrikában az Akszúmi Királyság visszaszorította a hasonló árukkal kereskedő Kusita Királyságot.

A Kusita Királyságban a meroitikus kultúra saját ábécén alapuló írásrendszert hozott létre, ami átvette az egyiptomi feliratok helyét.

A meriotikus írásjelek [A kép forrása: https://www.google.hu/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&ved=2ahUKEwj9sZLAkorgAhVQL1AKHYMVDQAQjhx6BAgBEAM&url=https%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FMeroita_nyelv&psig=AOvVaw37hEmdEWedNdkkCh2kEYHF&ust=1548547328848480]

Közép-Amerikában, a majáknál ebben a században több város összeomlott. Nagyarányú népmozgások történtek. A népsűrűség növekedése miatt egyszerre óriási területeken alakítottak ki a hegyoldalakból művelhető teraszokat. Megindult a mocsarak nagyarányú lecsapolása is. Így lassan fölélték saját élőhelyüket.